"aki feláll, és azt mondja, hogy így nem hajlandó vállalni, azt simán felvenném... :D" -- Ha nem is simán felvenni, de egy normális (utopisztikus) helyen tényleg jó pontot kellene, hogy jelentsen, hogy nem a "pénzért mindent hajlandó vagyok elviselni"-kategóriához tartozol. Bocs, ha pont ezen a blogon olvastam: egy kínai történet szerint egyszer egy szegény ember megkérte a gazdag rokonát, hogy tanítsa meg őt is a könnyű és gyors pénzkeresetre. A rokon egy héten át súlyos köveket cipeltetett vele a kert egyik végéből a másikba. A tanuló egy hét után fellázadt, mondván, hogy ez megalázó és nehéz, különben sem fizet jól. Erre a gazdag rokon ezt válaszolta: látod, erre vártam. Ha megelégszel a megalázó helyzetekkel, akkor nincs benned motiváció, hogy feljebb juss és nem is fogsz feljebb jutni.

Egy HR-vezetőnél is szerintem alapvető elvárás lenne, hogy legyen benne tartás és egyéniség, hogy visszautasítson egy megalázó helyzetet. Egy kasszásnál viszont az az elvárás, hogy rabszolga legyen és ne legyenek feltételei. Ott az a helyes, ha szó nélkül kitölti a papírt és mosolyog (Nem becsmérlően mondom, mert én is voltam polcfeltöltő). Szóval minden helyzet más

Na igen, csak sokan sajnos nem engedhetik meg maguknak, hogy ne fogadják el azt a mi van...

Nagyon szép ez a tanmese, és igazsága is vagyon, mint a legtöbb tanmesének, de sajnos azthiszem, hogy a valós életben gyakran kivitelezhetetlen.

Az emberek 90%-a örül annak is ami van, nem akar pattogni, hogy jobbat akar, mert még ezt a vackot is elveszítheti...

Szóval nehéz...

Igazad van, tényleg nehéz. Egy 54 éves, kisvárosban élő, angolul sem beszélő titkárnő helyzetét össze se lehet hasonlítani egy fiatal, pesti, idegen nyelveket folyékonyan beszélő, családilag független, hitelmentes közgazdászéval, ezért nincs általános recept. Ráadásul az elmúlt évek nemzetgazdasági mutatói sem ösztönzik a könnyű előrelépést: teszem azt egy 4 %-os munkanélküliségi ráta kedvezne a munkavállalók által generált fluktuációnak és ez magával hozná a bérek növekedését is

DE: a "feljebb jutás" nem ott kezdődik, hogy otthagyom a munkahelyem (amivel valóban nagyon meg lehet ütni a bokánkat), hanem azzal, hogy cégen belül és cégen kívül is nyitva tartom a szemem, ne adj' Isten még képzem is magam. A magyarok egyébként is híresek arról, hogy mártirkodva panaszkodnak, közben pedig semmit sem tesznek a helyzet javulásáért (ugyanez igaz az egészségügyi állapotukra). Ennél szimpatikusabb az angolszász felfogás, miszerint egyedül TE vagy a felelős a saját sorsodért és jólétedért. Ez egy sarkított példa, de ha én 17 évesen otthagyom a sulit, igénytelenséggel szalonképtelenre deformálom a fogazatom és az arcom (cigi, pia) és félelemből, lustaságból még mindig a 17 évesen megszerzett polcfeltöltői állásomra panaszkodok, akkor az kinek a hibája? Holott Pesten Xerox-nál és DigiTV-nél még a sima betanított szerelők is nettó 150-200 ezer körüli kezdőfizetést kapnak. Egyszóval tényleg nem könnyű, de sokkal több múlik rajtunk, mint gondolnánk

Tökéletesen egyet értek veled a "képezzük magunkat, mert csak úgy van előre" dologban.

Viszont, mivel jelenleg ilyesmi területen dolgozom (embereket próbálunk rávenni, hogy fejlesszék a tudásukat), látom, hogy nagyon sokan szeretnék, de:

1: a jelenlegi munkájuk mellett még egy heti egy alkalmas valamire sem tudnak eljárni.
2: a jelenlegi fizetésükből nem futja képzésre.

No persze olyanok is vannak akik csípőből aztmondják, hogy minek az, mert úccse... Ezt az utóbbi réteget nem tudom sajnálni, de az előbbi kettőt meg tudom érteni.

