Hát ez jó:))) De min vagyunk meglepődve, mikor ma a tinikor már köztudottan 30 éves korig tart? Inkább azt nem értem, ez hogyan tolódhatott ki idáig.

A fiam első munkahelyét én kerítettem. Feladat adott volt: anya én készülök az érettségire és a felvételire, de szeretnék melózni, szakíts időt eme foglalatosságra. A lényeg az volt, hogy a meló viszonylag szabad legyen és a két nyelvet tudja beszélni. Véletlenül beletaláltam (ráadásul kiderül, hogy elnézték a dolgot nem is akarták meghirdetni a melót). Azt nem tudom, hogy mennyit keresett a gyerekem, de kibírtam következtetni, mert piszok jól élt. Azóta sem volt ilyen elfoglaltságom, mert megoldja önállóan, de nem bántam meg,hogy akkor segítettem. Mondjuk egy telefonomba került az egész a pasas ment magától a megadott helyre és időbe.

@zaragozaB410: De nem is kiserted el kezenfogva...

@Balance Of Power: Azt a pasast nem lehet csak úgy kísérgetni:))
Isten ments, eszembe nem jutott volna. Ebből a kísérgetős dologból alakulnak ki azok a típusok akire leány gyermekem aszongya, hogy genetikai selejt (má bocsi), mert 25-30 évesen még nem képes önállóan meghozni egy döntést.
Úgy áldom az eszemet, hogy nálunk mindig demokrácia volt:)

ne... mondjátok lécci, hogy ilyen nincs mert ezt nem hiszem el ...

hát, ez egy ilyen ország..(bár ezt még konkrétan nem hallottam, de olyan felháborodott kommenteet már igen, hogy hogy képzeli a pénztáros a boltban, hogy nem pakolja be a kedves vevő cuccait a szatyrába...)
másrészt, oktatási rendszer itt: tanár elmagyarázza a dolgokat, kiadja a feladatot. a tanárasszisztens meg segít, az első szóra...otthon eléggé magunkra voltunk hagyva emlékeim szerint, nem is volt asszisztens...itt, ha nem ért valamit a gyerek, nem elkezd gondolkodni, hogy hoy is lehetne megoldani a feladatot, hanem: I need help!
és később is, annyira a fenekük alá tesznek mindent, tanfolyamok vannak arra, hogy hogyan töltsél ki egy adatlapot, értsd név, cím, jelenlegi munkahely, stb...
)

Én már azt is szánalmasnak tartottam, hogy egyeseket egyetemi felvételire, nyelvvizsgára kísérgettek a szülők. Aki ennyire önállótlan, az hogy fog dolgozni? Legfeljebb valami droidmunkára jó, mittomén, dobozt hajtogatni.

Több esetben jött már interjúalannyal édesanya/édesapa, de hálisten még egyszersem akartak eddig részt is venni a megbeszélésen... Mondjuk én mindenkinek azt javaslom, ha el is kíséri rokon vagy más, várja meg inkább kint valahol.

A fura inkább az, amikor a szülő telefonál vagy érdeklődik börzén a gyermekének gyakorlati hely iránt, és én vagyok a szemét, hogy miért nem tud hozzánk jönni?!?

@Biaggio: ja, ez amolyan "na, fiam, majd én kerítek neked gyakorlati helyet/munkahelyet"

vicces még, amikor feleség érdeklődik egy pozícióról, amelyet kinézett a férjének :)

azért ez kemény :D

@Animacs: Hát tudod, nálunk a cégben én konkrétan kaptam azért reklamálációkat(majd' leestem a nevetéstől a székről), amiért csak a neveket írtam fel x célú adatlapra, az összes adatot nem töltöttem ki. Huszonéves diplomás emberek nem tudtak megbírkózni ezzel a bonyolult (...:))) helyzettel, míg ki nem kommunikáltam hogy a nevükön kívüli adatokat maguknak kell beírniuk... ez a dolog átíveli az országhatárokat, és egyébként sírnom kéne miatta, mert engem vissza sem hívnak állások ügyében, mert családos vagyok, ilyeneket meg már csak az életkoruk miatt esetleg igen. De azért röhejes:))))))

Nekem volt olyan kolléganőm, aki elégedetlen volt a férje állásával (!), és elkezdte küldözgetni a férje (!) önéletrajzát különböző helyekre. Merthogy szerinte a férje csak döglik otthon a kanapén délután és nem csinál semmit, pedig két kisgyereket kell eltartaniuk. Azt is elmondta nekünk, hogy volt olyan, hogy az egyik hirdető vissza is hívta a férjet a cv-je alapján, a férj pedig a telefonból tudta meg elképedve, hogy ő pályázott erre az állásra.

azert remeljuk, kinovik..
unokatesomekat annyira feltette gyerekkorukban az anyjuk, hogy soha nem mehettek le jatszani a haz elotti jatszoterre (az utcafront messzebb volt), es a fiatalabb, mikor 16-17 eves volt, es egy suliba jartunk, annyit nem volt kepes megtenni, hogy amikor szinhazba mentunk, ott talalkozzunk, fel kellett szallni ugyanarra a buszra, amivel o jott...de azota ferjnel van, csak megtanult magarol gondoskodni..tudtommal, o szervezte az eskuvot...

a masik, hogy felnott embereket is ismerek ilyet, allergias is vagyok ra, ok, nem pont allas, de azert vannak olyanok, akik elvarjak, hogy mindent mas intezzen el nekik, ilzen volt pl. a volt lakotarsam is (62 evesen), jottek haznezobe az alberletugynoksegtol, o kozben vegig a telefonon logott, es rajtunk, a lakotarsakon kerte szamon, hogy miert nem emlitettuk meg az o gondjat-bajat. meg ilyen volt, hogy ha emlitettem, hogy lattam valamit, amirol o azt allitotta, hogy nem lehet kapni, egybol jott a kerdes, hogy miert nem vettem neki. mi vagyok en, az anyja??

LOL
Nekem volt olyan osztalytarsam gimiben (Kobanyara jartam, o ott lakott), aki elkezdett hiszteriazni az Erzsebet teren, amikor elso osztaly elejen vegeztunk a kozos programmal (talan muzeumlatogatas lehetett), hogy o most hogy fog hazajutni. Ors es onnan egy busz volt amugy a megfejtes.

A masodik sztori nem teljesen vilagos...

@Balance Of Power: masik sztori lenyege: lakotars, 62 evesen! toled varja el, hogy az o dolgait intezd. miert nem vettem neki dolgokat (nem kert meg, csak emlitette, hogy nem latott ilyet, en varosbol hazamenven megemlitettem, hogy de, lehet kapni, mire o: akkor miert nem vettel nekem?
meg miert nem szolok en az o gondjairol-bajairol az illetekesnek...

Én most bevallok valamit, hátha ezzel elmúlik és/vagy nagy nehezen megbocsátom magamnak. Sok-sok évvel ezelőtt agyba-főbe hívogattam egy nagyon kedves fejvadász csajt a férjem egyik futó "projektjével" kapcsolatban. Még most is rosszul leszek magamtól. Huhh, remélem ezzel most letudtam a dolgot, és nem kell teljesn névvel, személyi számmal bevallanom.
A legrosszabb, hogy a lány és a férjem mostanra már szinte baráti viszonyt ápolnak, és nem tudom kiverni a fejemből, hogy a lány tuti idiótának néz. Jogosan. De remélem, elmúlt.
Huhh, jobban vagyok.

Hasonlók nálam is történtek :) Feleség keresett állást a férjének, barát elkíséri interjúra a barátnőjét (a belváros közepén nem talált kávézót) stb.
Én azt bírom, amikor interjú előtt öt perccel felhívnak, hogy hol lehet itt ingyenesen parkolni (mondom, belváros).