Egyik olvasónk szedte össze negatív interjús tapasztalatait, melyet 3 részben, 3 nap alatt olvashattok. Jó részére azt kell hogy mondjam, teljesen jogos, és a HR-es, vezető viselkedése alapján egy tarkónlövés teljesen helytálló lehetne. Természetesen nem ismerünk minden körülményt, és úgy érzem a költői túlzás is átitatja az írást, én is tudom, hogy kis hazánkban a toborzás-kiválasztás területén számos anomália és inkompetencia van jelen. Ezek egy része a vaskalapos, egoista, autokrata "vezetőkhöz", egy része buta HR libákhoz, egy része az asztrológia-grafológia-ezotéria alapokra építkező HR-esek elhibázott kiválasztási módszereihez kötődik, de minden egyes típus jellemzője az, hogy empatikus képessége, nyitottsága, rugalmassága, objektivitása a 0-hoz konvergál. Ettől függetlenül a "minden HR-esnek lógnia kell" ill. a "HR felesleges" sommás kitételek sem állják meg a helyüket. Alkalmatlan emberek vannak HR-es posztokon, mint ahogy más területen is találkozunk alkalmatlan emberekkel (ellenőr, politikus, stb.)

"Számtalan, többnyire átlagos, semmitmondó interjún vettem már részt, amitől igazából nem vár semmit az ember. Még azt sem, hogy visszaszóljanak. Na, nem mintha gyakran megtörténne e nemes cselekedet.

Ja, hogy mit gondolok a HR –ről, mint tevékenységről? Szerencsétlen rossznak tartom. Erről a területről a véleményem egy fikarcnyival sem jobb, mint az előttem nyilatkozóké.
Úgy 80 %-ban csak kínos perceket, meggondolatlanságot, következetlenséget, hozzá nem értést tapasztaltam. A fennmaradó 20 %-tól szíves elnézést kérek. Ez az írás, nem róluk szól.

Ja, hogy mit várnék a HR –től ? Hát kb. azt, amit az ember egy nyelvtanártól, ha órát vesz tőle: nálam mindenképpen legyen felkészültebb. Profizmust várok, hiszen az az ő asztala.

A megítéléskor, a kiválasztáskor, a munkám során tőlem is azt várják. Nem várom el, hogy érzelmeket vigyenek az interjúba, végül is ez üzlet: én kínálok valamit, a munkáltató vagy megveszi, vagy nem, de némi szubjektív megítélés (hiszen ezért a személyes interjú) és sportszerűség bizonyára más színezetet adna ennek a kényszerű helyzetnek.

Szomorúan olvasom a sok-sok rossz tapasztalatot, de tudjátok mit? Javaslom: dobjunk össze egy könyvre való esetet (valós cégnévvel mindennel együtt, hiszen mi is kiadjuk adatainkat az Isten tudja kiknek), garantáltan az aktuális év vezető  bestseller-e lenne. Kipostáznánk a történetekben szereplő cégeknek - okulásképp - s a kudarcok helyett inkább a jogdíjat söpörnénk be. És még jó lenne egy feketelistás honlap is, amelynek frissítése a sok-sok rossz tapasztalatnak köszönhetően biztosított lenne. Na? Hogyan tetszik az ötlet?

Mára tudomásul vettem, hogy a kiválasztási társasjátékban a pályázó az egér, a HR vagy munkáltató a macska. A gyakorlatban: az egér gyakran lényegesen képzettebb, kulturáltabb, felkészültebb, mint a macska. A jelentős színvonal különbség,  pedig ab ovo kizárja a korrekt játékot.

Az alábbi történetet (és a holnap, holnapután olvashatókat - a szerk.) csak kiemeltem a negatív élményeim közül. Ítéljétek meg Ti Magatok!

Első történet:

Ma már elutasítom a többkörös interjúkat (mindig van jobb, képzettebb, szexisebb…stb.) s az irreálisan magas elvárásoknak, nincs Isten, aki meg tudna felelni, de mazsolaként még boldog voltam, és igenis legyezgette a hiúságomat a túlélés reményében az, ha túljutottam minden egyes körön. 

Középvezetői pozíciót pályáztunk. Az utolsó körben ketten maradtunk egy pasi meg én.
Bementem az interjúztatóhoz Ropogtak a keresztkérdések, amelyek végén FIGYELEM ! megkérdezte az interjúztató pasi, hogy "Hölgyem önnek hány foga van?" Bizonyára kiült arcomra a döbbenet, de felvettem a kesztyűt. Golyóálló lettem. Miért is ne!? Egyszerűen kíváncsi voltam (most már tét nélkül), hogy meddig megy el. Gondoltam, azzal csak nem sértem meg (nem mintha érdekelt volna), ha ugyanolyan stílust képviselek, mint amilyen az övé. Kis türelmet kértem - és igen higgadtan elkezdtem a nyelvemmel megszámolni a fogaimat. Az olyan snassz, ha csak úgy kézzel nyúlkál az ember a saját szájába.
26 -ig jutottam, de volt még egy letört és egy gyökér is. Szerintem ez jó arány, de a végső sikerhez nem volt elegendő.
Persze nem hagytam annyiban, éltem azzal a jogommal, hogy én, mint pályázó kérdezhetek az interjún.  Elvégre nagyon nem mindegy, milyen közegben fogok dolgozni. És Önnek hány foga van? - tettem fel a kérdést. Mert, ha csak egyel is kevesebb, mint nekem, nem vagyok hajlandó ennél a cégnél dolgozni. Fogatlan emberekkel nem dolgozom. Tiszta sor,  miért tette fel az interjúztató e kérdést: a férfi nemű pályázó társamat választotta. Azóta is álmatlan éjszakákat okoz: tőle vajon mit kérdezhetett? Pl. azt, hogy hány heréje van?
De most komolyan! A végtelenségig visszaélt az időmmel, százféle idióta, véletlenül sem a munkakört célzó tesztet csináltatott velem úgy, hogy már tudta, nem fog felvenni. Nem lett volna tisztességesebb megmondani már az elején a nyilvánvalót? Ahhoz nem volt elég tökös? Pedig, ha a rosszat meg kell mondani, abban mi magyarok profik vagyunk. Nekünk a dicséret az, ami nem megy.
Miféle magatartás ez!? Óhatatlanul felmerült bennem a kérdés? Vajon HR-es abból lesz, akinek valami genetikai gixer van a személyiségében? Miért volt szükség erre az önmagát és a cégét is megalázó magatartásra? Rólam nem is beszélve."

folyt. köv. holnap

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pogacem 2009.11.09. 15:27:52

Nem lehet/érdemes erre a kérdésre egy csípőből visszalövéssel válaszolni, hogy ugyan legyen szíves már megindokolni, hogy ez mennyiben releváns a betölteni kívánt munkakör szempontjából?

Válasz erre 

KZsuzsa · http://deepindata.com 2009.11.09. 15:29:09

A levélírónak mondom, hogy már gyűlnek azért az ilyen történetek, még ha csak online is:
a megajob.hu -n a kimondottan álláskereséssel/interjúkkal kapcsolatos történetek (bár nem csak negatív, hanem vicces/pozitív is), a munkahelyiterror.blog.hu-n meg úgy általánosságban a munkahelyi igazságtalanságok.
kedves levélíró, ha érdekel, vagy szeretnéd a megajobon is szívesen lehozom valamelyik sztorid, vagy akár mindet is. Had lássák, olvassák minél többen, hátha egyszer végre változna valami.

Válasz erre 

KZsuzsa · http://deepindata.com 2009.11.09. 15:31:53

az interjúban feltett kérdésre meg az az eset jut eszembe, mikor a jelöltet arra kérték meg, hogy álljon fel a székre.
Nem az volt a lényeg, hogy feláll-e, hanem hogy hogyan reagál, mit válaszol
Persze nem biztos, hogy itt is erről volt szó, vagy tényleg akadékoskodásról.

Válasz erre 

A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél · http://www.planetside.blog.hu 2009.11.09. 16:19:03

Nem írtad, hogy az interjú mennyire volt szakmai, vagy mennyire volt a személyiségedre kihegyezve, mindenesetre nekem úgy tűnik, hogy a reflexből visszakérdezés, meg a személyes felháborodás, és nem a fogaid aktuális száma volt az, ami miatt nem melletted döntöttek.

Kizökkenthető voltál, személyeskedésbe mentél át, ahelyett, hogy mondjuk információt gyűjtöttél volna (mint ahogy pogacem is javasolta), vagy akár elintézted volna valami nyilvánvaló baromsággal (pl, nem tudod, mert épp a férjed szájában van a protézised, vagy mittudomén)...

Esetleg arra célzott, hogy fogazol-e, bár ez középvezetőnél már nem hátrány, esetleg titkárnőnél merülhet fel a kiféle, miféle, keféle vonalon...

Válasz erre 

szörp epe · http://szorpepe.blog.hu 2009.11.09. 16:46:33

LOL. Ha tőlem ilyet kérdeznének, akkor visszakérdeznék, hogy "Mond, jól érzed magad?" :D.

A hülye kérdések helyett többet érne, ha kihívnák pl. egy Monopoly meccsre, sokkal többet elmond egy emberről, hogyan játszik, mint az, hogyan reagál le hipotetikus helyzeteket. hhunter, nem lehetne erre a társasjáték módszerre egy tanácsadó cégat alapítani? :)

Válasz erre 

Nils_Holgerson 2009.11.10. 00:14:10

Szerintem csak arra volt kíváncsi, h van-e bölcsességfogad, helyette te megmutattad neki a méregfogadat.:o)

Válasz erre 

hhunter · http://headhunter.blog.hu 2009.11.10. 10:18:50

@A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél: így van, lehet, hogy arra volt kíváncsi, hogyan reagál. a kiakadás, támadás nem jó reakció, de egyéb mást nem tud felmérni egy ilyen kérdéssel. még a legjobb jelölt is reagálhat erre úgy, amit a kérdező nem talál épp akkor megfelelőnek. az a kérdés, hogy mit tart helyes válasznak/reakciónak egy ilyen kérdésnél? humoros visszakérdezést? humoros választ? rögtön egy számot? vagy álljon ki udvariasan önmagáért, hogy ez az információ magánügy, és úgy érzi, nem szükséges a kiválasztáshoz? nem lehet tudni, a válasz megítélése teljesen szubjektív, és a kiválasztásnál az objektív elemeknek kellene a hangsúlyosabbaknak lennie. jó lenne ismerni az összes körülményt, de látatlanba egy ilyen kérdés feltevése semmire sem jó, arra viszont igen, hogy eltántorítson/kizárjon egy jó jelöltet.

Válasz erre 

Droli · https://soundcloud.com/drolimusic 2009.11.10. 13:27:59

De jó lenne tudatosítani az emberekben, hogy a HR-nek a felvételiztetés csak a munka egy része... Szerencsétleneket viszont mindig e miatt "ekézik", meg ez alapján szűrik le alkalmasságukat.

Pl idézet a levélből.:
"Ja, hogy mit gondolok a HR –ről, mint tevékenységről? Szerencsétlen rossznak tartom."

Akkor nem kell HR? Akkor csinálja meg a kedves levélíró az adó- és TB bevallását, hónapokra lebontva; mondja meg, kell-e, vagy hány ember kell az összeszerelőüzembe, persze alátámasztva a tavalyi év és az idei várható rendelésállománnyal plusz a hatékonysági mutatókkal, írjon meg egy beosztást 50 emberre, ja, és ha az ügyvezető megkérdezi, hogy akkor a jövő évi adótörvények értelmében érdemes-e 4000 Ft-os melegkajajegyeket osztogatni, akkor naprakészen nyomja az alátámasztott választ erre. De kipróbálhatja a beléptetéssel és kiléptetéssel kapcsolatos papírmunkát is, pl. bejelentés az állami szerveknek, munkaruha... ja, és mondja meg, menyit érdemes adni annak a jól dolgozó középvezetőnek, akit a konkurencia csábít, vagy van-e helyette más, aki el tudná látni feladatát. Na, meg hogy hogyan képezzük az embereket, belsősök, vagy külső cég segítségével, ha utóbbi, kivel, milyen áron, referenciák áttekintése, stb... hogyan motiváljunk? Munkaerőtervezés az éves árbevételre alapozva, hová, hány ember, esetleges elbocsátások vagy munkaerőfelvétel, és igen, itt jön a felvételiztetés! Sokadik feladatként.

Bőven lehet hibákat találni a felvételiztetés folyamatában, de ettől még valaki lehet nagyon jó HR-es!

Headhunter bevezetője amúgy telitalálat, maximálisan egyetértek vele.

Válasz erre 

Alapvető élelmiszer 2009.11.10. 13:35:04

@Droli:
-Akkor csinálja meg a kedves levélíró az adó- és TB bevallását, hónapokra lebontva
-beléptetéssel és kiléptetéssel kapcsolatos papírmunkát is, pl. bejelentés az állami szerveknek, munkaruha

Ezt szerintem a bérszámfejtés csinálja, ami nem a HR, hanem általában a könyvelés alá van rendelve.

Másrészt igen, ekézzük a HR-t, mert ebben az országban ez erről szól. Csesztetés, szívatás, csókos munkahelyért azért behívunk 5 jelentkezőt, "hogy lássák alapon". Nagy valószínűséggel nyugatra normalizáltabb a helyzet, de itthon ez a disznóól van,e bből kell főzni.

Válasz erre 

Droli · https://soundcloud.com/drolimusic 2009.11.10. 13:42:37

@Alapvető élelmiszer: abszolút egyetértek a HR-esek ezirányú csesztetésével, csak kicsit átestünk a ló túloldalára. Ha megfigyeled (s a munkahelyiterroron a hozzászólásokból lejön) sok ember számára a HR-es egy olyan körmét reszelgető valaki, akinek az a dolga, hogy felvételiztessen. Pont. Aztán meg jön a kérdés, hogy mi szükség van a HR-esre. Ott a fenti lista, mi szükség van :-)

Amiket írtál, határeset, az eddigi munkahelyeimen pl. a HR csinálta, de valóban van olyan hely is, ahol mondjuk a könyvelés vagy a bérszámfejtés csinálja. Kisebb cégeknél tuti, hogy ezeket rányomják arra az egy szem HR-esre...

Válasz erre 

Levelezo 2009.11.10. 16:15:58

@KZsuzsa:
Akadékoskodásról volt szó. Tényeket próbáltam közölni, nem tértem ki az írásban az egyéb informatív dolgokra mint pl. az interjúztató fennhéjázó "havashenrikes" modora. Sokkal korábban eldőlt a dolog. Megspórolhatta volna ezt a kínos szitut (hiszen ő is rosszul érezte magát benne),ha csak felhív, hogy tárgytalan.

Válasz erre 

Levelezo 2009.11.10. 16:23:24

@A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél:
Válaszolva a kérdésre: semmenyire sem volt szakmai. És itt ez mellékes is. Nem felsővezetői meghallgatás volt. Ki akart zárni és ha cukorfalat vagyok, akkor is kizárt volna. Akkor csináltam volna hülyét magamból, ha ráborítom az asztalt és kiengedem a dühömet, ehelyett felvettem a kesztyűt és okoztam neki néhány kellemetlen percet.

Válasz erre 

Levelezo 2009.11.10. 16:32:28

@Droli:
A tapasztalataim alapján nem kell a HR, mert a velük való találkozás nagyrészt ilyen történeteket szül.
A HR-t egyre nehezebb kikerülni így tetszik, nem tetszik - ismeretségek hiányában - igénybe kell venni a jó vagy rossz értelembe vett szolgálatásaikat.
Ha figyelmesen elolvastad a történetem, nem a rendesen dolgozó HR-esekről szól.

Válasz erre 

szörp epe · http://szorpepe.blog.hu 2009.11.10. 16:39:22

Beszélgettem egy angol kollégával a válság okozta munkaerő piaci átrendeződésről. Az volt a konklúziónk, hogy azok a cégek maradnak hosszú távon is talpon, akik értékelik a jó munkaerőt, aki náluk dolgozik, vagyis az embereket nem "resource"-nak (erőforrás), hanem "asset" (érték) tartják. Na ez az alap gond a HR-rel (és ez most több mint bullshit, látom ezt a jobban működő cégek gondolkozásán).

Válasz erre 

mxz 2009.11.20. 17:11:09

azt akarta megnezni a "kedves" interjuztato, hogy varatlan helyzetre hogyan reagalsz.

borzalmas, amikor a HR-es pszichologussa avanzsalja magat es kontar lesz belole...

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: