Foglalkoztatottság terén Magyarország igen gyenge mutatókkal büszkélkedhet. Az alacsony képzettségűek számára nincs munkalehetőség, a részmunkaidő, a munkakör megosztás jóval kevésbé elterjedt nálunk, mint külföldön, ebből fakadóan a gyermekes anyukák nagy része nem talál vissza a munkába. A nem piacképes végzettséggel rendelkező pályakezdők tömege kénytelen beérni középfokú végzettséget igénylő munkahellyel, kiszorítva több helyről a középfokú végzettséggel rendelkezőket. Ugyanakkor szakmunkára, technikusi munkakörökre viszont alacsony a kínálat. A nyelvtudás hiánya és gyenge színvonala minden korosztály elhelyezkedési esélyeit rontja. A többség pedig állást szeretne, nem munkát. A rugalmasság, a mobilitás, az alkalmazkodás a változáshoz, az objektivitás, valamint a nyitottság hiánycikk a magyar munkavállalók többségében.

A foglalkoztatás növelése több szempontból is kulcskérdés:

1. egészségbiztosítás és nyugdíj (elöregedő társadalomról beszélünk, azaz folyamatosan növekvő kiadás)
2. segélyezés
3. közszolgáltatások minőségének növelése, beruházás, fejlesztés
4. valamint a sokatmondó kulturális, társadalmi vetület: "a munka emel ki az állati sorból"

Minden egyes új foglalkoztatott növeli az ország költségvetésének bevételi oldalát, és csökkenti a kiadásit, ezáltal dupla haszon. Két dolgot kéne szerintem meglépni, amelynek úgy gondolom, van realitása:

1. alulképzettek (6-8 osztályos általános iskolai végzettség) bevonása a munkába
2. részmunkaidő, munkakör megosztás arányának növelése

1. esetén betanított munkáról beszélünk, amit azért nem hoznak az országba, mert nem éri meg. Ahhoz, hogy megérje, a minimálbérnek és ezáltal a bérterheknek kisebbnek kéne lennie. A minimálbér nem elég a megélhetéshez - ordítja a nép, és adjunk neki igazat. Ezért az állam, a korábban kifizetett segély egy részével támogatná tovább a munkába állt állampolgárt. A kiadási oldal csökkent, a bevételi oldalon pedig megjelent a járulékbevétel. A cég, aki munkát hoz ide, nem adókedvezménnyel járna jól, hanem az alacsonyabb bérköltséggel. Ha ez egyenleg pozitív, akkor már megérte a dolog, és akkor még beszéltünk a beszállítók által foglalkoztatottak utáni járulék és adóbevételekről, valamint a megnövekedett jövedelemnek köszönhetően a fogyasztás is növekedne, ami az ÁFA és a jövedéki adó bevételekben jelentkezik. A növekvő bevételek és csökkenő kiadások lehetővé tennék a jövedelemadó és pl. a benzin irreálisan magas jövedéki adójának csökkentését, valamint jutna pénz az öngondoskodás komolyabb támogatására, a vállalkozások terheinek csökkentésére, ami a gazdaság kifehérítése révén tovább javítana a költségvetés egyenlegén.

2. esetén lehetőséget adnánk azoknak, akik kiskorú gyermekük mellett szeretnének dolgozni, és a foglalkoztatási formába kódolt a rugalmasság ezt összehangolhatóvá tenné, továbbá a munkáltató sem aggódna, mert hiányzás esetén van "helyettes", szó lehet távmunkáról, műszakcseréről, ledolgozásról, stb. Támogatást a munkáltató kapna, viszont a segélyezés megszűnne, és szintén járulékbevétel keletkezik.

Az, ha valakinek nincs munkája, az úgy gondolom, hogy kudarcélményt jelent. Ha van munkahelye az embernek, az sem mindig jelent sikerélményt, de legalább a lehetőség megvan arra, hogy egy munkavállaló értéket teremtsen, teljesítményéért pénzt kapjon, amivel életfeltételein tud javítani. A tartós munkanélküliség pedig a szellemi és fizikai leépülés, a lecsúszás, lemaradás melegágya, így különösen fontos lenne ennek a megszüntetése.

Számos terület fejlesztése szükséges még persze ahhoz, hogy hosszútávon javuljon a magyar munkaerőpiac helyzete, pl. az oktatás fejlesztése, infrastruktúra fejlesztése, korrupció felszámolása. A korrupció, az állami pazarlás, a kisstílű de nagy pénzeket megmozgató politikusok játszmái, az adócsalás, a feketegazdaság iszonyatos pénzeket rejt el, aminek az árát a magas adóterhek révén kell megfizetnie a tisztán foglalkoztatott munkavállalóknak és a vállalkozásoknak.

Nem vagyok egy aktívan elemző közgazdász, csak nyitva tartom a szemem, és igyekszem logikusan gondolkodni. A fent vázolt elmélet csak elmélet, kíváncsi vagyok a demagógiát és a populista kirohanásokat mellőző véleményetekre, ti hogy látjátok ezt a kérdést?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szörp epe · http://szorpepe.blog.hu 2009.09.03. 15:17:00

A hozzáállásban gond van, de ezt a legnehezebb megváltoztatni.

