a kiakadás részek lezárása

2009.11.19. 14:18

Ugye volt ez, ez meg ez.

"Köszönöm, hogy közölted az írást, de biztosíthatlak arról, hogy nem a "költői túlzás" itatja át.

Szó szerint megtörtént és úgy, ahogyan azt leírtam. Nincs benne semmi negatív "szépítés". Azt akartam, hogy a tények kapjanak hangsúlyt a leírásban, mert másodlagos, hogy hanyadik kört futottam éppen, milyen pozícióról volt szó. Az elbánásra akartam felhívni a figyelmet. Úgy gondolom egyetlen HR-esnek sincs joga szemétnek lenni bármilyen pozícióról is van szó.
Egyesek szerint HR nélkül megáll a Föld forogni. Tény, egyre nehezebb kikerülni őket. Ha meg rajta keresztül lehet csak pályázni, akkor kutya kötelessége megtalálni a pozícióhoz a jelölt korrekt kiválasztásához a megfelelő megoldást. Ezért lett HR-es. Ha minden igaz, ebből szerezte a diplomáját.
Különben nézőpont kérdése: az asztal melyik oldalán ülsz. Valószínűleg nem mindegy, hogy Te vagy a HR-es vagy Te vagy a pályázó?
Ha Veled történik ugyanez lehet, aszerint reagálod le hogy 5 interjún jártál-e és az mennyire volt pozítív vagy esetleg 120 interjún és azok 80 %-a az égetésről a semmibevevésről esetleg a HR-es önszórakoztatásáról szólt-e.
Leginkább az dühít, hogy külföldról minden szart átveszünk, de nem nézzük, hogy milyen a magyar mentalitás, milyen korcsoportról van szó, hogy milyen gazdasági helyzetbe kell beépíteni az egyébként külföldön nyilván szuperül múködő HR-es megoldásokat.
Mire gondolok? Szúrésnél. Egy admnisztrátori álláshoz miért feltétel az elhivatottság? Csak kérdezem: akkor mi kell az orvosi, a tanári, a gyógypedagógusi, a kutatói munkákhoz?
Egy takarítónői munkához miért kérnek motivációs levelet? Mi a bánat lenne a motivációja, mint fizetéshez jutni? Nyilván nem az, hogy más szarát takarítsa el.
Minimálbérért miféle lojalitást várnak el a cégek? A delikvens nyeljem le a sok szart, közben védje a mundért úgy, hogy nehéz helyzetben meg sem védi a cég?

Az egész kiválasztási folyamatot egy olyan lagzihoz hasonlítanám, ahol a 40 -es 50 -es korosztálynak havy metal-t próbálnak nyomni aztán csodálkoznak, hogy senki nem áll fel táncolni és még vacsora előtt elhúz mindenki haza. Mindezt miért? Mert nem ismeri fel időben a zenekar, hogy a vendégek nem érzik jól magukat, hogy ennek a korcsoportnak másféle zene jön be. Pedig, ha észrevennék a nyilvánvalót, mindenki jól érezné magát és még profitálna is belőle.

Mint, ahogyan azt írtam az álláskeresés üzlet, ahol mindkét félnek tennie kell, hogy összejöjjön. Ha máshogy nem megy, hát kompromisszumokkal. Egy jó HR-es a mában él, és mindkétfél sikere érdekében testhezállóbb megközelítést alkalmaz, ha arra van szükség. Na ez az, ami hiányzik.

Nem kell mindig mindent majmolni, mert az a trend valahol az ócánon túl."

Én köszönöm, hogy leírtad. Sok minden egyetértek, annyi kiegészítés, hogy sajnos sok a rossz tapasztalat a munkavállalói/álláskeresői oldalról is, így szépen kialakult mindkét félben egyfajta bizalmatlanság.

Sarkítva egy példa, amit te is írtál: adott egy takarítónő, aki nem azért szeretne takarítani, mert ez érdekli, hanem mert végzettsége (annak hiánya), munkatapasztalata alapján ezt dobja a gép, és pénzt akar keresni. A munkáltató viszont azt gondolja, hogy ez kevés motiváció, sőt, a takker majd biztosan elmegy másik céghez +5e Ft-ért, aminek sajnos van is alapja... Ezért azt szeretné hallani, hogy a takarítónő az ő szarát szeretné takarítani, mert az egy különleges szar, nem olyan, mint a többi. A takarítónő, ha jól felkészült, ezt behazudja, de persze a munkáltató ezt sem hiszi el, mert előtte már hatan behazudták, és dobbantottak több pénzért.
Mennyivel egyszerűbb lenne, ha mindenki feltárná a valós motivációját, és ha szakmailag, emberileg megfelel, akkor megkapná a szükséges bizalmat, amivel viszont nem élne vissza. Azaz, takker azt mondaná, hogy én ehhez értek, én ezt el tudom látni, nem szeretem, de meg szeretnék élni belőle. Munkáltató erre azt mondja, hogy OK, nekem a tiszta padló a lényeg, és látom szépen suvickolsz, fel vagy véve. Próbaidő után, mivel látja, hogy a teljesítménye megfelelő, ad neki +5e Ft-ot, hiszen tudja, a pénzért van itt, azért dolgozik. Takker látná, hogy ez korrekt, marad a cégnél, és takarít tovább. Le van egyszerűsítve, de a lényeg, hogy a két fél korrekt együttműködésen alapulva elérje az egyéni célját. Ez a hosszútávú és eredményes munkakapcsolat alapja, de mindkét fél részéről szükséges a megfelelő hozzáállás, egymás érdekeinek megértése és rugalmas összehangolása. Csakhogy mindkét félnek sokszor (csak) maga felé hajlik a keze...

A bejegyzés trackback címe:

https://headhunter.blog.hu/api/trackback/id/tr391536826

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

manson karcsi · goo.gl/FVvVX 2010.02.28. 09:24:14

no én az őszinteséget próbáltam előadni egy multinál, mondtam hogy családot akarok meg havonta fizetést.
valamiért nem feleltem meg, mert nekik motivált agymosottt kis droidok kellenek, nem céltudatos, tapasztalt munkavállalók. :/