Szakmai és egyéb életviteli változások miatt egy ideig most nem, vagy csak ritkán (nagyon ritkán) lesz új post. Nyilván sok mindent kimerítettem már, de mivel minden változóban van, a munka-álláskeresés világa is változik számos új témát adva. Az USA-ban már egyre nagyobb az optimizmus, és itt Magyarországon is a külpiacokra termelő gyártóknál mintha pozitív jelek lennének, ami munkaerő-felvételben fog majd jelentkezni. Emellett témát ad egyre inkább a közösségi site-ok, a közösségi média növekvő szerepe a munka- és munkaerőkeresésben egyaránt. Terveztem, hogy írok egy bejegyzést az egyéni és vállalati célok összehangolásának fontosságáról, az employee branding-ről, illetve arról, milyen toborzás-kiválasztási, utódlás- és karriertervezési politikát kellene megvalósítania a vállalatoknak ahhoz, hogy kihagyhassák a munkaerő-közvetítő cégeket a kiválasztási procedúrából. Ezekre most sajnos nem jut elég idő. Viszont ha más szakmabeli vagy nem szakmabeli olvasó szívesen megnyilvánulna a blogon, akkor hajrá, de tényleg, örömmel megjelentetem bárkinek az írását.

Aki most téved ide, és álláskereső, sok hasznos infot talál az archívumban, vagy a cimkefelhőben található címszavakat használva elnavigálhat oda, ami érdekli.

Akinek kérdése van, vagy megosztaná élményét, továbbra is írhat, igyekszem ragálni, segíteni: munkaemelki@gmail.com. Eddig közel 300 e-mailt kaptam kérdéssel, CV-vel, remélem többeknek segítségére lehettem.

Azért stay tuned, ahogy a tengerentúlon mondják :)

Boldog karácsonyt és boldogabb, sikeresebb új évet kívánok mindenkinek! Ritka szar éven vagyunk túl, azzal bíztatom magam, hogy ennél már csak jobb lehet :)

A kiválasztási folyamatnak része kell hogy legyen minden olyan technika és eszköz, amely segíti annak megállapítását, hogy a kiválasztott jelölttel érdemes-e a munkaadónak munkaszerződést kötni. Nyilván a tesztelési és egyéb kiválasztási módszerek egyike sem lehet a személyiségi jogokra sértő vagy diszkriminatív.

Több munkáltató ugyanakkor a kiválasztás után próbamunkát követel meg, még mielőtt szerződést kötne. Ennek természetesen mindkét fél számára lehetnek előnyei, hiszen a gyakorlatban tapasztalatot szerez a leendő munkatárs, hogy azt a munkakört, abban a környezetben, annál a munkáltatónál szívesen ellátná-e hosszútávon. Ez ugye az interjúkon nem derül ki. A munkaadó pedig nyilván felmérné gyakorlatban, hogy a leendő munkatárs vajon alkalmas-e szakmailag a munka ellátására és emberileg a beilleszkedésére. Mindkét fél egy kicsit jobban megismerné egymást. Ettől függetlenül természetesen a teljes megbizonyosodás kialakulására szolgál a mindkét fél által bármikor, indoklás nélkül felmondható próbaidő.

Persze a próbamunka ellen főleg az álláskeresők picsognak, hiszen azt ingyenmunkaként fogják fel. Én úgy gondolom, hogy ha a próbamunka nem igényel túlzott igénybevételt, akkor a kiválasztás egyik "tesztjeként" is felfogható. Az eredmény a valós tudást és teljesítményt fogja feltehetően mutatni, míg egy pszichomókus vagy egy grafológus simán elkaszálhatja a jelöltet, ha épp olyat vél felfedezni (sokszor teljesen félreértelmezve egy pillanatnyi reakciót). Én azt mondom, hogy inkább a teljesítményem alapján vegyenek fel, mint azért nem, mert épp unszimpatikus vagyok a felvételiztetőnek, vagy mert nem megfelelően kerekded a kézírásom. Plusz, több infom lesz a cégről, ami miatt pl. nem mondom le a másik állásajánlatomat, hanem melegen tartom, mert épp fenntartásaim alakultak ki. Azaz, mindkét fél számára segíti a döntést.

Persze igen, erre ott a próbaidő. Csakhogy onnantól, hogy munkaszerződés készül, egy rakás adminisztráció és bér- és járulékelszámolási és befizetési kötelezettség hárul a munkáltatóra, amit szeretne egy 2-4 órás, netán 1 napos próbamunkával megspórolni. A fellépés ez ellen érthető akkor, ha a próbamunka elsősorban az ingyenmunkára irányul és nem a kiválasztást segíti, ill. rendszeres és aránytalan, ebben nincs vita.

Mindenesetre egy precedens értékű ítélet született ebben a témában, ahol egy varrodát marasztaltak el. Hozzáteszem, egy varrónőről én sem tudnám megállapítani egy interjún, hogy érti-e a dolgát, hacsak nem szabatnám át vele hirtelen az interjú alatt az öltönyömet.

"A varrodában egy munkaügyi ellenőrzéskor 9 fő próbamunkát végzett, velük munkaszerződést nem kötöttek. Mind a próbamunkát végzők, mind a varroda tulajdonosa úgy nyilatkozott, hogy amennyiben a munkájuk minőségileg megfelel, úgy 3 hónapra próbaidőre alkalmazzák majd őket.

A varroda tulajdonosát munkaügyi bírsággal sújtották arra hivatkozással, hogy 9 főt munkaszerződés nélkül foglalkoztatott, ezzel megsértette a Munka Törvénykönyvét.

Az ügy bíróság elé került. Az elsőfokú bíróság ítéletében kimondta, hogy a munkaügyi ellenőrzés során megállapítható volt, hogy munkaszerződés a munkaügyi ellenőrzés időpontjában nem volt készen, ugyanakkor a varrodában 9 fő tevékenykedett, az ott jelenlevők egybehangzó előadása szerint próbamunkát végeztek, azaz a varroda tulajdonosa ellenőrizte a munkavállalók munkával kapcsolatos képességeit, készségeit. Kimondta, hogy a magyar munkajog a munkavállalók készségeinek és képességeinek megállapítása céljából a próbaidőre kötött munkaszerződés fogalmát és kategóriáját ismeri.
Ebből megállapítható, hogy próbamunka végzésére külön lehetőség nincs, a próbaidő keretei között kell a munkavállaló képességeit felmérni. Ettől a felek még közös megegyezéssel sem térhetnek el.

A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Rámutatott arra, hogy a próbaidős munkavégzés folyamatos, rendszerszerű, és kifejezetten a munkavállaló munkateljesítményének mérését - mind mennyiségi, mind minőségi paraméterek között - teszi lehetővé. Nincs tehát lehetőség a munkaszerződés megkötését megelőzően próbamunkára.

A jogerős ítélet ellen a varroda tulajdonosa nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Arra hivatkozott, hogy a megyei bíróság tévesen értelmezte a törvényi rendelkezést. A helyszíni ellenőrzéskor nyilatkozatot tevő személyek nem állapodtak meg a munkaviszony létesítésében, csupán az adott szakmában gyakorlattá vált szakmai ismeretről tájékoztatták őt, amelyet egyrészt a Munka Törvénykönyve nem szabályoz, másrészt nem tilt. Alapul véve a munkavégzés tárgyi feltételeit, nagy értékű gépek és feldolgozandó ruha-anyagok, a munkavállalók készségének megismerése indokolt és szükséges volt.

A Legfelsőbb Bíróság a varroda tulajdonosának felülvizsgálati kérelmét nem találta helytállónak. Úgy ítélte meg, hogy egyértelműen bizonyítást nyert, hogy a munkaügyi ellenőrzéskor munkaszerződés nélkül foglalkoztatott személyeket, ezzel megsértette a Munka Törvénykönyvét, az alapján ugyanis nincs lehetőség próbamunkára. Helyette próbaidőre lehet egy munkavállalót alkalmazni, azonban ott is előírás, hogy a felek előzetesen és írásban kössenek munkaszerződést."
Forrás: www.kocsis-iroda.hu

"Nyolc millióért keresték Szalainé utódját, de nem találták

A külföldi és magyar tulajdonban levő Accord Group Kft.-nek az volt a feladata, hogy 2007-ben megtalálja a százmilliós végkielégítéséről elhíresült Szalainé Szilágyi Eleonóra humánigazgató utódját. A cég részére a BKV bruttó 8 129 827 forintot utalt át a fejvadászatért. A vizsgálat megállapította, hogy a szerződést a BKV előnytelen feltételekkel kötötte. A cég tevékenysége alatt nem változott a humánpolitikai igazgató személye. A számlákhoz teljesítési igazolás, vagy dokumentáció nincs csatolva. Az ellenőrök szerint valószínűsíthető, hogy nem is volt munkavégzés. A vizsgálat lezárta után érkezett egy "Szándéknyilatkozat foglalkoztatásra" című irat, dátum vagy aláírások nélkül, és azt sem tudni, hogy az iratot ki készítette." Forrás: index.hu

Általában a felsővezetői kereséseknél a megbízási díj kiegyenlítése 3 részletben történik. Az első részletet a megbízásról készült szerződés megkötésekor, a másodikat az un. shortlist megküldésekor (bemutatásra javasolt előszűrt jelöltek), a harmadik részletet a kiválasztott vezetővel kötött munkaszerződés kiállításakor, vagy a munkába állás napján számlázzák. A 8 milliós összeg feltehetően a teljes megbízási díj volt, persze ennél többet is kérnek el fejvadász cégek, de őszintén megvallva HR igazgatókat levadászni nem egy nagy művészet (persze nyilván nem ez alapján számolják a díjat, hanem az éves jövedelem alapján). Túlárazott, misztifikált szolgáltatásról van szó, tudom, mert csináltam/csinálom. De itt úgy néz ki - mivel nincs teljesítési igazolás és más egyéb dokumentum - hogy nem történt semmi. Szalainé mocskos keze van vajon ebben is, feleztek a fejvadász céggel? Nem lenne bajom a korrupcióval, ha nem hagynának ki belőle...

Mindenesetre érdekes, hogy az Accord Group a weboldalán külön oldalt szentel az etikának: http://www.accord-ece.com/ethics

Itt az első bekezdésben írják, hogy csúnya dolgok mennek mostanság, egyesek az alapvető etikai szabályokat rúgják fel a rövid távú haszon reményében. Persze ők nem.

Nyilván az sem arcpirító, hogy a menedzsment magyar tagja (Berkó Katalin http://www.accord-ece.com/about_us) a JVSZ (Joint Venture Szövetség?) etikai bizottságának tagja. Az etikai bizottság "célja az üzleti etika pozitív irányba történő befolyásolása" (http://www.jointventure.hu/hu/committees/). Nos, ez sikerült :)

Persze ez nem új, az üzleti élet ahol érintkezik a közszférával, ott megjelenik a mocsok, sőt, a tisztán forprofit szereplős üzletekben is vannak leosztott játszmák és ügyeskedések. Viszont ebben az esetben nem kéne etikai kinyilatkoztatással és bizottsági bohóckodással takarózni, hanem szépen csendben számolni a kilopott milliókat, és kussolni.

UPDATE: természetesen várom az érintettek reakcióját, cáfolatát, ha olvassák.

A munkaerő-piaci helyzettel, munkanélküliséggel, alacsony foglalkoztatottsággal foglalakozó cikkeket gyűjtöttem össze nektek. Úgy gondolom, hogy annak, aki képbe szeretne még jobban kerülni, hasznos lehet.

Scannelt változatok, mivel a HVG és a Figyelő nyomtatott változatában jelentek meg (gondolom nem mindenki jut hozzá), de szerintem így is olvasható. 16 oldalról van szó, így a képek linkjeit helyezem el:

Mára egy kis vegyes felvágott:

1. korábbi "milyen korú jelölteket vesznek fel a multi cégek" posztomban finomítottam a korcsoportokat, így készült egy újabb, beszédesebb diagramm, illetve szörp epe olvasónk meglátását, mely teljesen helytálló, szintén beépítettem,

2. Catalyst olvasónk küldött egy linket a tengerentúlon legjobban fikázott egyetemi szakokról: http://www.holytaco.com/2008/06/03/the-10-most-worthless-college-majors/

3. Cs. olvasónk küldött képet egy álláshirdetésről, ahol jósokat keresnek. Jó sokat. Eheh, bocs. Az azért felmerül bennem, hogy az eddigi tapasztalatot, eredményeket vajon hogyan ellenőrzik? :)

4. Látni egy ideje egy másik álláshirdetést is, ami a férfiak fantáziáját indíthatja be. Már ezt a "pozíciót" is hirdetik? Tényleg mélyül a válság....

Persze ha tovább olvassuk, kiderül, hogy a fogápolás a téma :)

"Kedves Headhunter!

Sokáig agyaltam azon, hogy elmenjen -e ez a levél, főleg azért mert egyáltalán nem vagyok az a nyávogós, elesett típus. Viszont vmi nagyon nem működik a munkakeresésemmel  kapcsolatban. Mivel saját erőforrásból nem találok rá magyarázatot, remélem, hogy egy profi segíteni tud. 

Szóval a történetem röviden:

2009 február elején a volt cégem lapátra tett. Közös megegyezéssel, 6 havi végkielégítéssel, ami méltányos volt, mert azt hiszem csak 2 havi lelépőpénz járt volna. Indoklás a szokásos: a céget érzékenyen érintette a gazdasági válság, pozícióm megszűnik. Gyakorlatilag az egész marketing osztályt leépítették.

Ezután és igazából ezzel párhuzamosan elkezdtem keresni  az új melómat. Mivel pályafutásom során folyamatosan marketingkommunikációval foglalkoztam, illetve a főiskolán is ezt tanultam de legfőképpen azért, mert ehhez értek és ezt szeretem csinálni, ezen a területen keresgéltem munkát.

Az eredmény nem volt teljesen lehangoló, mert még az említett cégnél voltam, amikor megakasztottam egy jó kis bankos, reklámos pozíciót. Interjú HR cégnél, utána 1., majd 2. kör megbízónál. Már reménykedtem , amikor szóltak, hogy bocsi, de válság van és holnaptól létszámstop. Így lemaradtam róla.

Ezután és azóta is folyamatosan, megszámlálhatatlan mennyiségű helyre küldtem CV-ket, kísérő leveleket stb. Legtöbb esetben a megpályázott pozíció: marketingkommunikációs/kommunikációs/marketing/brand/kampány///manager/specialist/coordinator

Eredmény: 3 alkalommal jutottam el a megbízóig. Elutasítások indoka: 2 esetben túl fiatal vagyok (miért hívtak be???) Ebből egy helyen a vezig-nek megtetszettem és beajánlott egy sales-es pozit, de a sales igazgatónak nem tetszettem, ill. a pénzben sem tudtunk megegyezni. Egy esetben pedig a sokadik kör után mondták be, hogy a rajtam kívül megmaradt aspiránsoknak van iparági tapasztalata nekem meg nincs.

Fejvadász cégek telefonos megkereséseit és náluk töltött interjúkat nem számolom, mert nincs értelme.

A CV-mből láthatod, hogy sok mindennel foglalkoztam, van tapasztalatom, értek a szakmához, láttam 1-2 dolgot. Tényleg nem nagyarcúskodni akarok, de milliárdos reklám budget-k voltak rám bízva, munkámra panasz soha nem volt, szeretem a szakmámat és értek is hozzá. Persze én sem a csúcson kezdtem, de fokozatosan egyre komolyabb feladataim voltak, míg a végére stratégiát terveztem, komoly megbeszéléseken a mktg igazgató mellett én voltam az egyetlen marketinges, embereket, ügynökségeket irányítottam, adtak a szavamra. Egyszóval komoly felelősséggel járó munkám volt.

Most viszont gyakorlatilag munknélküli vagyok és egyre inkább ki van a tököm az eredménytelenséggel, illetve azzal, h indoklás nélkül utasítanak vissza. Vagy vissza se utasítanak, csak leszarnak, vagy esetleg egy 20 éves HR asszisztensnek kell bizonyítanom.

Jelenleg haveri alapon dolgozom egy cégnél, de csak év végéig és ráadásul sales-szel kell foglalkoznom, amit rühellek. Igazából azért vállatam el, hogy be tudjak vmit írni a CV-mbe.

Csatolom a CV-met és egy motivációs levelet, lehet, h ezekben van a hiba-bár egyszer egy HR-es megdícsért, h milyen szép a CV-m és egyből ki is ajánlott, persze nem lett belőle semmi. Fizunak eleinte bruttó 500-600 KHUF-ot adtam meg, most 400-450-nél tartok, mert nagyon szeretnék már dolgozni.

Vajon mi lehet a hiba a rendszerben? Mi az a tényező, amin változtatnom kell a siker érdekében? Vagy egyszerűen csak ennyire peches és/vagy unszimpatikus vagyok?

Szóval ez a kórtörténetem.

Köszönöm a segítséget."

A cég, aki elküldött, korrekt volt, kéthavi sem járt volna.
 
"3 alkalommal jutottam el a megbízóig. Elutasítások indoka: 2 esetben túl fiatal vagyok (miért hívtak be???)"
 
Jogos, valószínűleg nem ez volt a valós ok, vagy szimplán idióták. ráadásul ez is diszkrimináció...
 
"Most viszont gyakorlatilag munkanélküli vagyok és egyre inkább ki van a tököm az eredménytelenséggel, illetve azzal, h indoklás nélkül utasítanak vissza. Vagy vissza se utasítanak, csak leszarnak, vagy esetleg egy 20 éves HR asszisztensnek kell bizonyítanom."
 
Ahol nem szólnak vissza, azt szard le. Ahol visszaszólnak, ott próbáld kideríteni az okát - persze tudom, hogy ez nem könnyű. Ugyanakkor marketingesből nagyon sokan vannak, állásban és állás nélkül is, így nagy a verseny, ráadásul kisebb a mozgás, így kevesebb a nyitott pozíció. A kudarcokat ne magadénak érezd, hanem magyarázható a jelenlegi gazdasági és munkaerő-piaci helyzettel (mondom ezt úgy, hogy nem ismerlek, de feltételezem, hogy nincs semmi defektusod, nem késel, nem oktatod ki a leendő főnöködet, nem büdös a szád, stb.).
 
"Jelenleg haveri alapon dolgozom egy cégnél, de csak év végéig és ráadásul sales-szel kell foglalkoznom, amit rühellek. Igazából azért vállaltam el, hogy be tudjak vmit írni a CV-mbe."
 
Esetleg írd át Sales & Marketing Manager-re a pozíciót, és írjál bele pár marketinges feladatot, de ésszel, szépítés, szemléletvezérlés célzattal, azaz, amikor Julika a 284. CV-ként nézi a tiédet, ne csak a Sales Manager-en ragadjon meg a szeme, és zárja be az ablakot azonnal, hogy ez egy sales-es fickó, mi meg marketingest keresünk. Van, hogy ilyen droidok/libák nézik a CV-ket, és ha nem találnak egy megfelelő szót a legutolsó munkatapasztalatnál, akkor dobják arrébb. Ha látja, hogy marketing, akkor tovább olvassa, és látja, hogy húb+, ez tényleg marketinges. DE fontos, hogy amit beleírsz, ne legyen gyökeres megmásítása a tényeknek, mint pl. valaki, aki pénzügyes, azt írná, hogy ő JAVA fejlesztő, vagy hogy 65 helyett 56 éves, vagy, hogy 8 év alatt 6 munkahelye volt, és kihagy belőle 4-et. Ezek CV-csalások, amik úgyis kiderülnek.
 
"Csatolom a CV-met és egy motivációs levelet, lehet, h ezekben van a hiba-bár egyszer egy HR-es megdicsért, h milyen szép a CV-m és egyből ki is ajánlott, persze nem lett belőle semmi. Fizunak eleinte bruttó 500-600 KHUF-ot adtam meg, most 400-450-nél tartok, mert nagyon szeretnék már dolgozni."
 
A CV-d rendben van, bár én 3-ról 2 oldalasra szerkeszteném, pl. csökkenteném a kampányokról adott info terjedelmét, csökkenteném egy kicsit a képméretet. A 400-450 most sajnos reális + juttatások.
 
A motivációs levélbe beleírnám valahová, hogy "bár most sales területen dolgozom, alapvető célom továbbra is egy felelősségteljes állás betöltése marketing/marketingkomm területen"
 
"Vajon mi lehet a hiba a rendszerben? Mi az a tényező, amin változtatnom kell a siker érdekében? Vagy egyszerűen csak ennyire peches és/vagy unszimpatikus vagyok?"
 
A hiba nem a te készülékedben van szerintem. Mint írtam feljebb, sok a versenyző, kevés az állás, kisebb a mozgolódás. A marketing fele, mint mondják, kidobott pénz. Bár válság idején is fontos a marketing, sok helyen húznak a büdzsén, ill. mivel a marketing viszi a pénzt, ezen a területen egyre nehezebb indokolni, hogy bővítés kellene, sőt, kell-e az új helyzetben annyi ember, vagy sem. Inkább erősítenek a sales-en, mert ott jobban mérhetőek az eredmények...
 
Kitartást kívánok, egyszer össze fog jönni, mert a tapasztalatod, háttered jó, piacképes.

A munkahelyi terror blogon volt legutóbb egy post arról, hogy a multik meghatározzák az életkort, a nemet, kinézetet, stb. az egyéb publikus elvárások mellett. Emiatt döntően a 20-30 éves, utána a 30-40 éves korosztályt preferálják.

Igen, van ilyen, de azért nem ez az általános. Ugyanakkor, ha józan ésszel belegondolunk, ennek nem csak földtől elrugaszkodott diszkriminatív okai vannak:

- a legtöbb 90-es évek közepén, vagy később bejött multinál az átlagéletkor 30-35 év, a szervezet köztudottan, nagy átlagban inkább keresi a hasonló élethelyzetben lévő, hasonló gondolkodású, életritmusú, stb. munkavállalókat, VAGY a még nyitottabb, formálhatóbb pályakezdő fiatalokat (de mivel ők sokan vannak, és a felsőfokú képzés híg, csak az igazán tehetségesekre van valós igény most),

- az 1990-2004 között bejött multik vezetőségében már döntő részben olyan tehetséges magyar vezetők ülnek, akik vagy a cégnél, vagy másik multinál fiatal tettrekész pályakezdőként helyezkedtek el, léptek felfelé a ranglétlán, majd amikor bizalmat kaptak, vezetői pozícióba kerültek. Életkoruk kb. 33-40 év közötti, beosztottjai között nyilván ekörüli, vagy ennél fiatalabb munkavállalókat képzel el,

- a 20-40 év közötti korosztály rendelkezik inkább a napjainkban elvárt szintű nyelvtudással, teljesítménycentrikus hozzáállással, rugalmassággal, gyors munkavégzéssel, kellő szintű és spektrumú számítógépes ismerettel,

- a 25-35 évesek nőnemű része gyermekvállalás miatt kiesik, így pótolandó erre a 2-3 éves időszakra (nyilván pótlásnál hasonló korosztály, vagy fiatalabb merül fel, pl. amikor előléptetnek / áthelyeznek valakit, akit aztán egy kezdő fiatallal pótolnak),

- UPDATE: (szörp epe bölcs meglátása alapján) vannak olyan munkakörök, amelyek nem léteztek még 10-15 éve, így ezekre a pozíciókra is nyilván a fiatalabb korosztály pályázik sikerrel.

A fentiek kevésbé igazak a KKV szektorra, ill. a magyar tulajdonú vállalkozásokra, valamint a közszférára. Természetesen tisztelet a kivételnek, legyen bármelyik oldalon.

Egy sokatmondó és világos képet ad viszont az alábbi diagram, mely saját statisztika, és a multik szempontjából reprezentatívnak mondható, és igazolja az életkorra vonatkozó elképzeléseket. Igen, ez alapján kijelenthető, hogy 35 év felett drasztikusan esik az elhelyezkedés esélye, kivéve felsővezetői pozícióban, ott ez a határ kitolódik 45-50 évre.

A reálgazdasági válság miatt ugye tudjuk, rengeteg ember került és kerül majd még az utcára. Ha megszűnik a munkahely (azaz megszűnik a cég), akkor a munkaviszony megszűnésének az indoklása interjún egyszerű és világos. Ha nem szűnik meg a cég, akkor is nyilván a többség a válságnak tulajdonítja elsősorban munkaviszonyának megszűnését. Ezeknél az eseteknél viszont muszáj mélyebbre ásnunk, mert teljesen más a szitu, ha a cég felét elküldik, és megint más, ha "csak" egy 10-20%-os leépítésről van szó. Ez utóbbi esetben ugye mondanom sem kell, hogy a versenyszférában döntően azokat küldték el, akik gyengébben teljesítettek, vagy a hátterük alapján nem éppen kulcsemberek, ill. szakmai tudásuk nem különösebben értékes a cég szempontjából.

Természetesen az egyén saját szemszögéből ezt nem így éli meg, hanem úgy, hogy őt, aki kidolgozta a lelkét, és nem volt rá panasz, elküldte a cég, bezzeg X maradt, biztos azért, mert, és itt jön valamilyen "ki szopott - ki nyalt" sztori. Persze interjún ezt tálalni nem szerencsés, ezért jön a válság mint kapaszkodó, de kezd ez is lerágott csont lenni, ill. azoknál a cégeknél, ahol köztudottan csak egy kisebb karcsúsítás volt, ott ez az indok egyenlő azzal, hogy a gyengébbeket elküldték, hiszen nyilván nem a jó embereit építi le a cég. Manapság viszont a "below the line" munkavállalókra nincs igény.

Amíg "dübörgött a gazdaság", sok helyen, főleg a vidéki ipari körzetekben, fizikai és szellemi területen munkaerőhiány volt, így a cégek alábbadták, felvettek olyanokat is, akiket egyébként nem vettek volna fel. Nagyon jó példa erre azok a mérnökök, akik a gyártó vállalatoknál dolgoznak: minimális az elküldöttek száma, pedig a termelő szektort igen erősen érintette a válság. Akiket pedig elküldtek, azokkal általában valami nem stimmelt - rugalmatlanok, nehézkesek, gyenge nyelvtudással rendelkeznek, nehezen tanulnak, stb.

Na, de mi is a trükk, amit egyre többen kitaláltak magyarázatként? Az, hogy állást kerestek (a válság közepén, nyilván), és el is nyertek egy pozíciót, de sajnos csak szóban állapodtak meg, és felmondtak, viszont a leendő munkáltató visszalépett a válságra hivatkozva. Így két szék közül a padra estek, vagy mi, szóval ezért nincs állásuk, és most meg itt a válság ugye, és milyen nehéz állást találni. Biztos van ilyen, de annyi alkalommal hallom, hogy kezd gyanús lenni. Ráadásul ott sántít a dolog, hogy "szóbeli megállapodás". Még az aláírt munkaszerződés, mely tartalmaz próbaidőt, az sem ér semmit, hiszen akár az első munkanapon indoklás nélkül felmondható. Szóbeli megállapodás alapján épelméjű ember nem mond fel sehol, az a minimum, hogy írásban kapjon egy ajánlatot + munkaszerződés tervezetet.

Úgy gondolják, hogy ezzel a magyarázattal kiütik azt, hogy őt, mint gyengén teljesítőt elküldték, sőt, van egy pozitívum, hogy ő elnyert egy állást a válság közepén, egyúttal van egy együttérzést keltő motívum, hogy vele mennyire kiszúrtak, és most önhibáján kívül milyen nehéz helyzetben van. Ügyes, csak ésszel, mert nem mindenkit lehet ezzel megvezetni.

"Kedves Headhunter!

Rendszeresen olvasom a blogodat, mivel már egy ideje új állást keresek. Van egy kérdésem, amiről, ha jól látom, még nem írtál, ezt szeretném most megkérdezni :)

Két helyről várok most értesítést, mindkét helyről jövő hétre, jövő utáni hét elejére ígérték. Egy harmadik helyre holnap megyek második körre, és úgy tűnik, elég sürgős nekik. Az előbbi két helyre szívesebben mennék, mint a harmadikra, és az első kettő közül is jobban tetszik az egyik, mint a másik. Itt viszont nem szeretnék már sokáig maradni, tehát ha bármelyiküktől ajánlatot kapok, azt el fogom fogadni.

A kérdésem az, hogy ha ajánlat jön, illik-e gondolkodási időt kérni, és ha igen, mennyit, és milyen módon? Arra az esetre kérdezem ezt, ha netán előfordulna, hogy a harmadik helyről már a jövő hét elején értesítenek, a másik kettőről viszont még nem tudom, hogy fognak-e.

Első munkahelyemen vagyok, tehát az ilyesmiben egyáltalán nem vagyok járatos.

Tudom, hogy csekély a valószínűsége, hogy két (vagy netán mindhárom) helyen engem válasszanak, de mégis kíváncsi lennék, hogy hogyan illik ilyenkor eljárni."

Illik gondolkodási időt kérni, és ezt el is kell fogadnia a cégnek, ha normális a hozzáállásuk. Elvégre ők is elég sok gondolkodási időt tarthatnak fenn maguknak. Viszont általában 1-2 nap alatt elvárható, hogy eldöntse a kiválasztott, hogy elfogadja-e az ajánlatot, aki ennél többet kér, annak indokolnia kell.

El lehet pl. őszintén mondani, hogy neked ez az első munkahelyváltásod, és szeretnéd ezt nagyon körültekintően tenni, hiszen nem rövidtávra keresel. Szeretnél jól átgondolt döntést hozni, amibe az is beletartozik, hogy más lehetőségeket is figyelembe veszel, ahol szintén közelben a döntés. Reméled, hogy megértik az álláspontodat (magunk között: meg kéne érteniük, hiszen ők is több "lehetőség" közül választanak egyet), és nem szeretnél a türelmükkel játszani, igyekszel minél hamarabb döntést hozni, de elfogadható-e számukra ha 3-4-5-6-7 stb. nap múlva adnál csak választ?

Úgy gondolom, hogy 1 hétnél több időt kérni már kényelmetlen, és visszatetszést is kelthet. Az is lehet, hogy a cég azt mondja, 3 napot kapsz. Érdemes ilyenkor a másik helyen megsürgetni a dolgot, persze szintén ügyelve a kommunikációra, mehet megint a szeretnél felelősségteljesen dönteni, stb. duma.

Viszont ha a cég azt mondja különösebb magyarázat nélkül, hogy márpedig ha most nem mondasz igent, akkor viszlát, akkor az egy intő jel arra, hogy nem viseltetnek különösebb empátiával a munkavállalók iránt, így nem is baj, hogy ez még idő előtt kiderült.

"Kedves Headhunter,

elég régóta olvasom a blogodat, de csak most vitt rá a kényszer, hogy írjak neked, és a segítségedet kérjem.

