Nem tudom, hogy ti mennyire gyakran találkoztok olyan e-mailekkel, ahol úgy tűnik, az e-mail írója annyira lelkes, hogy minden sort szinte kiabál magából. Minden egyes mondatát felkiáltójellel zárja le, mintha a többi mondatvégi írásjel nem is létezne. Mintha valamiért jobban vonzódna a felkiáltójelhez, vagy ez áll a kezére. Létezik felkiáltójel-fetisizmus?! 

Ne, itt egy példa a való életből:

"Szeretném lemondani a mai interjút amit 15 órára terveztünk! Próbáltam telefonon is elérni, de nem volt sikeres! Bízom benne, hogy 15 óráig még olvassa a levelemet!

Sikerült a mai nap folyamán megegyzésre jutni egy másik céggel, így álláskeresésem már tárgytalan! Köszönöm megtisztelő bizalmát!"

5 mondat, 5 felkiáltójel. 2 mondat végére illik, a többi végére nem, mert így a levél egy ordítás az elejétől a végéig. Egyszer egy jelöltnek megírtam ezt, hogy ez így fura, nem szokványos, és az volt az érdekes, hogy neki ez fel sem tűnt. De megköszönte, hogy szóltam, újraolvasta a leveleit, és így már neki is fura volt. Na, ez a post kicsit uncsi lett, minnyá jön egy kis idiotizmus.

A bejegyzés trackback címe:

https://headhunter.blog.hu/api/trackback/id/tr80699543

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Balance Of Power 2008.10.06. 15:10:50

Egyaltalan nem uncsi! A Homaron volt a multkor egy poszt, ahol faszkalap volt az iro, pitianer problemaval es azt is szanaszet szedtek.
Engem a harom kerdojel is zavarni szokott, nemely baratom is igy irja es baromi idegesito.

meita 2008.10.09. 15:40:23

Nagyon jól tetted, hogy adtál neki visszajelzést! (Bárcsak mindenki venné a fáradtságot.)
süti beállítások módosítása