Kicsit lerágott csont ez a téma. Lehet róla beszélni, de nem érdemes. Azért nem, mert nincs és nem is lesz egyenlő bánásmód addig amíg emberek hozzák meg a szubjektív döntésüket a jelöltről és nem egy komputer sorsolja ki az azonos eséllyel pályázók közül a végső győztest.
A kormány nyilván belekényszerült egy látszatintézkedésbe, ami jogilag indokolt, de hatása nem nagyon lesz a kiválasztási folyamatok végső eredményét tekintve. Az interjún direktbe nem lehet ezt meg azt kérdezni, de azért a HR-es sem hülye hogy kitaláljon körmönfont kérdéseket amivel kideríti amit akar. Arról nem is beszélve, amikor egy 34 éves nő azt mondja (önként), hogy a közeljövőben nem tervez gyereket. (HAHAHA!)
A rosszarcú, igénytelen embereket eleve kiszűrik, az időseket más indokkal nem nem veszik fel, szóval lehet ezt szabályozni, de a végeredmény ugyanaz.
Egyébként ha cégvezető lennék, én is a kollektívába illő személyt vennék fel, mert az viszi előre cégemet. (legyen nemdohányzó, némi munkatapasztalattal, a munkakörhöz szükséges jó képességekkel, 25-35 éves, antialkoholista.)
Erről ennyit.

@mr.editor: Antialkoholista miert is legyen?

@Balance Of Power: na jó kis túlzás volt, csak volt néhány rossz tapasztalatom alkesz kollégákkal

És gondolom legyen politiailag semleges, ne legyen semmilyen hobbija vagy egyéni tulajdonsága, amivel "kilóg" a munkaközösségből, tehát ne legyen egyénisége sem igaz?

@luggeriano1: politikailag bármilyen lehet, ugyanis melóhelyen tilos a politizálás (jobb helyeken).
Hobbija is lehet és az egyénisége is lehet színes, annyira ami még összeegyeztethető a munkakörével.

OK hogy tilos meg a többi, de én ezeket magára a kiválasztási folyamatra és kritériumokra értettem ironikusan, amiket vázoltál.

Munkahely-teremtést ösztönző politika, alacsony munkanélküliség ezen is sokat tudna segíteni, nagyrészt spéci hatóságok és törvények nélkül is megoldaná a kérdést. Ha nem lenne egy állásra X jelentkező, hanem csak 2-3, akkor lehet, hogy a munkáltató is rákényszerülne, hogy felvegye az 50 éves Mari nénit. Addig viszont egyértelmű, hogy a sok közül ki fogja választani a legfiatalabbat/legtapasztaltabbat/legfüggetlenebbet/legszebbet (amúgy is, de akkor lehet, hogy két 50 éves jelentkező közül kellene választania)

Persze sajnos mindig lesz, aki a "kosár alján" marad, de nem mindegy, hogy a mellőzöttek a társadalom 10-20-30 %-át vagy 3 %-át jelentik. Másrészről meg HR-es szempontból azt is érdemes figyelembe venni, hogy ha beválik, akkor az 50 éves Mari néni valószínűleg sokkal lelkiismeretesebb és hűségesebb munkaerő lesz, mint a 27 éves szőke maca, aki rögtön lelép, ha máshol bruttó 20 ezer Ft-tal többet ajánlanak neki

@luggeriano1:

Ezeket a szelektíveket olvasgatva, egyre gyakrabban gondolok a nyugati pénzgazdaság fedezte látens nácikra, a mindenkori eugenikusokra, a pincsitenyésztőkre, meg a kihagyott összes többi megjátszottan polmentes állatfajokra. Hát nem érdekes?!

Szólni kéne a Ceizel Endrének, hogy esetleg egy hegylakót nem tudna-e klónozni.
"50es Gizike ne akarjon titkárnő lenni nyelvtudás nélkül, hanem végezzen el egy TB ügyintéző vagy mérlegképes könyvelői tanfolyamot, amivel nagyobb esélye lesz elhelyezkedni." na ilyen elgondolásokból zilálódik szét sok szakma.
Egy életkorról rossz beidegződések miatt csak negatív impulzusok kerülnek felszínre.

Sokszor az jut eszembe, hogy hol vannak az 50-es emberek. Nagy cégeknél komoly létszámú szervezeti egységek vezetői 30 alattiak. Tanultak, egy vagy két diploma is belefér a késő 20-as évekbe, vagy épp folyamatban van, de nem tudom hogyan hoznak/hatnak helyes döntéseket, tehetség és rátermettség ellenére tapasztalatok híján. Az iskolák nem adják meg a vezetéshez kellő összes ismereteket, főleg ha valami semleges szak (szorgos, végigdolgozott nyarak ellenére sem:) ). Vagy annyira egyszerű ez a tevékenység, hogy maradéktalanul el tudják látni? Ennyire nem tudták az idősebbek felvenni a tempót - de ők is nagyobbrészt a rendszerváltás utáni életre szocializálódtak, a 90-es években. Mindenki rokkantnyugdíjas, munkanélküli vagy vállalkozó lett?

@flora.a:
Érdekes kérdés, jó lenne találni valami statisztikát arról, hogy hol vannak, mit csinálnak manapság az 50-es éveikben járók

Csak részben magyarázat az, hogy a nagy cégek általában multik, ahol sokszor alapvető elvárás:
- a simulékony természet, a felsővezetés döntéseinek elvtelen, feltétel nélküli támogatása
- trendi megjelenés, fiatalos, dinamikus dizájn (lehetőleg zselézett, tüsi haj)
- 1-2 nyugati nyelv ismerete
- felhasználói szintű számítógép-ismeret

Ezekből a szempontokból ők többnyire hátránnyal indultak és szerintem sokan kezdtek saját vállalkozásba. Legalábbis remélem, mert a többi lehetőség még ennél is rosszabb

"de ők is nagyobbrészt a rendszerváltás utáni életre szocializálódtak, a 90-es években" -- Aki ma 50 éves, az 1959-ben született és a rendszerváltáskor már 30 éves volt. 30 éves korában az ember még nem öreg, de addigra nagyjából adottak a tanulmányai, habitusa, munkamorálja, ő már szerintem nem nagyon szocializálódik sehova

A "vezetői képességek" meg szerintem mostanra legalább annyira kiüresedett HR-es divatszlogen lett, mint a "szeretek emberekkel foglalkozni és kommunikálni"

Találtam egy pdf-fájlt (2,8 mega)
portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/idos/idos01.pdf 46-47.oldal

1990:
Az 50-54 évesek 74,2 %-a, az 55-59 évesek 30,9 %-a volt aktív kereső.

2001:
Ez az arány leesett 60,3, illetve 26,5 %-ra. Én mindenesetre rosszabb arányokra számítottam

@flora.a: Talán kisarkítva, de megpróbálok válaszolni a gondolatsorra. Valóban a rendszerváltáskor ezek az emberek 30-as éveikben járók voltak és néhányuk kényszer vállalkozóvá vált, mert 15-20 év munkaviszony után elsőként lettek létszámfelettiek. A többség vagy fent tudott maradni a vizen és ma is vállalkozó vagy bejárva a poklot, dolgozva különböző kft-nél próbáltak nem lecsúszni és megtalálni helyüket annyira a világban, hogy felneveljék a gyerekeiket. Sajnos egy rész alkoholista, rokkantnyugdíjas, boldogtalan ember lett és ma sem érti, hogy miért nincs helye világunkban. Ezek az emberek akik között ha kevesebb diplomás is van, de hihetetlen jó szakik lennének a mai napig lelkileg megalázva élik hétköznapjaikat. Nem robotként élek a szocializmusban, hanem szakemberként és látszólag akkor mindenkit egy idiótának állítottak be, de ez közel s távol sem így van. Ma is szellemileg frissek, nyitottak a világra, tájékozottak és miután sokkal szerteágazóbb volt az oktatási rendszer az átkosban lényegesen több tudással és ismerettel bírnak mint manapság. Ez abból is adódik, hogy amit ma szabad olvasni és akkoriban tiltott volt a kíváncsiság hajtott az igazság megismerése felé. Mindig voltak az ősök között olyan akinek volt titkos irodalom és ezt örömmel olvastuk, de bölcsen hallgattunk erről.
Szakmailag magas követelmények voltak a tanulás tekintetében, ezért nem részeket tudtunk és tudunk a szakmából, hanem egészében látjuk azt, mert a részekből értettük és érjük az egészet, ezért jár gyorsabban az agyunk és tudunk dolgokat egyszerűbben megoldani.
Az 50-es korosztály egy része már menekül önmaga elől. Nézd meg a halálozási statisztikát 45-55 között és ebből nézd meg az öngyilkossági rátát.
A szemünkbe mondják, hogy nincs szükség ránk, mert öregek vagyunk. Óriási tévedés! Amelyikünk egy kicsit is többet engedhet meg magának az most megpróbálja kiélni az ekkor elnyomott vágyait, illetve a meló miatt ki nem élt vágyait. Egyszer menj el mondjuk egy motoros buliba (na nem MC), nem műmájerek közé és nézd meg, hogy bulizik ez a korosztály. Amikor a hangulat kezd a tetőfokára hágni mindenkiből kibukik az elmúlt 20 év, de hihetetlen büszkeség és tartás van bennük, bennünk.
Van olyan ismerősöm aki a mai napig a legjobb és legnagyobb tudású szakembernek számít a szakmában, de sehová nem kellett és ez a nincs szükség rá majd nem tönkretette a családi életét, az önbecsülését és már pályázni is csak a bátrabb mer. Ez vezet a cinizmushoz, mint védekező mechanizmus.
És még valamit ha már ilyen hosszúra sikerültem. Nem egoisták vagyunk, nem nagyképűek, nem öntelt barmok csak minket elismertek és azt tanították légy büszke arra amit tudsz, ezért ha ez a korosztály elkezd szakmázni egy beszélgetés folyamán rögtön szoci beidegződésekről kezdenek beszélni. Én is büszke vagyok a tudásomra és volt mostanában olyan, hogy ezt díjazták is, ezt nem lehet tőlünk elvenni.
A munkanélküli adatok hamisak, mert aki kikerül az ellátási rendszerből az nem
azt jelenti, hogy van munkahelye.

Bocs a nyelvtani hibákért, de gyorsabban járt a fejem a kelleténél.

"A munkanélküli adatok hamisak, mert aki kikerül az ellátási rendszerből az nem
azt jelenti, hogy van munkahelye."

Alapvetően nem szabad túlságosan megbízni a statisztikákban, de itt éppen a (pénz)keresőket összesítik, tehát gondolom azokat, akiknek van bejelentett munkahelyük, vállalkozásuk. Vagy én értettem félre valamit?

@vilnius: Én úgy értettem, hogy amikor azt mondják, hogy van x regisztrált munkanéküli, akkor az nem azt jelenti, hogy valóban annyi van, csak annyi a hivatalosan nyilvántartott. A többiekről nincs hivatalos info. Pont tegnap este hallottam egy műsorban, hogy jelenleg a lakosság 38%-a folytat jövedelemszerző tevékenységet és tart el 62%-ot. Ha azt veszem, hogy egy EU leírás szerint 57%-os foglalkoztatást határoztak meg minden tagországnak, akkor iparkodni kell.
Amióta kirúgták a KSH egész teamjét és pert nyertek az állam ellen, mert a valós adatokat szerették volna megjelentetni, azóta abszolute nem hiszek a számoknak:))

Igazad van, a hivatalos munkanélküli adatokban én se hiszek. Fordítva, tehát a bejelentett jövedelemforrással rendelkezőket nézve már hitelesebb lehet a kép. Mondjuk az is durva, hogy az idézett pdf szerint a bejelentett jövedelemmel rendelkezők aránya a 30-49 éves korosztályban az 1990-es 87 %-ról 2001-re leesett 70 %-ra. Magyarán még ebben az elvileg abszolút munkaképes korosztályban is 3 emberből csak 2 dolgozik!... Bejelentve legalábbis

Mark Twain-t (?) idézve; van a hazugság, van a szemérmetlen hazugság, és a van a statisztika

@vilnius:Mark Twain: tudomásom szerint a pasas nem is volt statisztikus:))
Ez a számolósdi egy nagyszerű dolog. Egyszer mondta valaki, hogy de az ő könyvelését nézzem meg az aztán topp, meg a mérleg és eredménykimutatása. Mikor mondtam a palinak, hogy egy kicsit értek a dologhoz és ne hagyja, hogy beszélgessünk a mérlegsorokról akkor aszonta, hogy bocs.

Mindenesetre szomorúan olvastam Zaragoza sorait, statisztika ide vagy oda (én sem hiszek ezeknek). Az a korosztály többet érdemelne. Vajon mi lesz a mi sorsunk? A mostani tüsihajú (ez jópofa:) ) managerekkel mi lesz, ők már meg tudják tartani - legalább középvezetői - pozíciójukat, vagy megint fordul egyet a világ kereke? Majd az idő eldönti...

@flora.a: Ha letudnánk győzni a félelmeinket és képesek lennénk összefogni (nem 100 vagy ezer ember, hanem a lakosság 1/3-a)akkor önerőből megoldanánk ezeket a problémákat. De jól mondta egy ismerősöm néhány hete, annyira féltjük a tyúkszaros életünket, a gyerekeinket és a most még biztosnak látszó állásainkat, hogy ezért nem változik semmi. Mindenki tudja, hogy ez az igazság, de nincs vezér aki elvigyen a cél felé.
Ha így marad minden ahogy most van rátok se vár jobb jövő és értem én, hogy mért nincsenek vagy alakulnak normális családok, papa, mama, gyerekek, de ez nagyon szomorú.
Ettől függetlenül még mindig van hitem, hogy szükség van rám, ránk.