Egyetértek a posztíróval, de én nem hagytam volna ott a helyszínt, hanem felhívtam volna a tévedésre a figyelmet és megkértem volna, hogy akkor most folytassuk a pozíciónak megfelelően az interjút. Ha HR vezetői pozícióra hívták be akkor valószínűleg nem volt épkézláb ember a HR élén, ezért volt ez a hiba is. Később lett volna lehetősége ezen a rossz tesztlap-rendszeren is javítania, ha elnyeri az állást.
Nem mindig érdemes otthagyni csapot-papot, mert lehet hogy egy kis félreértés miatt lemaradunk egy jó lehetőségről.
Persze az első benyomás nagyon fontos, de azért legyünk toleránsak, főleg ha már fogytán az anyagi tartalék.

Ha már pénztáros még ha nem is egy szupermarketben akkor hozzájárulok a témához a minapi esetemmel.

Szerda: felhív a munkaadó, hogy még november elején beadtam a pályázatomat egy pénztárosi állásra aktuális-e még. Válasz: igen.
Akkor vonuljak fel csütörtökön.

Csütörtök: felvonultam. Állásinterjú 5 perc és máris kérdés elvállalnám-e?
A hely olyan szinten szoc.reál filing, hogy az nagyon, de lévén jelenleg nincs más mert nem kellek a kutyának sem a végleges válaszra kérek du.3-ig haladékot.
Jó akkor üljek be a jelenlegi pénztáros mellé némi csevegésre és tájékozódásra. Átlátom hamar a feladatkört, kiderül, hogy ismerem a házipénztár szofvert amit használnak. Sikerem határtalan.
A feladatkör nem kis felelősséggel járó, napi 6 órában, bruttó 90.000,- Ft, de bízom benne, hogy lesz ennél még jobb is. Du. telefon, hogy akkor mennék a jövő hét szerdán a megbeszéltek szerint.
Péntek: de. 10 óra, telefonom csörög. Tegnapi munkaadó hív és a következő történik. Nagyon örülnének ha ténylegesen elvállalnám a munkát, de tüzetesebben elolvasták az önéletrajzom és abból az derül ki, hogy túlképzett vagyok a feladatra és úgy érzik ha jönne egy jobb lehetőségem megválnék a cégtől. Ha azonban garantálni tudom, hogy maradok nyugdíjig akkor semmi gond egyébként meg nincs értelme megkezdeni az együttműködést mert hosszú távra terveznek.
Ami ezzel kapcsolatban még a fejembe van azóta is azt hagyjuk.

"Ha azonban garantálni tudom, hogy maradok nyugdíjig akkor semmi gond"
He-he, ezt úgy tudom, határozott idejű munkaszerződésnek hívják és az is csak max 2-3 évre szólhat (javítsatok ki, ha tévedek)

Tehát "garantálni", aláírni mindent lehet ha ez a munkáltatót megnyugtatja, csak nem biztos, hogy vita esetén ez jogos hivatkozási alapnak fog számítani. Elképzelem, ahogy Munkaügyi Bíróságon a szupermarket vezetője dühösen lobogtat egy cetlit: "ő azt ígérte, hogy 15 évig a rabszolgám lesz!!" :D

Szóval:
1. Tájékozódni a jogokról és kötelezettségekről
2. Képmutatónak lenni, ha arra visz a kényszer
3. Vita esetén a képükbe röhögni

Nem hangzik túl szépen, de vannak helyzetek, amikor az ember egyszerűen nem lehet korrekt, mert vagy erre kényszerül ("nagyon kell a meló") vagy mert vele se korrektek ("nyugdíjig maradj velünk") és ki kell állnia magáért

"képezzük magunkat, mert csak úgy van előre" ezzel egyetértek, de sokszor meg pont ezt hozzák fel hátránynak. Volt olyan hr specialista aki aszonta, hogy má nem tud velem az állam mit kezdeni az agyoniskolázottságom miatt.Mondjuk olyan is vót amelyik aszonta barátkozzak meg egy fával és vegyek hozzá kötelet (má a korom miatt), de ezt a tanácsot se fogadtam meg.
Amúgy divat a piás, elhagyatott, csalódott, lecsúszott kinézet főleg az én korosztályomba. Apa meg is jegyezte nem régiben: drágám nem vagy trendi.