Négy hónapja keresek állást (három hónapja vagyok munkanélküli), eddig kb. 30-40 helyre küldtem el az önéletrajzomat.

A problémám az, hogy szinte egyáltalán nem hívnak be interjúra, pedig tényleg csak olyan hirdetésre jelentkezem, amelyek feltételeinek megfelelek (nyelv, felsőfokú végzettség, tapasztalat).

A kérdéseim a következők:

- gond lehet-e, hogy csak az elmúlt négy évet írom le? (előtte illegálisan dolgoztam külföldön, amit inkább kihagynék annak ellenére, hogy nem kurva voltam :))"
 
én nem akadnék ki rajta, de 1-2 plusz sor erejéig szerintem írd be, zanzásitva a 4 évet, akár legális, akár illegális volt a foglalkoztatás (a tevékenység persze legyen legális :)) 

"- feltételezhetik-e azt, hogy - van egy rakás gyerekem a 2005 előtti időszakból (nincs)"
 
feltételezhetik, de nem ez az alap felállás + aki már rögtön ebből indul ki, és ki is zár emiatt, annál nem szeretnél dolgozni.

"- biztos nemsokára gyereket akarok (nem)?"
 
feltételezhetik, de nem ez az alap felállás + aki már rögtön ebből indul ki, és ki is zár emiatt, annál nem szeretnél dolgozni... nem véletlenül írtam ugyanezt. általában a magyar cégek félnek, hogy náluk lesz terhes 4 hónap után az új kollegina, a nemzetközi cégeknél ez nem merül fel. elvégre egy 22 évest is felcsinálhatnak akármikor

"- ha igen, akkor azt mégis hogy hozzam a tudomásukra, hogy nem így van?"
 
ha beleírod a CV-be, hogy gyermektelen, akkor eloszlatod a félelmeket, hogy sokat leszel távol, viszont akik paráznak, hogy szülni fogsz, és kapnak egy önigazolást, tehát 1:1. az meg furán nézne ki, hogy beleírod, hogy nincs gyerek és nem is lesz... egyrészt nem hinnék el, másrészt nem CV-be való ez a dolog. itt is azt mondanám, hogy a gyerek kérdés akinél ennyire probléma, annál én nem szeretnék dolgozni. tehát én nem írnék be erről semmit.

"- szeretnék visszakerülni a forprofit szférába, de vajon a nonprofitban eltöltött elmúlt két év sokat ront ezen esélyeimen?"

hát nem előny, az biztos :). de a legnagyobb gond az, hogy a háttered "tucat" jellegű, ne haragudj ezért a jelzőért. azaz, százával vannak ilyen háttérrel a piacon, ezért sok (akár szubjektív) szempont szerint tudnak válogatni a hirdetők. ezért ne éld meg személyes kudarcként, hogy nem hívnak be.

"Megköszönném, ha ránéznél a mellékelt cv-mre, és bármilyen hasznos tanácsot adnál, hogy mit kéne javítanom rajta ahhoz, hogy legalább behívjanak."
 
a CV-d szép, rendezett, áttekinthető (persze ezt az olvasók most nem látják), de annyit változtatnék, hogy (és ebből az olvasók számára is lehet hasznos info):
- ügyelj arra, hogy a megpályázott pozíciót, ha beleírod a CV-be, akkor mindig írd át az adott állásajánlatnak megfelelően (persze lehet, hogy így teszed alapból)
- gimnázium nem kell, ha van 1-2-3 felsőfokú végzettség
- külföldi munkatapasztalatot beírnám (persze tudnom kéne mi az: rúdtánc, kőműves munka, vagy adatrögzítés, ügyintézés)
- már beírt munkatapasztalatnál egy kicsit (1-2 sorral) kibővíteném a munkatapasztalatot (pl. kapcsolattartás alvállalkozókkal, grafikussal, kimutatások, statisztikák készítése, ilyesmi, tehát ami érdekes lehet egy jövendőbeli munkáltatónak, és látszódjon, hogy komplex munkakört láttál el, nem csak egy napi pár órás nonprofit bohóckodás volt)
- nyelvtudás részletesebben, pl. aktív, erős középfokú szint (szóban, írásban), ne csak annyi, hogy "középfokú"

Ugye volt ez, ez meg ez.

"Köszönöm, hogy közölted az írást, de biztosíthatlak arról, hogy nem a "költői túlzás" itatja át.

Szó szerint megtörtént és úgy, ahogyan azt leírtam. Nincs benne semmi negatív "szépítés". Azt akartam, hogy a tények kapjanak hangsúlyt a leírásban, mert másodlagos, hogy hanyadik kört futottam éppen, milyen pozícióról volt szó. Az elbánásra akartam felhívni a figyelmet. Úgy gondolom egyetlen HR-esnek sincs joga szemétnek lenni bármilyen pozícióról is van szó.
Egyesek szerint HR nélkül megáll a Föld forogni. Tény, egyre nehezebb kikerülni őket. Ha meg rajta keresztül lehet csak pályázni, akkor kutya kötelessége megtalálni a pozícióhoz a jelölt korrekt kiválasztásához a megfelelő megoldást. Ezért lett HR-es. Ha minden igaz, ebből szerezte a diplomáját.
Különben nézőpont kérdése: az asztal melyik oldalán ülsz. Valószínűleg nem mindegy, hogy Te vagy a HR-es vagy Te vagy a pályázó?
Ha Veled történik ugyanez lehet, aszerint reagálod le hogy 5 interjún jártál-e és az mennyire volt pozítív vagy esetleg 120 interjún és azok 80 %-a az égetésről a semmibevevésről esetleg a HR-es önszórakoztatásáról szólt-e.
Leginkább az dühít, hogy külföldról minden szart átveszünk, de nem nézzük, hogy milyen a magyar mentalitás, milyen korcsoportról van szó, hogy milyen gazdasági helyzetbe kell beépíteni az egyébként külföldön nyilván szuperül múködő HR-es megoldásokat.
Mire gondolok? Szúrésnél. Egy admnisztrátori álláshoz miért feltétel az elhivatottság? Csak kérdezem: akkor mi kell az orvosi, a tanári, a gyógypedagógusi, a kutatói munkákhoz?
Egy takarítónői munkához miért kérnek motivációs levelet? Mi a bánat lenne a motivációja, mint fizetéshez jutni? Nyilván nem az, hogy más szarát takarítsa el.
Minimálbérért miféle lojalitást várnak el a cégek? A delikvens nyeljem le a sok szart, közben védje a mundért úgy, hogy nehéz helyzetben meg sem védi a cég?

Az egész kiválasztási folyamatot egy olyan lagzihoz hasonlítanám, ahol a 40 -es 50 -es korosztálynak havy metal-t próbálnak nyomni aztán csodálkoznak, hogy senki nem áll fel táncolni és még vacsora előtt elhúz mindenki haza. Mindezt miért? Mert nem ismeri fel időben a zenekar, hogy a vendégek nem érzik jól magukat, hogy ennek a korcsoportnak másféle zene jön be. Pedig, ha észrevennék a nyilvánvalót, mindenki jól érezné magát és még profitálna is belőle.

Mint, ahogyan azt írtam az álláskeresés üzlet, ahol mindkét félnek tennie kell, hogy összejöjjön. Ha máshogy nem megy, hát kompromisszumokkal. Egy jó HR-es a mában él, és mindkétfél sikere érdekében testhezállóbb megközelítést alkalmaz, ha arra van szükség. Na ez az, ami hiányzik.

Nem kell mindig mindent majmolni, mert az a trend valahol az ócánon túl."

Én köszönöm, hogy leírtad. Sok minden egyetértek, annyi kiegészítés, hogy sajnos sok a rossz tapasztalat a munkavállalói/álláskeresői oldalról is, így szépen kialakult mindkét félben egyfajta bizalmatlanság.

Sarkítva egy példa, amit te is írtál: adott egy takarítónő, aki nem azért szeretne takarítani, mert ez érdekli, hanem mert végzettsége (annak hiánya), munkatapasztalata alapján ezt dobja a gép, és pénzt akar keresni. A munkáltató viszont azt gondolja, hogy ez kevés motiváció, sőt, a takker majd biztosan elmegy másik céghez +5e Ft-ért, aminek sajnos van is alapja... Ezért azt szeretné hallani, hogy a takarítónő az ő szarát szeretné takarítani, mert az egy különleges szar, nem olyan, mint a többi. A takarítónő, ha jól felkészült, ezt behazudja, de persze a munkáltató ezt sem hiszi el, mert előtte már hatan behazudták, és dobbantottak több pénzért.
Mennyivel egyszerűbb lenne, ha mindenki feltárná a valós motivációját, és ha szakmailag, emberileg megfelel, akkor megkapná a szükséges bizalmat, amivel viszont nem élne vissza. Azaz, takker azt mondaná, hogy én ehhez értek, én ezt el tudom látni, nem szeretem, de meg szeretnék élni belőle. Munkáltató erre azt mondja, hogy OK, nekem a tiszta padló a lényeg, és látom szépen suvickolsz, fel vagy véve. Próbaidő után, mivel látja, hogy a teljesítménye megfelelő, ad neki +5e Ft-ot, hiszen tudja, a pénzért van itt, azért dolgozik. Takker látná, hogy ez korrekt, marad a cégnél, és takarít tovább. Le van egyszerűsítve, de a lényeg, hogy a két fél korrekt együttműködésen alapulva elérje az egyéni célját. Ez a hosszútávú és eredményes munkakapcsolat alapja, de mindkét fél részéről szükséges a megfelelő hozzáállás, egymás érdekeinek megértése és rugalmas összehangolása. Csakhogy mindkét félnek sokszor (csak) maga felé hajlik a keze...

"Kedves Headhunter!

Már nem először írok Neked, többször is láttad a cv-met, adtál tanácsokat melyeket használtam/beépítettem álláskeresésembe. Annak pedig különösen örülök, hogy a blog nem állt le.

Azóta sikerült állás találnom, de az igazság az, hogy nem vagyok elégedett. Becsülöm és értékelem a munkámat, de az igazság az, hogy a tanulási/fejlődési lehetőségek 70-80%-át ki is merítettem mára, mindössze 4 hónap alatt. Az igazság az, hogy kihívásokra vágyok, és itt erre nincs igazán lehetőség. Szívesen használnám a nyelvtudásomat (érzem, hogy lassan kezd kopni), de ezzel a nyelvtudással IT help-desk agent-nek akart az összes személyzeti tanácsadó. Ami kissé távol van attól amit tanultam, és attól ami érdekel.

A következő kérdések fogalmazódtak meg bennem, amelyekből talán hasznosíthatsz párat a blogon:

1. Már volt szó a blogon a munkahelyen történő, azaz munka közbeni álláskereséről, arról amikor a kilépni szándékozó a cégnél nyomtatja ki a cv-t. Persze ez nem korrekt.
De milyen a korrekt magatartás munkahelyváltás/új munkahely keresés esetén?
(azon felül természetesen, ami értelmes, kommunikációra képes emberektől elvárható: nem munka közben keresünk új munkát, ha van új leülünk, megbeszéljük a dolgot, nem hagyjuk cserben a régi céget...)"

"További megtapasztalt szarvashibák a HR „felkészültségét és szakértelmét” hangsúlyozva, a teljesség igénye nélkül:

- interjú, ahol fél órán át nem vették észre (bizottság), hogy az előttük lévő önéletrajz nem az enyém, sem a fényképet tekintve, sem a tartalmát tekintve, de még a válaszaimból sem esett le nekik.
- a HR-es, aki "elfelejtette" magával hozni az interjúra a pályázatomat, de tudni akarta, hogy én készültem-e belőlük?. Mit tudok a cégről, miért akarok ott dolgozni, milyen humorom van, bár a humor tényező a pályázati kiírásban sem elvárásként, sem pedig előnyként nem szerepelt. Ezen a kérdésen lovagolt a kb. 10 perces interjú alatt, vajon angol vagy hofis humorom van-e?
- egy nevesnek mondott fejvadász cég, aki csoportos interjúkat tart és az interjút egy olyan  nyomtatvány kitöltéséhez köti, amely csak akkor lenne ildomos és jogos, ha már felvettek, akkor is csak a megfelelő osztályra tartozna, (bankszámlaszám, adószám) nem a HR feladata.
- több képesítésem is van. Egyik a számítógépes grafika. Tehát grafikai szakterületre jelentkeztem a CORA áruházlánc egyik áruházába. 5 pasi volt az interjúztató, akik röhögve ajánlották a 3. körben a grafika munka helyett, szó szerint, a baromfiaggató munkakört.
- a HR-es, aki egész délelőtt lyukat beszélt a hasunkba, a lényegről (fizetés, munkarendről) csak az kapott infót a legvégén, aki a sok baromságot képes volt végighallgatni és nem nőtt tyúkszem a hátsóján. Türelmének gyümölcse így nyilván meg is lett, ha máshol nem, hát élesben: a minimálbér is necces + jutalék, folyamatos munkarendben kell dolgozni (0-24 óra, ünnepnap, szombat, vasárnap), magánélet? Hol élek én? Istenem! Csak nekik ne kelljen ilyen munkát csinálni.
- a HR-es, aki egy cirka nettó 90 e Ft-ot taksáló munkakörnél akarja gyakorolni az ún. stresszinterjút. Na, ne!!!
- a 25 éves, aki hiszi, hogy el tudja dönteni a rengeteg "szakmai" tapasztalatával és a monotonitást mérő hülye teszttel (megcsinálta velem, mert ő még sosem csinálta: az enyém jobb lett), hogy az okleves gépészmérnök (summa cum laude) vajon megfelel -e gépészmérnöki pozícióra?
- a HR-es, aki azért zárt ki a személyes interjú lehetőségéből (telefonos interjú), mert a csillagjegyem - szerinte - szörnyű, nem klappolt a munkakörhöz. Ettől lepetéztem. Legközelebb megkérdezem, hogy milyen csillagjegyű legyek? Ha ez a feltétele, hogy felvegyenek már végre valahová, hát legyen. Homokos is leszek, ha gondolják.
- a HR-es, aki kiközvetít próbanapra és az alapján akarja kiválasztani a megfelelőt. Amikor megkérdezem, hogy mennyi díjat kapok, ha már dolgozom egy teljes napot (feltehetőleg hiába), kinyitja az ajtót, és közli, hogy csak nekem akart jót...Könyörgöm! Annyira nem lehet valaki rossz helyzetben, hogy ingyen dolgozzon.
- a földi munkáltató (ugyanabból a városból származunk), aki nem az irodába, hanem egy füstös kocsmába hív interjúra, aki meghív ugyan kávéra, de velem fizetteti ki. A tényleges irodája a szomszédban van. Pályázati koordinátori munkakörre pályáztam. Tett egy nemem felajánlást, hogy ad 12 e Ft-ot, vegyek rajta egy camping kerékpárt és azzal járjak az önkormányzatokhoz pályázatírás ügyben. Merthogy Kezdjem mindjárt a váci önkormányzattal. Mondtam, hogy nem tudok kerékpározni és a bérletnek sokkal jobban örülnék. Mivel a cég a Duna budai oldalán a Battyhányi térhez van közel én pedig a pesti oldalon lakom közel a Parlamenthez ezért éltem a gyanúval, hogy felkínálja esetleg a csónakos megoldást, mint közlekedési eszközt így megelőzve a „bajt” közöltem vele, hogy úszni sem tudok.

Igen, sokszor jöttem ki úgy interjúról, hogy az emberi méltóságomból semmi nem maradt, és szégyelltem, hogy egyáltalán időt, pénzt áldoztam arra, hogy besöpörjek egy újabb megaláztatást.
Rotyog az emberben a düh és nyilván tenni szeretne ez ellen, de jelenleg nincs hatékony jogorvoslat s mint a legtöbb dolog nálunk, a pályázók, a munkavállalók védelme sem kiforrott. Nagyon finoman fogalmaztam.
Amíg nincs retorzió, bármit megtehetnek a cégek.

A nehéz helyzetekben Arany János Epilógus c. verséből szoktam kölcsönözni egy gondolatot, amely szokott segíteni, de a fenti kiugróan irritáló helyzeteknél, sajnos nem jött be.

Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, –
Félreálltam, letöröltem

Kedves HR! Talán itt az ideje, hogy presztízskérdést csináljatok a munkaerőközvetítésből.. Emeljétek uniós szintre. Addig nem lehet minőséget elvárni, amíg Ti nem tudjátok biztosítani azt és ilyen történetek tömkelege kering a köztudatba.

Köszönöm, ha végigolvastátok.

Kitartást Mindenkinek! Vigyetek bele humort, az egy kicsit segít."

Második történet:

"Egy ismerősöm szólt, hogy titkárnőt keres az egyik cég (tehát nem én jelentkeztem). Nem az én műfajom (a gépírás az egyetlen, ami közös), de ahol én lakom, nem dőzsölünk a lehetőségekben. Mit veszíthetek? Elmentem. Nem tudtam semmit a cégről, a neve nem utalt a tevékenységi körére. Titkárnőnek lenni, mindenhol titkárnőt jelent, vagy mégsem?

Amúgy meg nem szeretek ilyen posztra pályázni, mert a munkáltatóknak gőze nincs a meghirdetett munkakörhöz tartozó feladatokról. Igen árnyaltan értelmezik. Szeretik az ún. kapcsolt munkaköröket mint pl. titkárnő – asszisztens – takarítónő – alakásomatistettrendbe – bújjazágyamba…stb. Ismerős?
Ráadásul a titkárnő elnevezésű munkakörnek a színvonalbeli megítélése sem egységes.
Van felsővezetői, 170 IQ, hottentotta nyelv-ismeret a szokásos uniós nyelvek mellé, 90-60-90 -es arányok, a mindent és mindenkit helyettesíteni tudó, éjt nappallá tévő, mindent bevállalós és van a csicsergős, kávéfőzős besorolás, minden észt nélkülözve.
Mit tagadjam, egyik sem vagyok, de hát szükség törvényt bont.
 
Ahová interjúra mentem az egy autószereléssel foglalkozó kft., ahol csak és kizárólag pasik  dolgoznak. Micsoda mákom volt! HR nuku (mint kiderült, van rosszabb is), direktbe az ügyvezető fogadott: amikor beléptem, ült, nem állt fel, még kezet sem nyújtott. Csak és kizárólag ő beszélt, állatira nem érdekeltem, még munkaköri szinten sem. Tőle egy tuskót is odatehettek volna a székbe. A monológjából az derült ki, hogy ott csupa egyéniség dolgozik (értsek belőle), akiknek a keze alá kell dolgoznom.
Pl. a helyükbe kell vinnem a kávét, mert olyan értékes a munkájuk, hogy kár lenne arra pazarolni, hogy bemásszanak érte a konyhába. Szerszámokat kell adogatnom és bármit kérnek, prioritással közre kell működnöm. A „bármi” számomra nem volt világos. Aztán azt is megtudtam, hogy mit nem szabad: lógnom, ennem, nem rendelkezésre állnom, élnem...stb.
Magáról a tényleges munkakört balladai homály fedte csakúgy, mint a bérezést vagy inkább annak a lehetőségét.
Fordulópont akkor következett be, amikor megjelent a feleség, kezében az alig 2 hetes újszülött fiúcskával, akit - a monológ közben - odaadott az apjának és kiment.
Kár, hogy nem szoptatta meg ott előttem. Szóval a monológ most már kiegészült némi gőgicséléssel, néhol sírással...és nem sokára újabb fordulatot vett az „interjú”.
A tettek mezejére léptünk. Az ügyvezető feltételezte, hogy mindent megértettem, tudomásul  vettem...és egy telegépelt lapot tolt az orrom elé. Utasított, hogy olvassam el, és írjam alá.
Elolvastam és szép fokozatosan kezdett felforrni az agyvizem, de különösen az utolsó bekezdésnél. Általában véve is vérlázító volt a fogalmazvány.
Az utolsó mondat arról szólt, hogy akkor vesz fel, ha aláírom, hogy 5 éven belül nem vállalok gyereket (a nemi élet tiltására – hiába is guvasztottam a szemeimet - , nem láttam negatív kitételt) és mindezt úgy, hogy szerelmének tervezett vagy nem tervezett gyümölcse ott sírdogált a karján.
Bevallom a továbbiakban a düh motivált: visszafordítottam a papírt és elé toltam. Azt mondtam aláírom, amennyiben ő is megígéri nekem - és ezt aláírásával meg is erősíti . , hogy 5 éven belül nem csinál másik gyereket. Ez így fair! Gondot csak az okozott, hogyan fogom én ezt ellenőrizni?
És lőn világvége! A pasi felpattant, a gyerek majdnem szaltózott, ordított, hogy mit képzelek, és gyerekestől odaügetett az ajtóhoz, szinte tokostól kirántotta azt, miközben azt ordította, hogy azonnal takarodjak ki az irodájából. Persze az autószerelők az értékes munkájukat, ha egy kávéért nem is hagyták abba, egy ilyen ingyen cirkuszért már sokkal inkább. Az irodát az általuk képzett sorfal között hagytam el.
Ismeritek azt a szót, hogy bunkó? Bizonyára igen. És azt, hogy „tűrhő bunkó”?. Ugye, milyen szuggesztív jelentéssel bíró szó? :-)"

Egyik olvasónk szedte össze negatív interjús tapasztalatait, melyet 3 részben, 3 nap alatt olvashattok. Jó részére azt kell hogy mondjam, teljesen jogos, és a HR-es, vezető viselkedése alapján egy tarkónlövés teljesen helytálló lehetne. Természetesen nem ismerünk minden körülményt, és úgy érzem a költői túlzás is átitatja az írást, én is tudom, hogy kis hazánkban a toborzás-kiválasztás területén számos anomália és inkompetencia van jelen. Ezek egy része a vaskalapos, egoista, autokrata "vezetőkhöz", egy része buta HR libákhoz, egy része az asztrológia-grafológia-ezotéria alapokra építkező HR-esek elhibázott kiválasztási módszereihez kötődik, de minden egyes típus jellemzője az, hogy empatikus képessége, nyitottsága, rugalmassága, objektivitása a 0-hoz konvergál. Ettől függetlenül a "minden HR-esnek lógnia kell" ill. a "HR felesleges" sommás kitételek sem állják meg a helyüket. Alkalmatlan emberek vannak HR-es posztokon, mint ahogy más területen is találkozunk alkalmatlan emberekkel (ellenőr, politikus, stb.)

"Számtalan, többnyire átlagos, semmitmondó interjún vettem már részt, amitől igazából nem vár semmit az ember. Még azt sem, hogy visszaszóljanak. Na, nem mintha gyakran megtörténne e nemes cselekedet.

Ja, hogy mit gondolok a HR –ről, mint tevékenységről? Szerencsétlen rossznak tartom. Erről a területről a véleményem egy fikarcnyival sem jobb, mint az előttem nyilatkozóké.
Úgy 80 %-ban csak kínos perceket, meggondolatlanságot, következetlenséget, hozzá nem értést tapasztaltam. A fennmaradó 20 %-tól szíves elnézést kérek. Ez az írás, nem róluk szól.

Ja, hogy mit várnék a HR –től ? Hát kb. azt, amit az ember egy nyelvtanártól, ha órát vesz tőle: nálam mindenképpen legyen felkészültebb. Profizmust várok, hiszen az az ő asztala.

A megítéléskor, a kiválasztáskor, a munkám során tőlem is azt várják. Nem várom el, hogy érzelmeket vigyenek az interjúba, végül is ez üzlet: én kínálok valamit, a munkáltató vagy megveszi, vagy nem, de némi szubjektív megítélés (hiszen ezért a személyes interjú) és sportszerűség bizonyára más színezetet adna ennek a kényszerű helyzetnek.

Szomorúan olvasom a sok-sok rossz tapasztalatot, de tudjátok mit? Javaslom: dobjunk össze egy könyvre való esetet (valós cégnévvel mindennel együtt, hiszen mi is kiadjuk adatainkat az Isten tudja kiknek), garantáltan az aktuális év vezető  bestseller-e lenne. Kipostáznánk a történetekben szereplő cégeknek - okulásképp - s a kudarcok helyett inkább a jogdíjat söpörnénk be. És még jó lenne egy feketelistás honlap is, amelynek frissítése a sok-sok rossz tapasztalatnak köszönhetően biztosított lenne. Na? Hogyan tetszik az ötlet?

Mára tudomásul vettem, hogy a kiválasztási társasjátékban a pályázó az egér, a HR vagy munkáltató a macska. A gyakorlatban: az egér gyakran lényegesen képzettebb, kulturáltabb, felkészültebb, mint a macska. A jelentős színvonal különbség,  pedig ab ovo kizárja a korrekt játékot.

Az alábbi történetet (és a holnap, holnapután olvashatókat - a szerk.) csak kiemeltem a negatív élményeim közül. Ítéljétek meg Ti Magatok!

Első történet:

Ma már elutasítom a többkörös interjúkat (mindig van jobb, képzettebb, szexisebb…stb.) s az irreálisan magas elvárásoknak, nincs Isten, aki meg tudna felelni, de mazsolaként még boldog voltam, és igenis legyezgette a hiúságomat a túlélés reményében az, ha túljutottam minden egyes körön. 

Középvezetői pozíciót pályáztunk. Az utolsó körben ketten maradtunk egy pasi meg én.
Bementem az interjúztatóhoz Ropogtak a keresztkérdések, amelyek végén FIGYELEM ! megkérdezte az interjúztató pasi, hogy "Hölgyem önnek hány foga van?" Bizonyára kiült arcomra a döbbenet, de felvettem a kesztyűt. Golyóálló lettem. Miért is ne!? Egyszerűen kíváncsi voltam (most már tét nélkül), hogy meddig megy el. Gondoltam, azzal csak nem sértem meg (nem mintha érdekelt volna), ha ugyanolyan stílust képviselek, mint amilyen az övé. Kis türelmet kértem - és igen higgadtan elkezdtem a nyelvemmel megszámolni a fogaimat. Az olyan snassz, ha csak úgy kézzel nyúlkál az ember a saját szájába.
26 -ig jutottam, de volt még egy letört és egy gyökér is. Szerintem ez jó arány, de a végső sikerhez nem volt elegendő.
Persze nem hagytam annyiban, éltem azzal a jogommal, hogy én, mint pályázó kérdezhetek az interjún.  Elvégre nagyon nem mindegy, milyen közegben fogok dolgozni. És Önnek hány foga van? - tettem fel a kérdést. Mert, ha csak egyel is kevesebb, mint nekem, nem vagyok hajlandó ennél a cégnél dolgozni. Fogatlan emberekkel nem dolgozom. Tiszta sor,  miért tette fel az interjúztató e kérdést: a férfi nemű pályázó társamat választotta. Azóta is álmatlan éjszakákat okoz: tőle vajon mit kérdezhetett? Pl. azt, hogy hány heréje van?
De most komolyan! A végtelenségig visszaélt az időmmel, százféle idióta, véletlenül sem a munkakört célzó tesztet csináltatott velem úgy, hogy már tudta, nem fog felvenni. Nem lett volna tisztességesebb megmondani már az elején a nyilvánvalót? Ahhoz nem volt elég tökös? Pedig, ha a rosszat meg kell mondani, abban mi magyarok profik vagyunk. Nekünk a dicséret az, ami nem megy.
Miféle magatartás ez!? Óhatatlanul felmerült bennem a kérdés? Vajon HR-es abból lesz, akinek valami genetikai gixer van a személyiségében? Miért volt szükség erre az önmagát és a cégét is megalázó magatartásra? Rólam nem is beszélve."

folyt. köv. holnap

Alapvetően nem szeretem az ilyen "10 legjobb dolog a...." vagy "a 8 legfontosabb ismertetőjele..." esetleg "12 tipp, hogyan..." stb. kinyilatkoztatásokat, ez a cikk mégis ilyesmi, a 6 legfontosabb tulajdonságot szedi össze, amire vágynak a munkáltatók. Egyet is értek vele, kiegészítve, hogy pl. a profittermelés eléggé sommás így, számos egyéb tulajdonság szükséges hozzá, hogy ezt tulajdonságként valakire ráaggassuk. Nem beszélve arról, hogy igen kevés cégnél mérik pl. egy könyvelő teljesítményét ebből  a szempontból. 
Állásinterjún pedig, ha valaki tényleg rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, igyekezzen konkrét példákkal a mondandójába szőni. Az, hogy csak úgy felsoroljuk ezeket, nem sokat érnek, bárki állíthatja magáról, hogy jó problémamegoldó. Érdemes felkészülni, hogy egy értelmesebb interjúztató nem elégszik meg ennyivel, konkrét esetet fog kérni egy-egy tulajdonság valós meglétének ellenőrzésére, vagy feldob egy elméleti kérdést, szituációt, ahol a várható viselkedésedre kíváncsi.
http://hvg.hu/karrier/20091103_karrier_tanacs_vallalat_munkaaado.aspx

Ha netán valaki Kanadába menne dolgozni:
http://www.hrportal.hu/hr/kanada-az-elheto-munkahelyek-orszaga-20091104.html

"A franciák belevágnak: névtelen önéletrajzzal a diszkrimináció ellen

A munkafelvételi diszkrimináció ellen a névtelen önéletrajz bevezetésével kíván harcolni a francia kormány, amelynek alkalmazását kísérleti jelleggel hét megyében próbálják ki.
 
A négy évvel ezelőtti külvárosi zavargásokat követően Jacques Chirac volt államfő javaslatára 2006 áprilisában fogadott el törvényt a parlament a névtelen önéletrajz kötelező bevezetéséről az ötvennél több főt foglalkoztató munkahelyeken, de annak alkalmazásáról máig nem született meg a végrehajtási rendelet.

Xavier Darcos munkaügyi és Eric Besson bevándorlásügyi miniszter, valamint Yazid Sabeg esélyegyenlőségi államtitkár kedd esti sajtótájékoztatója szerint a 2010 áprilisáig tartó kísérletben hét megyében, önkéntes alapon összesen 49 nagyvállalat, többek között az Accor, az Axa, a francia posta, a Coca Cola, a PSA-Peugeot Citroen, a L'Oréal, az Eurodisney és több bank vesz részt.

A névtelen önéletrajz bevezetése a kormány szándékai szerint segíthet elhárítani azt az akadályt, hogy egy jelentkezőt a bőre színe, neve hangzása vagy a lakóhelye miatti előítéletek következtében ne hívjanak be állásinterjúra.

A névtelen önéletrajzon - amelyeket a munkaügyi hivatal kezel - a kísérletben résztvevő munkáltatók nem láthatják a jelentkező fotóját és személyes adatait, azaz nevét, keresztnevét, nemét, címét (beleértve az e-mailt is), korát, születési dátumát és helyét, állampolgárságát és családi állapotát. Ezekről az adatokról csak az önéletrajzon feltüntetett egyéb információk alapján kiválasztott jelölttől az állásinterjún értesülhetnek.

Franciaországban a bevándorló családokból származó, elsősorban arab, török vagy afrikai fiatalok jelentős része arra panaszkodik, hogy megfelelő önéletrajz elküldése esetén sem hívják be állásinterjúra. Még a felsőfokú diplomával rendelkezőket sem. Egy 2007-es felmérés szerint a francia munkáltatók négyötöde szívesebben alkalmaz Franciaországban született fehér bőrű személyt, mint egy olyan jelentkezőt, aki arab vagy afrikai országból származik, annak ellenére, hogy a munka törvénykönyve szerint a munkahelyi diszkrimináció börtönbüntetéssel és pénzbírsággal sújtható.

Aquitanine régió tanácsa már egy éve névtelen önéletrajz alapján veszi fel új dolgozóit. Az első tapasztalatok alapján az ily módon alkalmazott munkatársak általános "profilja" nem változott, de a hivatal a gyakorlattal pártatlanságát tudja bizonyítani. A munkahelyi bizalom pedig jelentősen javult, mert az új alkalmazottak biztosan tudhatják, hogy kizárólag a kompetenciájuk számított a kiválasztásuknál, s nincsen közöttük "protekciós".

"A névtelen önéletrajz alkalmazása a munkáltatót is megvédi a diszkrimináció vádja alól, és a korrekt eljárás bizalmat teremthet az országban" - hangsúlyozta Alain Rousset, a régió elnöke a France 2 közszolgálati televízióban."

Forrás: www.hirszerzo.hu

A megoldás üdvözlendő lenne, ha a diszkrimináció az interjú után is megszűnne. Szerintem viszont - és ebben a félkövérrel kiemelt rész is megerősít - a változtatással az interjúra való bejutás lehetősége nyílt meg a korábban hátrányosan kezelt társadalmi rétegek előtt, együtt csomagolva az állás elnyerésének illúziójával. Mivel, mint írják, az állást továbbra is "hasonló profilú" jelöltek nyerték el. Érdemes elgondolkozni azon, hogy megéri-e a felesleges időráfordítást (interjúztatónak és jelöltnek), és adott esetben utazási költséget (jelöltnek) ez a megoldás? Hiszen, ha alapból nem alkalmaznának az adott pozícióban 50 év felettit, romát, vagy nőt, akkor nagy valószínűséggel ez az interjú után sem fog megváltozni. Kínosan rövid interjú lesz, ami után még jobban kell csomagolni az elutasítás indokát.

Csak akkor hozhat ez a változtatás eredményt, ha a vállalatnál a szakmai vezető és/vagy a HR-es részéről a nyitottság megvan, és az elutasítás nem zsigeri. Ebben az esetben jó, hogy megnyílik a lehetőség az interjún való bizonyításra. Valahol el kell kezdeni ez tény, de ne várja senki, hogy ettől gyökeresen meg fog változni az érintett csoport tagjainak elhelyezkedési esélye. Nagyon fontos lenne ezen a területen a közszféra példamutatása. Itt Magyarországon különösen jellemző, hogy valakinek a valakije kerül a közszférában egy-egy pozícióba, pont itt kellene még nyíltabbá tenni a kiválasztást, és pont itt kellene egészségesebb munkaerő-piaci mintákat teremteni, korábban diszkriminált, de tehetséges munkavállalók alkalmazásával. Amikor pedig látná a közszolgáltatásokat igénybe vevő átlagember, hogy jé, 50 éves, és milyen gyors ügyintéző, vagy jé, cigány kalauz, de milyen segítőkész és udvarias, vagy jé, néger doki, de milyen készségesen elmagyarázza egy betegség hátterét, akkor megtapasztalná, hogy a zsigeri előítélet nem feltétlenül állja meg a helyét.

"Régóta munkanélküli vagyok a válság miatt, lassan egy éve. Nem vagyok bulizós, alkoholizáló, klubokba járó, aktívan sportoló ember. Amolyan csendes fajta. Az önéletrajzomban nem is tudom betölteni ezt az űrt. Nem fogok belehazudni nem létező dolgokat. Viszont így óhatatlanul felbukkan a kérdés az interjún: "Mivel tölti most az idejét?", "Miből él?" Ilyenkor erre mit lehet mondani?

A megélhetésem biztosított, részben a más célokra félretett pénzemet élem föl (így nem 19 év múlva lesz saját lakásom, hanem 23 talán, részben bőven voltak értékesíthető ingóságaim, pl. autó, vagy számomra értéktelen, de mint kiderült, másoknak akár tízezreket megérő gyűjteményem), különböző szociális juttatások. Tehát még alkalmi feketézésre sem vagyok rákényszerítve. Egy-két hónapig az ember még talán örül is, végre kialudja magát, megvarrja a hetek óta leszakadt gombot, nagytakarítást
végez, szóval elfoglalt. De utána? Én mostanában pl. nézem az álláskereső oldalakat, mellette a házimunkát, olvasok, tévézek. Nem bulizok (nincs ahhoz hangulatom), nem sportolok, nem megyek el önkéntes vöröskeresztesnek vagy az üdvhadseregbe. Nem csinálok meg tanfolyamot, nyelvvizsgát, mert ki tudja, a meglévő pénzből meddig kell még magamnak megélnem. Ilyenkor mit célszerű mondani? Találjak ki hobbit, nehogy azt gondolja, punnyadok? És ha jön a következő kérdés, miből élek? Ezt így megmondhatom? Nem fogják furának találni? (Manapság egyik sem divat, helyette punnyadnak, lógnak, elverik az összes pénzt, mindenki napról-napról él.)"

Az őszinteség azt diktálná, hogy ezt így, ebben a formában tálald. Hiteles leszel, és valahol, nagy részben egyet is érthetnek veled. Ugyanakkor te most egy elég vegetatív állapotban vagy, mondhatnám azt is, hogy persze, beosztod a pénzt, elvégzed a hasznos ház körüli dolgokat, de ezt leszámítva semmi, azaz punnyadsz. Viszont egy normális munkáltató milyen embert keres? Olyat aki önálló, talpraesett, tettre kész, kommunikatív, nyitott, vannak ötletei, folyamatosan tanul, a tanultakat beépíti, alkalmazza, keresi az újdonságokat, együttműködő, csapatjátékos, megbízható, precíz, rugalmas. Ha elmondod a fentieket, akkor a megbízható, precíz tulajdonságokon kívül a többi nem jön át.

Ha állást akarsz találni, akkor ezt így, ebben a formában ne mondd, hiába ez az igazság. Azt pl. egyáltalán nem tartom jó megoldásnak, hogy ha ennyi szabadidővel rendelkezel, azt nem töltöd hasznosan. Ennek leendő munkáltatód sem örülne... Manapság már az interneten annyi ingyenes ismeretbővítési lehetőség van (legális és illegális letöltéssel), hogy az a kifogás, hogy a képzés pénzbe kerül, már nehezen állja meg a helyét. Emellett a sportnak is vannak olyan ágai, amelyek érdekesek lehetnek annak, aki inkább magányos, annak, aki társaságkedvelő, annak aki intenzív mozgásra vágyik, és annak is, aki inkább csak ülne. A jelenlegi életed elég ingerszegénynek tűnik, de kissé elkanyarodtunk a témától. Inkább vegyük sorra, hogy ha már ki kell tölteni egy űrt, mit lehet ilyenkor mondani (ill. mit szoktak mondani a jelöltek eheh :), amivel nem vágod el magad:

- pihenés: 1 hónap
- tanulás, képzés: 1-6 hónap
- lakásfelújítás, építkezés: 3-4 hónap
- külföldi családlátogatás: 1-2 hónap
- családi cég / ismerős cégében segítség: 1-6 hónap

Igen, ez lehet hazugság, de a levélírónak nem válaszolhatom azt, hogy hát öregem, ezt elkúrtad, nem lesz állásod, ásd el magad. Leírom neki, hogy lehet az is célravezető, ha elmond mindent őszintén, de az is egy út, hogy kicsit színez, és eladja magát, aztán élesben úgyis bizonyítani kell, hogy nem egy elveszett ember. Mivel sok versenytársa van egy állásnál, ha elmondja, hogy ő mostanában otthon tévézik, nem tanul semmit, nem jár társaságba, akkor könnyen rásüthetik, hogy szektás, fényevő, vagy csak szimplán nem olyan, amit elképzeltek.

"És  ha már ennél a kérdéskörnél tartunk. Van valamilyen "határkő" a munkanélküliségben? Amikor már fölöttéb gyanús, hogy valakinek még mindig nincsen állása? Nekem pl. egy tök általános végzettségem* van, amiből 12 egy tucat, tehát én nem vagyok meglepődve, hogy nem én vagyok a preferenciasor elején, de pl. más ismerősök rendszeresen piszkálnak már, hogy egy ilyen ember eddig nem talál állást? (Nem tudom eldönteni, ez hízelgés, hogy én milyen szuper vagyok és egy cég sem vesz észre, vagy éppen rosszalló?)"

1 év pl. már nehezen magyarázható, ebben a gazdasági helyzetben viszont a fél év még nem ciki, ha megtámogatod azzal, hogy addig sem voltál tétlen, és bár volt ajánlatod, de nem szerettél volna olyan állásba beugrani, amit nem végeznél szívesen. A munka nélkül töltött hónapok tartamának és tartalmának a magyarázata fontos területe az álláskeresésnek, és nagyon fontos a tálalás, a kommunikáció. Mindez függ az egyén múltjától, jelenétől, az interjúztató értékrendjétől, általános recept nincsen. Valakinek az jön be, hogy vállalod önmagad és elmondod őszintén a fentieket, és személyiséged lenyomatával és a korábbi tapasztalatoddal meggyőzöd, valaki meg gyanakvó lesz már akkor, amikor látja a CV-dben, hogy 1 éve nincs munkád, és be sem hív.

Kutatás diszkrimináció témában. Mondjuk eléggé megkérdőjelezi a kutatás relevanciáját, hogy "A telefonos egyeztetés után személyes találkozóra leginkább a nem roma nőket (61 százalék) és a roma nőket (62 százalék) hívták, visszahívást vagy önéletrajzot pedig leginkább a 45 év feletti nőktől (33 százalék), illetve a roma férfiaktól (32 százalék) kértek a munkáltatók." Ezt én nem tudom hová tenni...
http://hvg.hu/karrier/20091028_kozepkoru_ferfiak_munkavallalas.aspx

A kutatás teljes eredménye:
http://www.neki.hu/attachments/399_069_osszefoglalo_massag_kutatas.pdf

Gyerünk csajok, vásároljatok :)
http://hvg.hu/gazdasag/20091027_nok_fogyasztas_foglalkoztatas_valsag.aspx

Pályakövetési felmérés. Leginkább az elhelyezkedési nehézségekkel küzdő (tucatszak, büfészak, piacképtelen szak) végzettek tanulnának tovább itthon, vagy külföldön.
http://eduline.hu/tovabbtanulas/20091019_diplomas_palyakovetes.aspx

Az elektronikai gyártók kedvező eredményekről számolnak be, ami Magyarországnak is jó - hazánk az autóipar mellett az elektronika szegmenséből is számos gyártónak ad otthont, gondoljunk csak a Samsung-ra, Philips-re és a számos bérgyártó cégre: Flextronics, Jabil, Sanmina, Elcoteq, Foxconn. A bérgyártók közül mondjuk a Sanmina és az Elcoteq tömeges elbocsátásokon van túl (nem lepődnék meg, ha az Elcoteq felvásárlási célponttá válna), de a Flextronics-nál bíztató jelek vannak és a Jabil-hoz is jött új projekt.

Ha valaki nem tudná, az elektronikai bérgyártók elsővonalbeli gyártóknak (érthetőbben márkáknak) végeznek bérgyártást, szerződéses gyártást, szolgáltatást, ami lehet egy termék "0-ról" való legyártása és logisztikája a legkissebb dióda beültetésétől kezdve a kézikönyvvel történő becsomagolásig és kiszállításig, vagy csak sima összeszerelés, netán egy-egy szerelési művelet elvégzése, vagy javítási tevékenység. Munkavállalók terén ők vevők a betanított munkástól kezdve az elektronikai ismeretekkel rendelkező technikusokon keresztül a diplomás, nyelveket jól vagy kevésbé jól beszélő fehérgalléros munkavállalókra. Amilyen gyorsan építenek le a változó volumenű megrendelések miatt, olyan gyorsan vesznek fel új embereket is - ez a változást, a bizonytalanságot és a mobilitást nem kedvelő magyar munkavállalóknak persze nem tetszik. A bizonytalanságot persze senki sem kedveli, a másik kettővel pedig együtt kellene élni, a mai világ erről szól.

Mivel képzetlen (iskolázatlan, több éve tartósan munkanélküli, a munkaerőpiacról leszakadt) munkaerő is találhat náluk állást, ezért fontos lenne ennek a szektornak a támogatása. Hiszen a legnagyobb munkaerő felesleg a képzetlenek közül kerül ki, míg számos helyen a képzett, nyelvet beszélő műszaki szakemberekből meg hiány van, ellenben ezeket a beruházásokat bőkezűen támogatják, a képzés viszont nem tud lépést tartani a megváltozott igényekkel.

Természetesen a középtávú érdek nem az, hogy a magyar primitív összeszerelési műveleteket lásson csak el, de rövidtávon a képzetlenek számára a betanított munka a megoldás, hogy legyen munkájuk, legyen jövedelmük, a gyermekeiket tudják taníttatni és majd legyen nyugdíjuk. Ezzel megteremtenénk az esélyét, hogy a tartós munkanélküliség ne termelődjön újra a következő generációban.

Október 28-29 BME Állásbörze. Bár most is van kint olyan cég, ahol egyébként létszámstop van, a kiállítók számának alakulásán is jól látható sajnos, hogy a munkaerőpiacon még hónapokig nem lesz érezhető fellendülés:

Kiállító cégek száma:

2008. ősz: 167 db
2009. tavasz: 141 db
2009. ősz: 102 db

De ha állást nem is találunk, ez az önkritikus videó megmutatja, miért "érdemes" mégis kimenni :)

http://www.youtube.com/watch?v=JKheBDqHBv0

illetve:

http://www.youtube.com/watch?v=Dd_No3oXsMs&NR

A cukorkamérgezés és tollkészlet feltöltése után pedig gondolom mindenki el tudja képzelni, hogy a papír alapú jelentkezési lapok százaival mi történik.....

"Szia!

Időközben eszembe jutott még egy kérdés (blogra is): bár válság van, így szinte örülni kell minden interjúnak, de néha mégis vannak olyanok, amikor vissza kell utasítani egy ajánlatot. Pl. a leírásban "call center munkatárs" a valóságban telemarketinges, vagy később kiderül, hogy valamelyik "fekete listás" cég keres bepalizható embereket, vagy éppen az interjú ébreszt gyanút. (Én is átéltem, először csak kapkodtak, ki vagyok, milyen pozíció. "Ja, oda!" Meglepődés, hogy azt már betöltötték, de ha már itt vagyok, van egy ilyen lehetőség.) Tudom, van egy aduász ("Van egy jobb ajánlatom!"), de előfordulhat, hogy pl. később még szívesen dolgoznék azzal a céggel, de most az a lehetőség mégsem fekszik nekem annyira. Szóval hogyan lehet szépen visszautasítani az ajánlatot? Nem minden hidat felégetve, hanem jelezve, hogy nyitott vagyok dolgokra, de éppen ez most nem feküdne nekem? (Az meg egyikünknek sem jó, hogy most nekikezdek, aztán 2 hónap múlva megpattanok.)"

Szerintem a legcélravezetőbb az őszinteség: ha voltál náluk interjún, akkor mondd el, hogy miért dolgoznál szívesen a cégnél, mondd el azt is, hogy a személyek, akikkel találkoztál, mennyire szimpatikusak voltak neked, ugyanakkor a felkínált munkakört bizonyos szempontból nem érzed testhez állónak - nyilván részletezd, hogy miért. Szeretnéd, hogy habár most nemet mondasz az ajánlatra, nem írnának le örökre, bár tudod, hogy ezzel a döntéssel esetleg kellemetlenséget okozol. Ugyanakkor úgy érzed, hogy nem lenne korrekt a részedről, hogy elvállald a pozíciót, majd pár hónap után esetleg meglátszódna a teljesítményeden, hogy nem erre számítottál. Mivel te hosszú távon gondolkodsz, és nagyrabecsülöd, hogy téged választottak, szeretnél velük korrekt lenni. Bár ezt az ajánlatot most visszautasítod, bízol abban, hogy ezzel nem zárod ki egy jövöbeni együttműködés lehetőségét.

Ettől függetlenül lehet, hogy a fenti bájos nyelvi fordulatok ellenére is kiakasztod a HR-es libát, mert plusz munkát csinálsz neki, és égni fog a menedzser előtt, mert visszalépett a tuttttti jelölt. Emiatt pár rideg félmondattal elköszön ("hát, te tudod", vagy támad "tulajdonképpen éreztük, hogy a motivációd kissé gyenge lábakon állt" esetleg fenyeget "Zoltán ennek nem fog örülni") stb.). Ezután a kinyomtatott CV-det voodoo tűkkel cakkozza rojtosra, és az elektronikus változatot körbeküldi HR levlistákra "őt nem ajánlom" tárggyal :) - na jó, ilyen persze nincs.

Ha nem voltál még interjún, csak mielőtt mennél, kiderül, hogy az egy olyan lehetőség, amit nem szeretnél megismerni, akkor időben szóljál, hogy szeretnéd visszamondani az interjú lehetőséget, mert olyan magánéleti/munkahelyi változások történtek, ami miatt most nem aktuális az érdeklődésed, de nem szeretnéd kizárni a későbbi együttműködés lehetőségét.

Tanulmányi szerződés témában még nem volt post, így olvassátok érdeklődéssel e két konkrét példát is tartalmazó írást:

A Munka Törvénykönyve 13. § (2) bekezdése szerint, amennyiben a támogatásban részesülő tanulmányait nem megfelelő eredménnyel folytatja, nem lép a szerződés szerinti időpontban a munkáltatónál munkába, illetőleg a meghatározott időtartamot nem tölti le, vagy egyéb lényeges szerződésszegést követ el, a munkáltató követelheti a ténylegesen nyújtott támogatásnak megfelelő összeg megtérítését.

1. esettanulmány

A BH2008. 226 számon (BH = Bírósági Határozat) megjelent döntés alapján a munkavállaló nem teljesítette határidőben a vállalt kötelezettségét, ezért a kapott támogatást vissza kellett fizetnie.

A munkavállaló már főiskolai tanulmányokat folytatott, amikor a munkáltatónál elhelyezkedett és egyben tanulmányi szerződést kötött abban vállalva, hogy 2005. december 31-ig megszerzi diplomáját. Ez azonban - sikeres nyelvvizsga híján - a vállalt időpontig nem történt meg.

Így a munkáltató jogszerűen követelte vissza a tanulmányi költséget. Az ügynek további tanulsága, hogy a munkavállaló szerint a munkaadó szóban hozzájárult a tanulmányi szerződés feltételeinek az enyhítéséhez. Ez azonban nem került írásba foglalásra, így a bíróság jelentőséget nem tulajdoníthatott neki.

Az Mt. előzőekben említett 113. §-a azonban nem csak a dolgozóra, hanem a munkáltatóra is kötelezettségeket ró. Az (1) bekezdése értelmében, ha a munkáltató a támogatást nem biztosítja, vagy egyéb lényeges szerződésszegést követ el, a másik fél mentesül a szerződésből folyó kötelezettségei alól, és a szerződésszegésből eredő esetleges kárát érvényesítheti.

2. esettanulmány

A BH2009. 191 számon megjelent ügy konklúziója, hogy lényeges szerződésszegést követ el a munkáltató, ha a szorgalmi időszakban a munkavállaló számára nem biztosítja teljes körűen a kötelező iskolai foglalkozásokon való részvételt, és a szabadnapokat. Ez a munkavállalónak a tanulmányi szerződésben kikötött szankció alóli mentesülését eredményezi.

A történet lényege, hogy a tanulmányi szerződéssel rendelkező - levelező tagozaton egyetemi tanulmányokat folytató - munkavállaló 7 félév helyett csak 10 félév alatt tudta diplomáját megszerezni. A bíróság azonban megállapította, hogy ennek alapvetően az volt az oka, hogy a dolgozó munkaköri feladatai miatt nem tudott minden kötelező iskolai programon részt venni, illetve felkészülni a vizsgákra. Ebből adódóan önhibáján kívül hosszabbodott meg a tanulmányi idő. Ráadásul a tanulmányi szerződés egy pontja utalt arra, hogy nem mondható fel a tanulmányi szerződés, amennyiben a tanulmányi idő túllépése a dolgozó önhibáján kívüli okból történik. Ennek ellenkezőjét a munkáltató nem tudta bizonyítani.

Mindkét ügyben nagyon fontos szerepet játszott a tanulmányi szerződés tartalma.

A tanulmányi szerződéssel kapcsolatban felmerült vitát - kivéve a nappali tagozatos iskolai rendszerű képzésben való részvételre kötött szerződést - a munkaügyi jogviták eldöntésére vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni.

Forrás: www.ugyvezeto.hu

Korunk mondása, hogy mindig van lejjebb. Erre gondoltam akkor is, amikor ezt a motivációs levelet olvastam:

"In my carrier decisive, my personality for parameter, my gusto and my hobby. In my approach the of the word most big 4 men, Enzo Ferrari, Ferdinand Porsche, Claudia Schiffer and Tivadar Puskás. This men give the most goot thinks the to humanity. Who alive, fiery man, this men attendance the auto-motor, beautiful girls, and technical and mi. In private life I attendance the very beautiful girls, my in craft and my in carrier the most capital the all technical, auto, telephone, computer..."

"Keresés funkciót nem találtam az oldaladon így az internetes álláskereséssel kapcsolatban lenne pár kérdésem:

1. Mindegyik helyen fényképes önéletrajzot várnak el. Azok az önéletrajzok, amik fénykép nélküliek mennyivel rosszabb eséllyel indulnak?"

Dönthet úgy a cég, hogy a fénykép nélküli önéletrajzokat nem nézi meg. Tehát olyan, mintha el sem küldted volna.

"2. Emailes jelentkezés esetén mit ajánlatos a "tárgy"-ba illetve az email "törzs"-ébe írni?"

Tárgy pl. Jelentkezés a *hivatkozási szám*-ú "pozíciónév* pozícióra

Törzs:

Tisztelt Hirdető! (ha nincs konkrét név)

Ezúton szeretnék jelentkezni a .... oldalon/újságban megjelent .... hivatkozási számú ..... pozícióra.

Visszajelzésüket előre is köszönöm!

Üdvözlettel:
XY

"3. Milyen a szimpatikus emailcím? Ingyenes szolgáltatónál vagy saját domain alól? Becenév vagy vezetéknév.keresztnév használata(esetleg fordítva)? Ékezettel vagy ékezet nélkül?"

Mindenféle e-mail cím elfogadható, amiről nem süt az idiotizmus, az exhibicionizmus, vagy a szélsőség. Ugyanakkor a viszonylag normális e-mail címre is rákereshetnek a neten, és ha nem vállalható bejegyzésekre, hirdetésekre, stb. akadnak, akkor az is gáz. Így, ha biztosra akarsz menni, akkor csinálj egy vezeteknev.keresztnev@ingyenesszolgaltato.hu címet, amit erre a célra használsz.

"4. Az emailcímes jelentkezés vagy a munkáltató/fejvadász oldalán kitöltött kérdőív az előnyösebb?"

Na, ez cégfüggő. Ahol van egy korszerű adatbázis a toborzás-kiválasztási rendszerrel összekötve, ott az internetes adatlapról beérkező pályázók iktatása egyszerűbb és gyorsabb, így ez előnyösebb. Ahol ezt csak felrakták a honlapra, hogy legyen, de a HR cseszik használni, helyette csak a mailbox-ból dolgozza fel a pályázókat, ott az e-mail a jó. Tanács: ahol van adatlap, de megadnak e-mailt is, oda e-mailt küldjél, mivel ha az internetes adatlapjukat használnák, akkor oda terelnének mindenkit.

"5.Motivációs levél külön legyen csatolva vagy önéletrajzzal együtt? Angol CV esetén angol motivációs levelet érdemes csatolni?"

Ha angol nyelvű a hirdetés, akkor küldjél angol motivációs levelet, egyébként elég a magyar - azt sem igazán olvassák el. Emiatt pedig legyen külön csatolva.

"6. PDF vagy DOC formátum? (lehet ez hülyén hangzik de van ahol külön kérik a formátumot)"

Szerintem ez mindegy - fura lenne, ha e kettő közül nem fogadnák el bármelyiket. A lényeg, hogy ne XLS, vagy JPG (nem vicc), illetve ne TXT formátumú legyen.

"7. IWIW, Facebook illetve hasonló közösségi oldalak mennyire befolyásolják a HR-eseket?"

Van akit kevésbé, van akit jobban befolyásol a döntésben. Lehet olyan kép, olyan megjegyzés, klubtagság, stb. ami kiveri a biztosítékot a HR-esnél. A szélsőségeket érdemes kerülni, de ha biztosra akarsz menni, tedd lehetővé, hogy ne találjanak meg név, e-mail, lakcím, munkahely alapján.

Csak az a gond, hogy a felhasználás ellenőrizetlen, teljesítménytől független, ad-hoc jellegű, és a pénz felhasználásából az egészségügyi szolgáltatásokat igénybe vevő állampolgár nem lát semmit. Na igen, ez a hálapénz.

A legjobb az egészben, hogy a 300 Ft-os vizitdíj ellen sipákol a birka nép, de a "drága doktor úrnak" csusszantja az ezreseket egy-egy vizsgálat alkalmával. A 300 Ft-okból lehetne felújított váróterem, vagy egy új diagnosztikai berendezés, ami felezi a várólistát. A borítékból meg jacuzzi lesz a doktor úr legújabb luxusvillájában, vagy jobb esetben egy új ultrahang készülék a magánrendelőben, ahol 10-20e Ft-ot kasszíroz egy-egy betegen. Ez a legszebb: kifizetik a marhák a hálapénzt, amiből a doki fenntart egy magánrendelőt, ahol majd mások fizetnek a vizsgálatért. A még pofátlanabb orvos a kórházi gépparkot használja magánrendelés alatt. De lop itt mindenki: a betegek meg viszik a csaptelepet, a műtőskészletet, a wc papírt. Aki pedig nem fogad el hálapénzt, azt kiutálják a többiek.

Az orvosok keressenek tőlem átlagon felül, de ezt tegyék legálisan, és a javadalmazásuk legyen teljesítményfüggő. Elvárjuk, hogy javuljon az egészségügy helyzete, de pénzt csak illegálisan vagyunk hajlandóak beletenni?! Észre kéne venni, hogy a hálapénz zsákutca, ugyanolyan korrupció, ami ellen hőbörögsz nap mint nap, parkolás, közterület-felügyelet, önkormányzati ingatlanok, BKV, MÁV, stb. kapcsán. Szerintem.

Nemrég a Figyelő c. hetilap közölt egy összeállítást a BKV-ról, innen egy táblázatos összehasonlítás igencsak érdekes. A tömegközlekedésben dolgozók létszámát hasonlítja a lakossághoz, a hálózat hosszához, illetve ezekből az adatokból számít bizonyos mutatókat. A számok nem hazudnak. A fő kérdés, hogy a felesleg a szervezet központjában lógatja a lábát zsíros szerződéssel a zsebében, vagy túl sok a buszvezető, netán a karbantartáson dolgozók létszáma duzzadt fel? Sejtem, hogy a központban lehetne megtakarítani a legtöbbet.

Egy ismerősöm mesélte, hogy a beszerzés ragyogó eredményt ért el az egyik szolgáltatónál. Az eddig havi 20 millióért beszerzett szolgáltatást most már a feléért, havi 10 millióért nyújtja a beszállító. A gond csak az, hogy a szolgáltatás piaci értéke mindössze havi 300.000 Ft.

Egy érdekes cikket ajánlok figyelmetekbe, mely körbenéz a világban, hol, milyen megoldások, próbálkozások vannak segély-munka témában. Érdemes lenne egy-egy ország példáján a szakpolitikusoknak (ha egyátalán van ilyen Mo-n) elgondolkodnia.
http://hvg.hu/hvgfriss/2009.39/200939_SEGELYoTLETEK_A_VILAGBAN_Sokaig_ellatnak.aspx

Kiből lesz állami vezető? Abból aki korábban is az volt, vagy aki állami cégnél kezdte a pályafutását. Az állami szektor tényleg ragadós: elvárások, következmények nélkül lehet teljesítményhiányos laza munkát végezni, ráadásul az uram-bátyám pozíciószerzés és a korrupció melegágya. Ki ne szeretné? Ha valaki mégis kitörne ebből (alig van ilyen), nem talál nyitott kapukra: az állami szférában eltunyult munkavállalókra nincs nagy igény.
http://hvg.hu/hvgfriss/2009.40/200940_ALLAMI_ToPMENEDZSEREK_KARRIERJE_Ragados_pal.aspx

Álláskeresés web2-es eszközökkel.
http://hvg.hu/Tudomany/20090923_allaskereses_munka_hirdetes_jobline_web.aspx

"Kedves HeadHunter!

Mivel ötleteket vársz a blogra, nekem lenne két témafelvetésem is, de elsősorban a te véleményed érdekel:

1.,
Írtad, hogy több munkaerő-kölcsönző is vezet "fekete listát". Ez amolyan örök bélyeg az emberen? Mert kezdek gyanakodni, hogy egyik-másik helyen én is fent lehetek, de egy megcsúszás miatt akkor most már örökké a kispadon leszek? (A történet mindössze annyi, hogy januárban jelentkeztem interjúra, de elkapott az influenza. Jeleztem a toborzási kiválasztónak, hogy most nem fogok tudni menni, de ha lesz legközelebb időpont, nagyon szívesen. Azóta még olyan lehetőségnél sem keresnek, ami pedig 100%-ig illene rám.)"

A konkrét példa nem lehetne normális esetben indok arra, hogy fekete listára kerüljél, hiszen szóltál. A munkaerő-közvetítők fekete listájára kerülés indokai lehetnek:

- tucat háttér esetén már az is, ha nem szól oda, hogy nem jön interjúra, vagy késik, de ezen szemrebbenés nélkül átsiklik (azaz, ha késel, és odaszólsz, vagy elnézést kérsz, sokkal jobban jösz ki a dologból, mintha nem szólsz egy szót sem);
- még durvább, ha a megbízó céghez nem megy el interjúra, és erről nem szól senkinek;
- értékes háttér esetén ha többszöri egyeztetés után sem jön el interjúra és nem is szól;
- interjún folyamatos káromkodás, kötekedés, agressziv megnyilvánulás, súlyos ápolatlanság (olyan testszag és egyéb bűz, ami után 10 percig szellőztetni kell);
- megbízó cégnél minősíthetetlen magatartás/hozzáállás interjún, vagy a munkavégzés során, vagy korábbi munkahelyen referencia szerzéskor kiderült durva visszaélés, vagy egyéb információ (pl. sikkasztás, alkoholizmus);
- durva, káromkodásokkal teli reklamáció, anyázás, fenyegetőzés (pl. egy elutasítás miatt);
- a megbízó cég zaklatása elutasítás után (zaklatás szó szerint, nem az udvarias telefonos, vagy e-mailes érdeklődésre gondolok);
- durva "CV-csalás", nyilvánosságra került durva hazudozás.

Természetesen közös fekete lista nincsen, a listát cégenként kell érteni, és általában az adatbázisban egy "címkét" takar.

"2.,
Kézzel szerkesztett vagy inkább EuroPass önéletrajz, amit itthon jobban kedvelnek? Kérdezem azért, mert szeretném magamat külföldön kipróbálni, ahová -szerintem- mindenféleképpen EuroPass CV-t fogok küldeni. Azért is, mert nekem elsődleges célterületem a német, ahol nagyon figyelnek a pályázatok külcsínjére. EuroPass-szal nem lehet mellélőni. Így viszont már 2x4 féle változat lesz a gépen (szakmai, fotós, fizetési igényes, fotós+fizetési igényes és ezek EuroPass párjai). Érdemes ennyit karban tartani?"

Én személy szerint utálom az EuroPass formátumot, mert a táblázatos jelleg, a rengeteg külön sorban kezelt információ miatt nehéz kihámozni a lényeget. Nyilván ez megszokás kérdése is, így külföldre szerintem is EuroPass, ott talán ahhoz szoktak jobban hozzá. Én az alábbi formátumok használatát, karbantartását javaslom:
- szakmai fotós
- szakmai fotós + fizetési igény
- EuroPass fotós
- EuroPass fotós + fizetési igény (ha ezt kérik külföldön)

A HR-eseknek felrótt leggyakoribb hibák gyűjteménye
http://www.hrportal.hu/hr/melyek-a-hr-es-legnagyobb-hibai-az-allaskeresok-szerint-20090921.html

Munkanélküli átképző program indul Nyugat-Dunántúlon, hiányszakmákba lehet beletanulni. Látható, hogy döntően "kétkezi" munkák, illetve olyan területek, aminek már nincs társadalmi presztizse. Pedig rájuk is szükség van, ha így megy tovább, az ország tele lesz felsőfokú végzettségű szakmátlan munkanélkülivel, de enyhe túlzással pl. nem lesz senki, aki megsüti a kenyeret.
http://hvg.hu/karrier/20090921_munkanelkuli_atkepzes_nyugat_dunantul.aspx

"kedves Headhunter,

Egyszer már kértem Tőled segítséget, az bejött, még egyszer köszönöm.

Viszont továbbra is nyitva tartom a szemem, és az állásokra történő jelentkezés során van egy visszatérő probléma, amibe belefutok - talán másoknak is hasznos lehet ez az információ.

Gyakran kérik az álláshirdetők a fizetési igény megjelölését.
Mivel ez elég kényes téma, nem igazán tudom, milyen formában "illik" megadni.

Bele lehet írni a kísérő- vagy a motivációs levélbe? vagy egy önálló dokumentumot kellene létrehozni, és azt csatolni? Kell-e magyarázni, vagy jelezni, hogy ez csak irányár..?

Kérlek, ha lesz pár perced, válaszolj, mert akármelyik megoldást választom, elég "sutának" érzem a helyzetet :S"

Sajnos támpontot tényleg nem adnak a hirdetők, hogy hol szeretnék látni a fizetési igényt. A lehetőségek: önéletrajz, motivációs levél, vagy az e-mail szövege, amiben küldöd csatolva a pályázatod. Önálló dokumentumot semmiképpen se hozz létre emiatt.

A fizetési igényt talán leginkább az önéletrajz végére, egy külön "rovatba" érdemes írni, vagy a motivációs levélbe. A motivációs levélbe bár jobban illene, a tapasztalat az, hogy a CV-t nézik meg először, ill. azt szokták gyakrabban használni, pl. vezetőnek megmutatni, interjúra kinyomtatni. A fizetési igénynél pedig, bruttó havibért megadva egy intervallumot javaslok, hiszen a béren kívüli juttatásokkal és egyéb feltételekkel nem vagy tisztában, és írd mellé, pl. hogy "rugalmas, egyéb feltételektől és juttatásoktól függ". Azaz irányár :)

Én azt tapasztalom, hogy főként magyar tulajdonú cégek, főleg KKV-k (kis- és  középvállalatok) kérnek fizetési igényt már a pályázat beadásakor (olvasók, ezügyben tapasztalat?). Ezek a cégek viszont általában szürke vagy fekete megoldást alkalmaznak a bérezésnél, így az ő esetükben a nettó bér feltüntetése a célszerű.

Nemzetközi cégnél, ha nettó igényt olvasnak az sem gáz, csak azt fel kell bruttósítania a HR-esnek (nem nagy ügy, van kalkulátor), illetve nem tudják, hogy ezt a nettót alapbérben, vagy juttatásokkal együtt szeretnéd megkeresni. 

A fentieket figyelembe véve tehát írhatsz nettót is, bruttót is, a lényeg, hogy ha rugalmas vagy, az jelenjen meg vagy úgy, hogy intervallumot írsz, vagy úgy, hogy mellé írod, hogy "rugalmas", vagy "tárgyalási alap". Emellett jó, ha világossá teszed, hogy a juttatásokat a fizetéseden felül számítod, vagy beleérted.

Ez aranyos:

Ez ha igaz, akkor nem vicces, de talán mégse hagyjuk az önéletrajzban:

Nyelvtudásnál a folyékony az "fluent", nem "fluid":

"Fluid spoken/written English"

A heti post-hoz kapcsolódva ismét az öngyilkosságokról, a WHO több országban növekedést tapasztalt, mely nyilván a gazdasági válság egyik következménye.
http://hvg.hu/karrier/20090910_suly_munka_ongyilkossag.aspx

Leépítési, lecserélési, elbocsátási példatár - milyen megoldásokhoz folyamodnak a cégek?
http://www.hrportal.hu/hr/leepitesi-peldatar-munkaltatoknak-igy-ne-bocsassunk-el-20090914.html

Más. Egyik reggel fél szemmel láttam a TV2 reggeli, munkába készülődő embereknek, majd leginkább a kismamáknak és egyéb inaktív otthonülőknek szóló műsorában lévő szavazás eredményét. A kérdés az volt, hogy "Ön mennyi fizetést adna az állami vállalatok vezetőinek?" Ha jól emlékszem volt havi "3-5 millió", "1 millió" és "minimálbér". A jónép persze benyomta fizetős sms-sel 67%-osra a minimálbért. Ha vicc volt, akkor oké, ha nem, akkor az gáz. Mi lenne, ha egy, a portás fizetésével egyező vezető döntene a közfeladatot ellátó cég működési és stratégiai kérdéseiről? Nem a fizetéssel van baj, hanem azoknak a teljesítményével, akik kapják.

A munkahelyi átszervezéseknek és nagyobb horderejű változásoknak mindig vannak nyertesei és vesztesei. A változás nagyjából négyféle reakciót vált ki a munkavállalóból, ha érdekeit sértve érzi:
1. passzív ellenállás (csendes szabotázs, csúszó határidők, megválaszolatlan emailek, dezinformálás, kifelé mosolyogva);
2. büszkeségvezérelt aktív ellenállás (pl. azonnali felmondás, kivételezés és egyéb feltételek kierőszakolása, vagy lázítás, folyamatos hőzöngés, problémakeresés);
3. begubózás, frusztráció és ebből a helyzetből való mielőbbi menekülési útvonal keresése;
4. alkalmazkodás a változásokhoz, megoldáskeresés (a megoldás lehet egy átgondolt munkahelyváltás, vagy cégen belüli váltás, ha az adott változással nem tudunk, vagy aránytalanul hátrányos lenne azonosulni).

A France Télécom-nál viszont többen az aktív ellenállás egy igen extrém esetét, az önpusztítást választják (forrás: hvg.hu):

"A France Télécomnál 2008 februárja óta 23 alkalmazott vetett véget életének, további 13 dolgozó pedig öngyilkosságot kísérelt meg, de sikerült megmenteni őket. A szakszervezetek a cégnél elmúlt években bekövetkezett átszervezésekre, átcsoportosításokra, létszámleépítésekre vezetik vissza a szaporodó öngyilkosságok hátterében meghúzódó lelki okokat. 

Az egyre súlyosbodó helyzetre a legutóbbi, napokban történt eset hívta fel a figyelmet, amelyet a francia média kiemelt helyen taglalt: a cég egyik, kelet-franciaországi leányvállalatának ügyfélszolgálati igazgatóját eszméletlenül találták irodájában, miután beszedett egy marék nyugtatót, hogy véget vessen életének.

Az utolsó áldozat, aki befejezett öngyilkosságot hajtott végre, múlt héten halt meg. A 32 éves alkalmazott - az Orange munkatársa - párizsi irodájának negyedik emeleti ablakából vetette ki magát. Tettét azután követte el, hogy átszervezésről volt szó, amely addigi munkahelyét, az ügyfélszolgálatot is érintette.

Hasonló eset borzolta a kedélyeket Franciaországban: Troyes városában múlt héten egy 48 éves mérnök értekezlet alatt hasba szúrta magát, mert kiderült, hogy alacsonyabb pozícióba helyezik, és fizetését is csökkentik. Szerencséje volt, bár kórházba került, az esetet megúszta.

A szakszervezetek és a cég működését kritizálók szerint az alkalmazottak kétségbeesését a vezetőség modernizációs törekvései (a piaci versenyhelyzethez való alkalmazkodás), főképp a sorozatos átszervezések, létszám-leépítések generálják. A dolgozók kétharmada már akkor a France Télécomnál dolgozott, amikor az még állami tulajdonban volt. A köztisztviselői állás nyújtotta előnyöket addig zavartalanul élvezők helyzete 1997-ben változott meg, amikor az első magánberuházók megjelentek a cégnél.

„Akik 20 éve dolgoztak a telefonvonalak javításán, frusztráltak lettek attól, hogy call-centerekbe helyezték őket, addigi munkakörüktől eltérő pozícióba. Néhányan nem tudtak megbarátkozni a változásokkal” – elemzi a háttérben meghúzódó lelki okokat Monique Fraysse-Guigline orvos, utalva arra, hogy a változások mindenkire másképp hatnak. Akad, aki jobban és gyorsabban alkalmazkodik a kialakult helyzethez, mások évek alatt sem tudják felvenni a ritmust.
 
A cég egyik alkalmazottja, aki júliusban végzett magával, búcsúüzenetet is hagyott.  „Egy roncs lettem, jobb véget vetni az egésznek” – írta. Tettét a munkájával járó stresszel, túlterheltséggel és a cégnél uralkodó szervezetlenséggel indokolta. Mindez azonban, önmagában nem elegendő ahhoz, hogy valaki végzetes lépésre szánja el magát, a felelősséget nem lehet egyértelműen a munkaadóra hárítani. Az öngyilkosság elkövetéséhez ugyanis szükséges az elsődleges rizikófaktor megléte.

Ilyen valamely pszichiátriai zavar fennállása - mint a depresszió, alkohol- vagy drogfüggőség, skizofrénia -, vagy a tény, hogy az illető korábban már megpróbálta megölni magát, esetleg a családjában előfordult hasonló eset. A másodlagos rizikófaktorok, mint a munka kiváltotta stressz, feszültség, az anyagiak miatti kétségbeesés, kilátástalanság növelheti annak kockázatát, hogy valaki lelkibeteg lesz, ami közvetve hozzájárulhat az öngyilkossághoz.

A tragikus esetek arra ösztönözték a cég vezérigazgatóját, Didier Lombard-t - aki 2005 februárja óta áll a France Télécom élén -, hogy sürgős akciótervet dolgozzanak ki. Ehhez a francia munkaügyi miniszter, Xavier Darcos és a France Télécom közép- és felsővezetőinek segítségét kérte. A problémára a pénzügyminiszter, Christine Largarde is felhívta a figyelmet, arra ösztönözve a cégvezetést, hogy minél előbb találjanak megoldást, hiszen véleménye szerint az öngyilkosságok ugrásszerű növekedése komoly bajra utal.  A telekommunikációs cég első körben bővíti HR-állományát, a személyzeti ügyekért felelős munkatársak feladata lesz, hogy az elégedetlen, kétségbeesett dolgozók problémáit kezeljék.

A háborgó közvéleményt és a kritikusokat a France Télécom azzal próbálta leszerelni, hogy vázolta: Franciaországban százezer lakosra évente 17,2 öngyilkos eset jut. A cégnek Franciaországban 102 ezer alkalmazottja van. A vezetőség állítása szerint a 23 eset nem „sokkal több”, mint az átlag. Ez az okfejtés azonban nem állja meg a helyét."

A cég, hogy a teljes francia társadalomra vetített statisztikával próbálja elkenni a problémát, amatőr és egyben vérlázító. Jobb helyeken a kommunikációs igazgatót - ha még nem ugrott ki az ablakon - lecserélnék egy ilyen nyilatkozat után (feltételezve, hogy nem a felsőbb vezetés adta az iránymutatást a kijelentéshez...

Átképző tanfolyamok indulnak munkanélkülieknek (Bp és Pest megye)
http://www.hrportal.hu/c/atkepzo-tanfolyamok-munkanelkulieknek-20090904.html

Az önéletrajzokról megint, összeszedve, azoknak, akik nem olvasták korábbi bejegyzéseket
http://www.hrportal.hu/hr/nem-hunynak-szemet-a-hibas-oneletrajzok-felett-a-hr-esek-20090902.html

Az internet és a közösségi oldalak szerepe egyre inkább nő minden területen, így a toborzásban is, ami változások elé állítja a munkaerőpiac összes szereplőjét, legyen az munkaadó, munkakereső, állásportál, vagy munkaerő-közvetítő.
http://hvg.hu/karrier/20090909_toborzas_munkaero_hr.aspx

"szia,

kérlek a nevem/email címem ne tedd ki a blogra. köszi!

amivel még nem találkoztam a blogon, de nagyon érdekelne, hogy én mint egy semmilyen hr-es háttérrel nem rendelkező középvezető mit kérdezzek az állás interjún a jelöltektől. a hr-es megszűri a jelentkezőket, de végül általában 3-at ajánl, akikből nekem kell választanom és ilyenkor mindig gondban vagyok. vannak "jó" kérdések?"

Nem tudom, mit kérdez meg előre a HR-es, ill. nem tudom, hogy milyen jellegű pozícióról van szó, ezért általánosságban tudok válaszolni. Az interjú elején érdemes pár általános kérdést feltenni, ami alapján eldöntöd, folytatod-e az interjút, leásol-e mélyebbre. Ezek az általános kérdések, hogy mit tud a cégről, miért érdekelné ez a pozíció; mondja el, miért tartja magát alkalmasnak; hol végzett, korábbi munkahelyek, ilyesmi. Ezalatt a 10-15 perc alatt eldől, hogy érdemes-e folytatni a beszélgetést, gondolok itt a kommunikációra, hogy mennyire gördülékeny/akadozó; választékos és értelmes, vagy kb. 500 szavas csak a szókészlet; mennyire határozott, önfényező, vagy épp szerény; pozitív szemléletű, vagy csak a rosszat szajkózza pl. korábbi munkahelyéről; beszámolója összhangban van az önéletrajzával/HR-es beszámolójával, vagy eltér attól; meg tudja-e fogalmazni egyéni motivációját, vagy közhelyeket puffogtat, utánanézett-e a cégnek, stb-stb. tehát összességében szimpatikus, vagy nem szimpatikus. Ha nem, érdemes lezárni az interjút, ne raboljátok egymás idejét.

• Írja le egy konfliktusát egy dolgozóval, és azt is, hogy miképpen kezelte a helyzetet, valamint milyen érzései voltak ezzel kapcsolatban.
• Írjon le egy helyzetet, amikor gyors és hatékony döntést hozott, ismertesse a döntési helyzetet és a döntés eredményeit.
• Írja le, hogy mi volt a legnagyobb változás, amit megélt a jelenlegi cégénél, hogyan viszonyult hozzá, mit érzett, hogyan kezelte?

• Miféle dolgok ingerlik önt a leginkább egy munkahelyen?
• Honnan szerezte a legpraktikusabb tapasztalatait?
• Miféle elismerésre vár a karrierje során?
• Meséljen a legutóbbi kezdeményezéseiről!
• Mi volt a legnagyobb csalódása?
• Ki az az ember, akinek a legnagyobb befolyása volt az életére?
• Melyek az ön szakterületének legnagyobb előnyei?
• Melyek az ön szakterületének legnagyobb hátrányai?
• Megfontolta már, hogy önálló vállalkozást indít? Indokolja válaszát. 

Többiek, olvasók: találkoztatok már olyan interjú kérdéssel, amit rendhagyónak, és/vagy "jó" kérdésnek gondoltatok?

Foglalkoztatottság terén Magyarország igen gyenge mutatókkal büszkélkedhet. Az alacsony képzettségűek számára nincs munkalehetőség, a részmunkaidő, a munkakör megosztás jóval kevésbé elterjedt nálunk, mint külföldön, ebből fakadóan a gyermekes anyukák nagy része nem talál vissza a munkába. A nem piacképes végzettséggel rendelkező pályakezdők tömege kénytelen beérni középfokú végzettséget igénylő munkahellyel, kiszorítva több helyről a középfokú végzettséggel rendelkezőket. Ugyanakkor szakmunkára, technikusi munkakörökre viszont alacsony a kínálat. A nyelvtudás hiánya és gyenge színvonala minden korosztály elhelyezkedési esélyeit rontja. A többség pedig állást szeretne, nem munkát. A rugalmasság, a mobilitás, az alkalmazkodás a változáshoz, az objektivitás, valamint a nyitottság hiánycikk a magyar munkavállalók többségében.

A foglalkoztatás növelése több szempontból is kulcskérdés:

1. egészségbiztosítás és nyugdíj (elöregedő társadalomról beszélünk, azaz folyamatosan növekvő kiadás)
2. segélyezés
3. közszolgáltatások minőségének növelése, beruházás, fejlesztés
4. valamint a sokatmondó kulturális, társadalmi vetület: "a munka emel ki az állati sorból"

Minden egyes új foglalkoztatott növeli az ország költségvetésének bevételi oldalát, és csökkenti a kiadásit, ezáltal dupla haszon. Két dolgot kéne szerintem meglépni, amelynek úgy gondolom, van realitása:

1. alulképzettek (6-8 osztályos általános iskolai végzettség) bevonása a munkába
2. részmunkaidő, munkakör megosztás arányának növelése

1. esetén betanított munkáról beszélünk, amit azért nem hoznak az országba, mert nem éri meg. Ahhoz, hogy megérje, a minimálbérnek és ezáltal a bérterheknek kisebbnek kéne lennie. A minimálbér nem elég a megélhetéshez - ordítja a nép, és adjunk neki igazat. Ezért az állam, a korábban kifizetett segély egy részével támogatná tovább a munkába állt állampolgárt. A kiadási oldal csökkent, a bevételi oldalon pedig megjelent a járulékbevétel. A cég, aki munkát hoz ide, nem adókedvezménnyel járna jól, hanem az alacsonyabb bérköltséggel. Ha ez egyenleg pozitív, akkor már megérte a dolog, és akkor még beszéltünk a beszállítók által foglalkoztatottak utáni járulék és adóbevételekről, valamint a megnövekedett jövedelemnek köszönhetően a fogyasztás is növekedne, ami az ÁFA és a jövedéki adó bevételekben jelentkezik. A növekvő bevételek és csökkenő kiadások lehetővé tennék a jövedelemadó és pl. a benzin irreálisan magas jövedéki adójának csökkentését, valamint jutna pénz az öngondoskodás komolyabb támogatására, a vállalkozások terheinek csökkentésére, ami a gazdaság kifehérítése révén tovább javítana a költségvetés egyenlegén.

2. esetén lehetőséget adnánk azoknak, akik kiskorú gyermekük mellett szeretnének dolgozni, és a foglalkoztatási formába kódolt a rugalmasság ezt összehangolhatóvá tenné, továbbá a munkáltató sem aggódna, mert hiányzás esetén van "helyettes", szó lehet távmunkáról, műszakcseréről, ledolgozásról, stb. Támogatást a munkáltató kapna, viszont a segélyezés megszűnne, és szintén járulékbevétel keletkezik.

Az, ha valakinek nincs munkája, az úgy gondolom, hogy kudarcélményt jelent. Ha van munkahelye az embernek, az sem mindig jelent sikerélményt, de legalább a lehetőség megvan arra, hogy egy munkavállaló értéket teremtsen, teljesítményéért pénzt kapjon, amivel életfeltételein tud javítani. A tartós munkanélküliség pedig a szellemi és fizikai leépülés, a lecsúszás, lemaradás melegágya, így különösen fontos lenne ennek a megszüntetése.

Számos terület fejlesztése szükséges még persze ahhoz, hogy hosszútávon javuljon a magyar munkaerőpiac helyzete, pl. az oktatás fejlesztése, infrastruktúra fejlesztése, korrupció felszámolása. A korrupció, az állami pazarlás, a kisstílű de nagy pénzeket megmozgató politikusok játszmái, az adócsalás, a feketegazdaság iszonyatos pénzeket rejt el, aminek az árát a magas adóterhek révén kell megfizetnie a tisztán foglalkoztatott munkavállalóknak és a vállalkozásoknak.

Nem vagyok egy aktívan elemző közgazdász, csak nyitva tartom a szemem, és igyekszem logikusan gondolkodni. A fent vázolt elmélet csak elmélet, kíváncsi vagyok a demagógiát és a populista kirohanásokat mellőző véleményetekre, ti hogy látjátok ezt a kérdést?

 
Önéletrajzban mennyire szerencsés mellékelni fotót? Eddig ahová jelentkeztem, sehová nem kértek. Javít vagy ront az összképen, ha rajta van a cv-n? Én pl. nem vagyok se szőke, se cicababa, de alapvetően egész fotogén az arcom, igaz arra még nem jöttem rá, hogy milyen pofát kéne ahhoz vágni, hogy azt sugallja, hogy én vagyok az ideális munkaerő, akit keresnek. :-)

először is OFF: "Szörp epe" olvasónk küldött egy linket kreatív CV-kről, érdemes megnézni, figyelembe véve, hogy kreatív CV általában olyan munkaköröknél talál kedvező fogadtatásra, ahol a kreativitás előny :) Íme a link: http://www.uniquescoop.com/2009/08/artistic-and-creative-resumes.html

és akkor ON:

Beosztás: "területi mörcs" aki tudja a megfejtést, kommenteljen :)

Nyelvtudás, kifogyhatatlan variációk:

"Angol - alig"

Végül egy jelöltnél is fontos az évjárat, nem csak a bornál?

"Magamról: az egyik legjobb évjáratból való vagyok"

Amiről még talán nem ejtettem szót korábban, az a CV mérete, amire szintén érdemes odafigyelni. Biztos többeknek triviális dologról lesz szó, de még mindig tömegével látni olyan CV-t, amely arról árulkodik, hogy a felhasználói szintű számítástechnikai ismeretek közé egy kép kicsinyítése már nem fér bele...

Egy-egy nagyfelbontású kép berakásával lazán elérhető a több MB-os méret, az eddigi rekord, amivel találkoztam 11 MB. Aki nem tudná, az átlagos CV méret szöveggel 30-40 Kb, képpel 100-200 Kb. 1 MB = 1000 Kbyte (informatikusoknak 1024 :)), így könnyen érzékelhető a méretes eltérés. Ezen önmagában át is lapozhatnánk, de ha figyelembe vesszük bizonyos cégeknél az e-mail fogadási korlátot, amely lehet akár 3-5 MB is, akkor már nem mindegy, hiszen a CV-nk nem ér el a célba.

Mitől lesz egy CV 11 megás? Attól, hogy egy 9-10 MB-os képet rakunk be, amely egy nagy felbontású fényképezőgéppel készült, és ezt a képet a Word-ben kicsinyítjük le. Viszont így a kép mérete nem, csak a megjelenése változik. Ezért egy képszerkesztő program Resize/Resample funkcióját használva először kicsinyítsük le a képet. Utána ezt illesszük be a Word file-ba, és kész.

Az sem utolsó érv, hogy a méretes CV-ből kinyert nagy felbontású képet visszaméretezve az egész képernyőt kitöltő orrszőr vagy homlokmitesszer nem biztos, hogy olyan testi jegy, amit így rögtön megosztanánk leendő munkáltatónkkal.

Az előzmények itt olvashatók.

"Elolvastam a hozzászólásokat, úgy tűnik nem volt teljesen egyértelmű, amit írtam. (Az más kérdés, hogy nem mindenki olvasta el alaposan, de ezt úgyis tudjuk.)
Ez csak megerősítette bennem, hogy milyen sok félreértésnek alapot az a kép, ami a HR-esekről alakult ki - és ebben nem kis szerepe van annak is, hogy a HR-esek egy része tudatosan alakította így - miszerint a HR-es élet és halál ura, ő dönt arról, ki megy, ki marad, mennyiért és hogyan. Ezzel szemben a HR menedzser nemhogy nem döntéshozó, de a legtöbb helyen még csak nem is a menedzsment tagja, csak egyszerű munkaügyis végrehajtó funkciót lát el. Sajnos még ha egy multit nézünk sem változik nagyon a kép, inkább formálisan van jelen, mintsem aktív stratégiai döntéshozóként, tisztelet a kivételnek. Nem az USA-ban vagyunk. És ezt az emberek nem tudják, sokszor még cégen belül sem.
Az a baj, hogy a HRes szakma több sebtől vérzik: a gyenge színvonalú oktatás után (munkaügyet tanulnak kiegészítő nesze-semmi-fogmegjól-tárgyakkal) gyenge vállalati kultúrák következnek rossz beidegződésekkel fűszerezve, és ennek hatása tükröződik igazán az emberek hozzáállásán (hozzászólásain). Kis hazánkban a HR a sok nagyon sikeres ’selfmanagernek’ köszönhetően túlmisztifikálttá vált (mielőtt még megszületett volna; a szoci időkben a munkaügyis fontos ember volt, csókos és pártember… hullanak a csontvázak a szekrényből.)

Mindent összevetve, szerintem a HR-esnek valójában kettős a megítélése. Egyrészt csodálják és irigylik a ’hatalma’ miatt (a nagy döntéshozó, akitől mindenki fél), másrészt utálják, mert sokszor tényleg ostoba és alkalmatlan (önmagát rendkívül sikeresnek tartva). Emiatt van a közvélemény szemében billog azokon a kiváló szakembereken is, akik tényleg szeretik a szakmát (és nem a miért érdekel a HR? - szeretnék emberekkel foglalkozni – brr kategória).

Neked mi a véleményed erről? Hogy látja ezt egy fejvadász?"

Egyetértek veled, emellett én is úgy látom, hogy a HR-esek több, mint fele nem üti meg azt a szintet, hogy alkalmas legyen egy ilyen központi, döntéstámogatói munkakör ellátására. Alkalmatlan, mert nem empatikus, nem tud kommunikálni, istennek hiszi magát, nem korrekt, pontatlan, sokat hibázik, nem akarja/tudja megérteni a vállalat rajta kívül eső területeit. Volt olyan HR-es, akinek én magyaráztam el, hogy az az adott új pozíció a saját cégénél mit is takar. A HR alapvetően tanulható, de azok a személyes tulajdonságok, amitől jó lesz egy HR-es, azokat otthonról és a korábbi munkahelyeiről hozhatja az ember, vagy ha az első munkahelyén HR-es, akkor a vezetőn múlik még nagyon sok, de alapvetően a vezető is "hozott anyagból dolgozik".

Ősszel újabb elbocsátási hullám? Sajnos úgy néz ki igen, van olyan megbízóm, ahol az elkövetkezendő napokban-hetekben osztják szét a borítékokat. A pénzpiacokon nagy az optimizmus, de a fogyasztás nem a régi, a hitel drága - nem kell annyit termelni.
http://hvg.hu/karrier/20090806_elbocsatas_leepites_munka_dolgozo.aspx

Európai diszkriminációs felmérés - "jól állunk".
http://hvg.hu/karrier/20090812_diszkriminacio_eu.aspx

Egy munkaerő-közvetítő cégnél (nevezzük az egyszerűség kedvéért fejvadász cégnek) dolgozó ismerősöm mesélte, hogy tavasszal állást keresett, mert instabilnak érezte a munkahelyét. HR vonatkozású hirdetéseket böngészett, és talált egy állást, amit a P&Bert nevű cég hirdetett, azaz egy hasonló tevékenységet végző munkaerő-közvetítő cég.

Behívták interjúra, majd mivel az jól sikerült, a megbízó céghez is mehetett nem sokkal utána második körre. Az interjú után várt 1 hetet, hátha kap visszajelzést, majd érdeklődött telefonon és e-mailen is a fejvadásznál. Semmi válasz. Újabb 2 hét után felhívta a cégnél a szakmai vezetőt, akivel találkozott, hogy kaphatna-e bármilyen visszajelzést. A vezető értetlenkedve kérdezte: "A P&Bert-től nem kapott visszajelzést?" Mondta, hogy nem, így végül a vezető tájékoztatta, hogy nem rá esett a választás.

Ez persze sok álláskeresővel megesik, hogy nem kap visszajelzést még interjú után sem, a történet nem ezért érdekes. Ami miatt szégyene így a P&Bert a közvetítő/fejvadász cégeknek, mert egy szakmabeli társának is képtelen egy tetves e-mailt küldeni, hogy nem nyertél. Tudja jól, hogy mindenki szív a piacon, csökkentek a fizetések, bizonytalan a jövő. Ennek ellenére nem válaszol az e-mailes érdeklődésre, sem a telefonüzenetre. Ebből következik, hogy más jelölteknek sem ad visszajelzést, és ennek is köszönhető, hogy mennyire rossz a közvetítő/fejvadász cégek megítélése az álláskeresők körében.

A másik oldala az, hogy így a megbízó céget keresi meg a jelölt, hogy kapjon valamilyen választ. Vajon milyen szolgáltatás az, ahol a jelöltek felé történő visszajelzést nem a közvetítő cég teszi meg, hanem a vezetőt/HR-est kell nyaggatnia a jelölteknek? Jobb érzésű HR vezető az ilyen szolgáltatót úgy kirúgja, mint macskát szarni. Simán lép helyébe 2-3 jobb szolgáltató, főleg most, amikor alig van megbízása ezeknek a cégeknek.