Volt idő, amikor nem szivesen mondtam el, hogy mennyit keresek a (volt) évfolyamtársaimnak, mert az összeg hallatán kaptam egy két lesajnáló mosolyot ("ja, én kétszer annyit kapok"), csak nekem fontos volt az is, hogy mennyit tanulhatok azon a helyen és a rugalmas munkaidő. A nem pénzben kifejezhető munkahelyi paramétereket hajlamosak elfelejteni. Ráadásul sokan nem látják, hogy mi az tényleges érték, amit megtermelnek, és ebből is jönnek a magas (irreális) igények. Persze, hogy jó a több pénz, de nem a kiaádáshoz kéne a bevételt igazítani (próbálni), hanem fordítva...

Amiben nagyon igazad van, hogy az emberek nem munkát keresnek, hanem állást. Néha a munkahelyi terrort olvasva van egy ilyen érzésem, aki beadott már 100 pályázatot, annak el kéne gondolkoznia, hogy kiben van a hiba.... Én mondjuk már felmértem magamban, ha mégse jönne be az IT szektor, akkor simán elmegyek egy rövid átképzéssel asztalosnak :)

Válasz erre 

flora.a 2009.09.03. 18:26:00

Egy félmondatra reagálva a posztból, egy tévhitet hadd oszlassak el, személyes tapasztalatom szerint a részmunkaidő/kisgyermekes anyukák téren nem az a probléma, hogy nincs ilyen lehetőség, mert most már egyre több cégben van, hanem az, hogy a folklór részeként az anyukákat már csak részmunkaidőre alkalmazzák a régi munkahelyükön (új állást találni - legalábbis én így találom - szinte lehetetlen), jelentősen csökkentett bérrel, semmitmondó mellékvágány pozíciókba. Most nem akarok belemenni a családi adózás témájába, de nem elég hogy jóval több kiadása van az embernek még a gyermekvállalás előtti fizetésre mérve is, és persze ugyanakkora adót fizet(ne örömmel), mint annak akinek nincs gyereke, de hogy még a fizetését le is csökkentik egy nevetséges szintre, ezzel ellehetetlenítik, képtelenség vállalni. Így persze a cégek ismét jól járnak, felveszik a támogatásokat és még veregetik is a saját vállukat, hogy milyen rendes munkáltatók, miközben a részmunkaidőnek ebben a formájában semmi értelme sincsen.

Válasz erre 

bng · http://emberitisztesseg.blog.hu/ 2009.09.03. 22:50:38

Valóban Magyarország rákfenéje a kiugróan alacsony foglalkoztatottság. Nagyon kevesen adják össze az adókat, ezért magasak a kulcsok. Ugyanez a helyzet a járulékok terén is: egyre kevesebben fedezik a nyugdíjak és az eü ellátás költségeit. Könnyen belátható, hogy ez nem tartható fenn sokáig.
Néhány javaslat a hosszú távú munkahely teremtésre: emberitisztesseg.blog.hu/2009/07/18/munkahelyteremtes_hosszu_tavon

Válasz erre 

mesmithy 2009.09.04. 01:04:45

@bng: A belinkel bloghoz meg tovabbi javaslat az egeszseg turizmus kiemelt fejlesztese, gondolva itt elsosorban a gyogyfurdokre.
A tonkre vert mezogazdasag es elelmiszeripar helyreallitasa, mert nem biztos, hogy a kulfoldi szemet jobb.

Válasz erre 

hummingbird · http://allasfoglalas.blog.hu/ 2009.09.04. 11:00:09

Az alacsony iskolázottságúaknál véleményem szerint a feketegazdaság virágzása a legnagyobb probléma, hiszen - ha jól körülnézünk, akkor látjuk, - hogy valójában dolgoznak, rosszabb esetben még segélyeket is felvesznek mellette, csak éppen nem fizeti senki utánuk a járulékokat, hanem zsebbe kapnak mindent.
Az állami beruházások képesek lennének "felszippantani" egy sereg alacsony iskolázottságú munkavállalót (pl. útépítések), de amíg alvállalkozók alvállalkozói végzik ezeket a beruházásokat, körbemutyizás alapján, addig a kérdés nem megoldott...

A részmunkaidős foglalkoztatással (illetve annak hiányával) egyetértek, bár meg kell mondanom, hogy látok néhány pozitív példát is magam körül - pl. programozó anyukát távmunkában, részmunkaidőben foglalkoztatja tovább a cége (ez tipikusan egy olyan munkakör, amit akár távmunkában is lehet végezni).
A másik példa - bár hivatalosan nem részmunkaidőről van szó - a saját családomban fordul elő: férjem iskolaotthonos általános iskolában tanító, váltott műszakban dolgoznak a "párjával", ami gyakorlatilag napi 4-5 óra "iskolai" munkát, és heti 10-12 óra otthoni készülést jelent. (Bár főállásról beszélünk, de valljuk be, a fizetés a versenyszférában inkább részmunkaidősnek felelne meg...) A gyakorlatban itt nagyon jól működik az egymás közti munkamegosztás, a főnökség gyakorlatilag nem is szól bele, hogy a "párok" egymás között hogy osztják fel a munkát, lehet cserélgetni, egymást helyettesíteni szabadon - és ha végképp nem tudják megoldani, akkor "hivatalos" helyettesítést is tudnak biztosítani - bár erre még nem nagyon került sor, olyan jól működik az egymás közti felosztás. Itt valóban nincs gond, ha az egyikük beteg, vagy éppen csak sürgős elintéznivalója akad...

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: