Josquin 2008.12.17. 07:44:18

Headhunter,
mi a véleményed az alábbiakról ?

"(...) követelmény, hogy az alkalmazott jó tanuló, alkalmazkodó, alázatos, türelmes, kiváló munkabírással és magas önkontrollal rendelkező legyen. Emellett a globális üzleti elvárásoknak is eleget kell tennie, amely szerint motiváltnak, elkötelezettségre képesnek, minőségre és pontosságra törekvőnek, fejleszthetőnek és tanulékonynak kell lennie az ideális alkalmazotti cím elnyerése érdekében.
"
(
www.hrportal.hu/hr/szigoru-elvarasoknak-kell-megfelelniuk-a-hankook-dolgozoinak-20071113.html)

"Az állásokra jelentkezők legtöbbje alig beszél idegen nyelven, a szolgáltatási szektorban oly fontos ügyfélorientáltság sem jellemző az iskolából frissen kikerültekre, akik emellett önbizalomhiányban is szenvednek. A válaszadó 21 nagyvállalat és 650 közepes cég szerint a kulturált megjelenés és a jó modor is olyan ritka, mint a fehér holló, de alkalmazkodni sem tudnak igazán a pályakezdők. A legnagyobb problémaként mégis az élethosszig tartó tanulási szándék hiányát jelölték meg.
"
és
" Egyik cégtől a másikig vándorolnak a diplomás munkanélküliek, bérspirált gerjesztve a piacon, ami senkinek sem jó "
(
www.hrportal.hu/hr/alacsony-a-palyakezdok-erzelmi-intelligenciaja-20080613.html)

Nem tudom, jól látom e:
Olyan embereket keresnek, akik
1. Takonygerincűek, szolgalelkűek
2. Amellett értenek a szakmához, jó szakemberek
3. És "nem gerjesztenek bérsprirált", vagyis 2 marék rizsért dolgoznak.

Azt is meg szeretném kérdezni, hogy egy cég hogy szabhat meg agy EU tagországban olyan feltételt, hogy "alázatos". Ezért NyEuban elhajtanák őket a jó büdös ....ba. Tényleg azt hiszik hogy itt mindent szabad ?


Josquin:

Az alázatos tényleg erős, bár a szakmai alázat elvárható. A többivel egyet tudok érteni, de persze még kiegészíteném azzal, hogy együttműködő, asszertív, precíz, gyors gondolkodású, előrelátó, lényeglátó, hatékony, win-win, stb.
 
Ami a pályakezdőket illeti, a jobbakat felszívják a multik, több interjús körön, AC-n kiválasztják azokat, akikre lehet építeni. ők általában kézbe veszik a sorsukat már a végzés előtt, nyáron dolgoznak már valamit, vagy suli mellett, és a szakmai gyakorlatot is komolyan veszik, nem csak az aláírásra hajtanak. A zacc pedig próbál elhelyezkedni, sokkal kevesebb sikerrel. Róluk szól a cikk első kiemelt része.
 
A vándorlásról: ez nem annyira általános, de tény, hogy nem elhanyagolható azok száma, akik 1-2 évente "új kihívásokat keresnek". Job hopperként persze megszívják majd később, kivéve, ha tényleg jó képességű, tehetséges, dinamikus "vitorlás hajóról" van szó, és az első munkahelye lavórnak bizonyult. De az ilyen típusú ember másodszorra általában nem választ rosszul.

A bejegyzés trackback címe:

https://headhunter.blog.hu/api/trackback/id/tr79829574

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

váj mí 2008.12.18. 12:24:18

Hümm, ez az "alázatos" böki a csőröm. Szakmai alázatot szerintem nemigen lehet követelményként elvárni. Az vagy megvan, vagy a büdös életben nem lesz meg. Legfeljebb alakoskodás, ha követelményként támasztják. Persze, persze, más kultúra, tudom .... de ahogy josquin is megjegyezte, itt az alázat nagyjából szinonímája a "takonygerincnek és szolgalelkűségnek".

Narrátor (törölt) 2008.12.18. 12:34:18

A Hankookot szerintem ne vegyük zsinórmértéknek. Ami ott folyik, az nem európai kultúra, hanem a Dél-koreai modell erőszakos másolása.

Scaramella va alla guerra · http://www.youtube.com/watch?v=q1TIv7Rd3kk 2008.12.19. 00:08:24

1. Nem tudom, szerintem nem válaszoltál arra a kitételre, hogy mit jelent a
"és bérspirált gerjesztenek".
Az én olvasatomban azt, hogy a szemét disznó, nem általl oda menni ahol többet adnak.
Csak az a furcsa, hogy ezt főleg a nagy fene kapitalizmus pápái mondják. És azért furcsa, mert a kapitalizmus ( általában a piacgazdaság ) a kereslet kínálat egyensúlyán alapul.

2. El kell azon gondolkodni, hogy ugyan vajon miért van "jobhopping". Nyilván azért, mert nem találják meg a munkavállalók azt, amit keresnek.
És ha odébb tudnak állni ( ugye, megint az a fránya kereslet kínálat ), akkor csak tegyék meg.
Ezzel kapcsolatban a másik, amit nem értek, az az, amikor MAGYARORSZÁGON a lojalitásról (!) mint olyanról értekeznek a munkáltatók. És az értekezés után p.l. nem fizetik ki a túlórapénzt, eltanácsolják a nőket ( merthogy szölni fognak ) satöbbi. Amely tettek nem éppen azt mutatják, hogy a munkáltatók túlzottan lojálisak lennének a dolgozók irányában.

Összegezve : nekem ebből az egészből az jön le, hogy a munkáltatók dühösen csapkodják az asztalt, mert a munkavállaló ( hála a minket is valamilyen szinten elérő gazd. növekedésnek és az öregedésnek ) kevésbé kiszolgáltatott helyzetbe ( horribile dictu : alkuhelyzetbe ) kerül.
Nekem tökmindegy, de a munkaadók érdeke lenne, hogy megtanuljanak együtt élni vele. Én is együttélek azzal a ténnyel, hogy nem kapok vállalati kocsit, meg hogy elméletileg bármikor kirúghatnak. Nekik meg azzal kell szembenézniűk, hogy én (is) a saját érdekemet tartom szem elött ( ugye, a racionalitás, mint Max Weberi fogalom, szintén a kapitalizmus és piacgazdaság alapja ) és holmi lojalitás miatt nem fogom az érdekeimet a háttérbe helyezni.

Jó : lehet hogy lemaradtak kedvenc HReseink és munkáltatóink a közgázóráról. Ha tanultak történelmet, akkor tudhatnák, hogy mit mondtak a rómaiak az isteneiknek : Do ut des. Célszerű lenne ezt ( és nem holmi lojalitásról szőtt álmokat ) szem előtt tartani.

3. És akkor az elvárásokról még nem is beszéltem. Sajnos nem tudnak a munkaadók azzal (sem) együtt élni, hogy aki az elvárásoknak megfelel ( ami alap ) és rugalmas is ( soft skill, ez is alap ), meg "proaktív" is, az a nagy fene proaktivitásában már régen kinézett egy NyEui munkahelyet magának. ( Ugye, megint a kereslet kínálat ). CSak szólok, hogy ezt a tényt egyre inkább figyelembe kellene venni toborzásoknál, ilyesminél.

Összegezve : az természetes, hogy a munkaadó követel. De akkor ( a saját érdekében ) célszerű "ráutaló tevékenységet" ( t.i. bankszlra :D )is folytatnia, az asztalcsapkodás helyett.

Esetleg nincs igazam ?

Scaramella va alla guerra · http://www.youtube.com/watch?v=q1TIv7Rd3kk 2008.12.19. 00:17:04

off
CSak egy személyes megjegyzés.
(Külföldi ) főnököm mindíg azt mondja, hogy mondjam csak meg, ha valami nem tetszik, mert hogy "mindent meg lehet beszélni".
Én azonban a munkatapasztalatom során azt szűrtem le, hogy ( ha valami nem tetszik ) akkor
1. pofa befog, csendben marad, HA éppen olyan a helyzet ( recesszió, éppen nincs arra kereslet , amit csinálok, stb. )
vagy
2. tipli és máshol másfélszer annyiért kezdeni elsejétől.
Szerintem teljesen reménytelen a vezetőséget győzködni vagy a kérést ( igényt ) többször is előadni. Egyszer meg lehet próbálni, többször nem érdemes.

Amennyiben (1), akkor az időt arra használni, hogy a szakmába mégjobban beleássuk magunkat, cikkeket írni, a cégnél honos módszereket minél jobban megtanulni, stb.

Csak ennyit szerettem volna a lojalitás és a hasonlók témaköréhez hozzátenni.
Ja igen : sok kollegával ( magyar és külföldi, pénzügyi és természettudományos területen dolgozók ) beszéltem erről és többnyire (75%) nekem adtak igazat.

on

Hunter Milo · http://fejvadasz.blog.hu 2008.12.19. 10:04:52

Hú, muszáj beledumálnom nekem is :)
Josquin: Bérspirál van ám, és az eredménye nem a magasabb átlagfizu, hanem az elképesztő különbségek a fizetési skálán. Igaz ez leginkább a jelenleg nagyon keresett szakmákra.
Ne haragudjatok, de muszáj felvennetek kicsit a munkaadó nézeteit is. Nyilván tudjátok hogy ez kétoldalú dolog, és mindkét oldalon vannak szemétládák akik aláássák a bizalmat. Igaza van hhunternek, nekem is nem egy ügyfelem mondta, hogy nem akar pályakezdőt, legyen legalább egy kis tapasztalata, és nem a szakmai dolgok miatt, hanem mert akkorra már jó eséllyel tanult egy kis jó modort. Az ismerős mondta, hogy sokszor elképesztően kulturálatlanok, nem tudnak szépen enni, köszönni, kezet fogni - na ja, a másik oldalról is van ilyen.
Az én tanácsom: dolgozz rendesen, fejlődj, tegyél meg mindent, és keress olyan helyet, ahol mindezt értékelik.
Ha valami nem tetszik, próbáld meg okosan csomagolva megbeszélni, nézd meg, mennyire mehetsz el. Próbáld a másik ember nézőpontját is felvenni, és megkeresni hogy hol lehet rá hatni. Josquin, minden munkahelyen vannak komoly problémák, a 2-es pont sűrű alkalmazásával magadnak ártasz. Egyébként meg egyetértünk sokmindenben.

Balance Of Power 2008.12.19. 10:08:01

Angolokkal, amerikaiakkal dolgozva, beszelve kiderult, hogy naluk tenyleg van olyan, hogy lojalitas es baromira nem a penzert maradnak egy helyen vagy mennek el. Hacsak nem a duplajat megkapja valahol, ami azert nem altalanos.
Es valoban: ha keresel 4500 dollart, akkor nem fog elmenni 4800-ert mashova, ha amugy elvagy; ellenben siman elmegy 4100-ert, ha izgalmas melot vagy szakmai fejlodest ajanlanak. Nalunk brutto 50k tobbletert 10-bol 9 munkavallalo elmegy. Szomoru, de ez van - az orszag nem tart meg ott, hogy ne a penz legyen az elsodleges motivacio. Ugyanannyiert sem nagyon valtanak az emberek.
Szoval nyugaton azert nagyobb a lojalitas, mert letezik valamifele "emberarcu"(-nak hazudott) kapitalizmus. Erdekesseg az is, hogy Amerikaban pl. (de valszeg nemcsak ott) nem kor alapjan kapod a szabit, hanem gyujtod. Megvan az alap 20 nap es a cegnel eltoltott evek alapjan kapsz tobbet. Hat persze, hogy 15-20 evig dolgoznak az emberek egy helyen. Az amerikai fononom pl. azt mondja, micsoda hulyeseg ez, hogy kor alapjan kapsz tobb szabit. Mert ugye azt o is tudja, hogy ezert nem fognak 50 eveseket felvenni. Persze ezek kulturalis dolgok is egyben.

Balance Of Power 2008.12.19. 10:08:54

Az "alazat" alatt valoszinuleg tenyleg a szakmai alazatot ertettek, csak szerencsetlenul lett megfogalmazva.

mr.editor 2008.12.19. 11:34:01

BOP
Az USA példád szerintem annyiban sántít, hogy itthon sem váltanának sokan 900K-ról 960K-ra. De a plussz 50K amit említettél az nem mindegy 150->200K esetében, amikor pont az a 25 nettó hiányzik havonta ahhoz, hogy jól érezd magad, vagy kifizesd a Corsa vagy esetleg garzon havi törlesztőjét.
A többiben egyetértek.

Balance Of Power 2008.12.19. 11:43:08

Volt olyan kollegam, aki 20k bruttoval kevesebbert ment el szazszor erdekesebb, fejlodest kinalo helyre, a felesege meg cirkuszolt emiatt. Pedig a nagyobb fizuja volt irrealisan magas. Erdekes dolgok ezek. Es ott 2 gyerek is volt, ami azert megint nem mindegy.

hhunter · http://headhunter.blog.hu 2008.12.19. 11:58:43

Josquin, szerintem szélsőségek mindig is vannak, de azért megvannak azok a cégek, ahol értelmes közös munkát lehet végezni. Az általam látott job hopperek nagyon kis százaléka volt jó képességű, a nagy része örökösen elégedetlen és/vagy összeférhetetlen személyiség, vagy nem is ért ahhoz, amit csinál pl. ügyetlenes sales-es. Azért az nagyon ritka, hogy évente talál az ember olyan helyet, ahol jelentősen ráajánlanak a fizetésére.

A szabadság egy részét én is teljesítményhez kötném. Pl. tavaly kaptam +5 nap szabit, és jobban örültem neki, mintha kaptam volna pl. 50e-100e Ft-ot.

akocsis · http://akocsis.blog.hu 2008.12.19. 13:53:03

Most lehet hogy tévedek, de a job hopper és job jumper kifejezéseket szerintem azokra alkalmazzák, akik jó érzékkel akkor léptek le, amikor 6-12 hónap után kiderült mennyire keveset ér a munkájuk.
Nem találtam rá pontos definíciót, körülbelül annyit hogy akinek 10 év alatt volt 8 állása az biztosan job hopper.

Engem is job hoppernek nevezett egy fejvadász, mert az utolsó két munkaviszonyom 10-10 hónap volt. Előtte a többi mind 2 éves.

De úgy érzem, hogy - Josquin-nal egyetértve - 2 év alatt sokat tud fordulni a világ, főleg ha kis cégnél dolgozik az ember. Nehéz úgy lojálisnak lenni, ha a másik oldal ebben nem partner.
Főleg ha ehhez hozzávesszük, hogy a Magyarországra települt multik nagyrészt droidmunkát hoztak ide.

szomorutojas · http://tojas.blog.hu 2008.12.19. 16:52:25

Lehet, hogy az én szövegértelmezéssemmel van gond, de diplomás _munkanélküliek_ áll a cikkben.
A bérspirált -ebbôl kiindulva- pedig ott látom, hogy a diplomás bér abszolute nem arányosan magasabb, mint a szakmunkás bér, a diplomások nyomják le egymás bérét. Ami logikus is, lévén hogy eszméletlen túlkínálat van életképtelen diplomásokból, akik nem csak ahhoz nem értenek, amihez gyakorlatban kellene, de ahhoz sem, amihez elméletileg érteniük kellene.

Munkaadói oldalon hosszabb ideje vagyok, rövid utat tettem csak a munkakeresôin. Tapasztalatom szerint a jobhopperek -minden szinten- álomvilágban élnek, és hozzák azt a mentalitást, mely szerint a cég megengedheti magának, hogy engedékeny legyen, mert naaagy erôs és gazdag, de egy szegény munkavállaló hogy lehetne engedékeny a gonosz csúnya kizsákmányolóval szemben.
Gyakorlatban ez fôként a munkaidôben és a stresszes idôszakokban mutatkozik meg, az természetes, hogy ha nincs sok munka, akkor két órával korábban már elkéredzkednek, és miért ne engedném el. Azokat az órákat azonban "visszaadni" már nem tetszik nekik, amikor szükség lenne rá.
Amit a cég ad, az jár, amit kér, azt gonosz megköveteli szegényektôl. Cégautóval gyorsan haza lehet menni, de ha reggel hatra az ország másik felében kellene lenni egy alkatrészért, akkor az a lehetetlennel határos.

Éppen ezek miatt, mármint a céggel szemben támasztott irreális elvárások miatt gondolom úgy, hogy a legtöbb ember nem látja meg a cég oldaláról a lojalitást.

hhunter · http://headhunter.blog.hu 2008.12.19. 22:46:41

sok igazság van, amit szomorutojas írt, és a job hopperekhez még annyit, hogy az, aki 2-3 alkalommal is rossz munkahelyet választ, akkor komolyan el kéne gondolkodnia. tehát, ha érzése szerint nem vele volt a baj, hanem a munkáltatóval, ezért kellett váltania 1-2 évente egymás után.

sajnos az emberek többségének el kell magyarázni a dolgok működését, mint a hülyegyereknek, pl. nincs ingyenleves, ha én is adok, neked is adnod kell, neked is jó, nekem is jó, stb. a partnerség a lényeg, mindkét fél legyen elégedett a munkakapcsolatban, de egyik fél se várjon aránytalanul többet. persze nehéz megtalálni az egyensúlyt, de mindkét félnek erre kéne törekednie.

Scaramella va alla guerra · http://www.youtube.com/watch?v=q1TIv7Rd3kk 2008.12.20. 22:13:43

1. Szerintem az, hogy valaki befogja a pofát és túéórázik, HA máskor meg később jöhet ( mehet ), az nem lojalitás, hanem a korrektség és a jólneveltség kategóriájába tartozik. A jómodor ( stb ) is.
2. Valóban, megbeszélni meg lehet a dolgokat. Azonban a kedves munkaadók érdekes kifogásokkal tudnak kibújni a megbeszéltek alól ( rendszeres, hogy ha az ember feljegyzéseket készít ezekről a megbeszélésekről, akkor "túlbürokratizál", ha meg nem készít ( merthogy "ne növeljuk az overheadet") akkor azzal bújnak ki, hogy az igéret nem lett írásba adva. Stb ). Nos, ezek a dolgok általában 2 év után derülnek ki.
3. Ha az embernek nincs véletlenül olyan főnöke, akitől lehet tanulni, akkor szerintem nem éri meg egy helyen évekig dekkolni. Pláne, ha előlépési lehetőség sincs. Szaktudás nem növekszik, karrier nem megy előre.

Egyébként a pénz valóban nem (mindíg) motiváló. Nekem például van egy eléggé speciális igényem, amelyre kétszer is kaptam igéretet. Az előző munkaadó nem váltotta be ( holott a teljesítményemre, mondjuk úgy, nem volt semmi panasz ), a jelenlegi munkaadót majd meglátjuk.

Mondjuk elég érdekes dolgokat láttam már. A csúcs az volt, amikor egy ( magyarországi ) bankban a főnököm azzal szórakozott, hogy a csoportja tagjait egymásnak próbálta ugrasztani míg a csókos haverját meg a készbe belenyomta. De ezt csak lábjegyzetben és zárójelben.

off
Ami az alázatot illeti, a HANKOOK nevét olvasva nem vagyok benne teljesen biztos, hogy a szakmai alázatot értették alatta. Hanem inkább azt, hogy a dolgozó tűrje a munkavédelmi törvény és előírások cég által történő lábbal tiprását.
Szerintam.
on

Balance Of Power 2008.12.22. 09:21:51

Apropo, Hankook: a koreaiak megernek egy miset. Hallottam erdekes torteneteket a Samsungrol is.

szomorutojas · http://tojas.blog.hu 2008.12.22. 23:36:07

Josquin:
Elôlépésbôl, vagy elôrejutásból kétfélét láttam eddig:
1. a cég növekszik, és a második sor elôrelép
2. kihal az elsô sor, mindenki lép elôre
Amúgy lehet még játszogatni a multis-nevezgetôs játékot, junior key account manager assistanból elôreléphet senior key account manager assistanttá.
Ahhoz hogy egy cég növekedjen szükség van az emberi erôforrás fejlôdésére, és ez sokszor bizony nem több, mint a gyakorlat. Másszor pedig olyan periferikusnak tûnô ismeretek, amiket a kedves munkavállaló hajlamos félvállról venni.

Ha a hozzáállásod az, amit a 3. pontban leírsz, valószínûleg én nem alkalmaználak. Ez nem jelent semmi többet, mint hogy egy típusú vezetéshez nem illeszkedik az elvárásod. Az embereket munkakör betöltésére, és az adott munkakör kötelezettségeinek minimálisan 100%-os ellátására veszem fel, nem egyéni fejlesztési célzattal. A cég ugyanis bért ad, teszi ezt a munka elvégzéséért. Ha a bér, és a munka elvégzése nem elegendô motiváció, akkor valószínûleg más munkahelyre van szüksége.

BOP:
Minden cégnek van sajátos hangulata, elvárásai. Amikor én a jelenlegi céghez kerültem éppencsakhogynem pályakezdôként, az egyik elvárás a közös társadalmi élet élése volt. 5 nap munka, 1 nap közös társadalmi élet, plusz legalább heti két estébe (éjszakába) nyúló délután. Ráadásul a munkakör is el-elvárt néhány munkával töltött estét-éjszakát, így másfél-két évig nem gyakorlatilag nem volt magánéletem a cégen kívül.
Sikerült megszoknom, olyannyira, hogy idén nyáron a nászutunkból a volt fônökömnél töltöttünk tíz napot.

Most új tulajdonosa van a cégnek, változtak az elvárások, tanulgatjuk, szokjuk.

mr.editor 2008.12.23. 11:41:52

szomorutojas
A közös társadalmi élet érdekes téma. A volt cégemnél lett volna erre igény, de sokan rohantak haza meló után, mert a család az első. (Másnap meg a falhoz vágta a mobilját az irodában miután az asszonnyal beszélt.)
Meg kell találni az egyensúlyt ebben is, mint az élet minden területén.

Az egyéni fejlődés sok munkavállaló esetében elvárás, ha ez nem megoldható és úgy érzi helyben topog, akkor továbbáll előbb-utóbb. Az általad megfogalmazott munkakör betöltése/100% ellátása verzió nem mindenhol működik, de pl. termelésben igen.

szomorutojas · http://tojas.blog.hu 2008.12.26. 13:48:25

mr.editor:
/me pirul
iparban dolgozom, jól mérted fel a hozzáállást

A gyakorlatot sokszor szeretik alulbecsülni a munkavállalók, még azok is, akiknek van. Hihetetlenül értékes tud lenni még az az ismeret is, amirôl a munkavállaló nem is tudja hogy értékes. Ehhez persze a cég hozzáállása is szükséges, de egészen meglepô ismereteket lehet átültetni a mi gyakorlatunkba.

Az egyéni fejlôdést sokféleképpen lehet látni, nézni. Én elmondhatatlanul sokat tanultam a munkásaimtól, és ôk is egymástól. Amikor külsôs cég dolgozik nálunk, a fiúkat eleinte köteleztem, hogy figyeljenek, tanuljanak, mára már természetessé vált, hogy egy-egy problémát megold egy külsôs, a fiúk pedig beletanulnak a megoldásba, legközelebb pedig már nem vesszük igénybe a külsôst ha lehetséges.

Scaramella va alla guerra · http://www.youtube.com/watch?v=q1TIv7Rd3kk 2008.12.26. 22:05:32

@szomorutojas:
"Az embereket munkakör betöltésére, és az adott munkakör kötelezettségeinek minimálisan 100%-os ellátására veszem fel, nem egyéni fejlesztési célzattal. A cég ugyanis bért ad, teszi ezt a munka elvégzéséért. Ha a bér, és a munka elvégzése nem elegendô motiváció, akkor valószínûleg más munkahelyre van szüksége"

Hát igen, akkor vlsz jól tettem, hogy olyan szakmát választottam, amit.
Mindenesetre gondolkozz el : ha kreatív munkakörben alkalmazol embereket ( p.l. kutatás, szoftvertervezés, stb ), ahol elvárás, hogy magát fejlessze a "kolléga", akkor ezek a "kollégák" általában jól fejlett elemzőkészséggel ( és egóval ) rendelkeznek. ( Vlsz. pont azért választották azt a szakterületet, amit , és nem p.l. a kávéfőzés szakot ).
Ha és amennyiben tényleg ilyen emberre van szükséged, akkor szerinted reális, hogy azt várd el ezektől a "kollégáktől", hogy ne a saját érdeküket helyezzék előtérbe ? Na ugye.

( Persze, ha nem speciális szaktudást igénylő emberre van szükséged, azt maximálisan kutyába veheted, mert úgy sincs más lehetősége, mint "Maul halten und ruhig bleiben" )

Megjegyzem, azok a cégek viszik a legtöbbre, amelyek a "kollégákban" meglevő törekvést és motivációt ( most tök mindegy, hogy ez milyen irányú ) a cég hasznára fordítják.
azt is szeretnám tudni, hogy Magyarországon az általad idézett álláspont az éltalános. ( Ugyanis NyEu ban ettől eltérő véleménnyel is találkoztam már ... jó, tudom, "itt lehet bennünket hagyni, kérem szápen, el lehet menni ... " )
Kíváncsi vagyok, hogy neked erről mi a véleményed.

off
( Csak egy kis addendum : mi p.l. a munkaidő 3O%kát szabadon használhatjuk fel : szabadon végezhetűnk olyan kutatásokat, amelyeket a cég később vlsz. fel tud használni. Az eredményeket szabadon publikálhatjuk "peer reviewed" szaklapokban. Ugyanis kell gondolnunk a szakmai jövőnkre is : szakmai hírnevet kell szerezni, hogy igazán jó melókat ( vagy professzorságot ) tudjunk megcsípni. Ezen kívül a főnököm mindíg 12O dBlel kritizálja az igazgatóságot, lehetőleg a terem mértani középpontjában. ( Ezzel nem értek egyet, mert semmi hasznunk nincs belőle ). Az igazgatóságnak persze ez nem tetszik, de amíg szállítjuk az eredményeket, addig ez a magánügyük. (Azokat pedig tudjuk szállítani, mert a főnököm által kidolgozott módszert csak mi tudjuk IDŐRE a feladathoz pásszintani.) Mondjuk én nem kritizálom az igazgatóságot, mert semmi hasznom nincs belőle és minek konfrontálódjak, ha abból másnak van haszna és nem nekem. Mondjuk ehhez hozzátartozik, hogy ha kirúgnának minket és rögtön találnának új embert, akkor az kb 1 év múlva lenne produktív és az általunk írt kódot át sem tudná venni. Merthogy nincs ledokumentálva és "trükkösen" van programozva :) . Azt tudom, hogy nem mi vagyunk a személyzetisek álma, de az iparágban ez a viselkedés ( persze, ha nincs válság :D ) teljesen elfogadott. )
Tudom, ez a gondolkodásmód lehet hogy nem szimpi a személyzetiseknek, dehát pont azért tanultunk 3O évig, hogy megengedhessük ezt a kis luxust. Nekem többet ér ez, mint egy céges autó. :D
on

zaragozaB410 2008.12.28. 06:04:38

@Josquin: "Az embereket munkakör betöltésére, és az adott munkakör kötelezettségeinek minimálisan 100%-os ellátására veszem fel, nem egyéni fejlesztési célzattal. A cég ugyanis bért ad, teszi ezt a munka elvégzéséért. Ha a bér, és a munka elvégzése nem elegendô motiváció, akkor valószínûleg más munkahelyre van szüksége"

Sajnos ez teljesen általános felfogás. Senki nem szeretne feleslegesen konfrontálódni, de anélkül teszed ezt, hogy ténylegesen már az elején provokálnád. Egy egszerű példa: X helyen a beszélgetés során munkaadó illetve hr munkatárs felveti a problémát, hogy a terület amire pályáztál ilyen vagy olyan problémákkal küzd és tudnál előzetesen vázolni egy lehetőséget, hogy belátható időn belül milyen lépéssorral lehetne ezt fejleszteni. Ha már szakmázunk tegyük. Természetesen vannak elképzeléseid a megoldásra vonatkozóan amit fel is vázolsz, de tudatod, hogy a megoldáshoz több emberrel történő egyeztetésre is szükség van mert ugye nem cégvezetőnek jelentkeztél.
Az elképzelésed talál és megfontolásra méltónak ítélik, hogy képes vagy rövid idő alatt átlátni, hogy miért is lenne rád szükség többek között. Na, már is konfrontálódtál. Tapasztalatból tudom, hogy ez teljességgel visszatetsző és nem nyerő hozzáállás.

zaragozaB410 2008.12.28. 06:09:55

@szomorutojas: Ha gondolataid transzparensen hirdetnéd örülnék, mert a felfogással egyetértek, de a többség egészen másként ítéli meg. Amikor azt mondom, hogy ami előny az hátrány (gyakorlat) akkor sokszor kiröhögnek.

szomorutojas · http://tojas.blog.hu 2009.01.06. 13:32:25

@Josquin:
Teljesen igazad van, ez egyrészt szakma, másrészt ágazat kérdése. Amit írtam az igaz a termelésre, iparra, de számtalan olyan terület lehet, ahol a szabad emberi kreativitás a munkakörnek szoros része. A kreativitás amúgy majd' minden munkakörnek része _lehet_ de általában kimerül a meglévô eszközök minél hatékonyabb ki- és felhasználásában, tehát elég messze van a fejlesztéstôl.

Az igazi gond akkor kezdôdik, amikor a pályakezdô mérnök termelési munkakörben azt hiszi, hogy a pályája tervezésbôl fog állni, olyanok az elvárásai, mint a tied, miközben a munkáját kellene elvégeznie. Sokszor elég lenne megfordítani a munka-rinyálás arányt.

@zaragozaB410:
Nem pontosan értelek. Amit Josquinnak írtál, az is tôlem származik, mármint tôlem idézte, és nekem válaszolt. Ezekszerint mégsem értesz velem teljesen egyet.
süti beállítások módosítása