E-mail címek ismét mára, avagy mennyire komoly/talan lehet egy rosszul megválasztott e-mail cím miatt benyújtott állásjelentkezés:

tepsihapsi@***mail.com

brandnewerik@****mail.com  Brand New Erik, wtf???

és egy hasznos oldal nektek: http://www.isitchristmas.com/

Nem tudom, hogy ti mennyire gyakran találkoztok olyan e-mailekkel, ahol úgy tűnik, az e-mail írója annyira lelkes, hogy minden sort szinte kiabál magából. Minden egyes mondatát felkiáltójellel zárja le, mintha a többi mondatvégi írásjel nem is létezne. Mintha valamiért jobban vonzódna a felkiáltójelhez, vagy ez áll a kezére. Létezik felkiáltójel-fetisizmus?! 

Ne, itt egy példa a való életből:

"Szeretném lemondani a mai interjút amit 15 órára terveztünk! Próbáltam telefonon is elérni, de nem volt sikeres! Bízom benne, hogy 15 óráig még olvassa a levelemet!

Sikerült a mai nap folyamán megegyzésre jutni egy másik céggel, így álláskeresésem már tárgytalan! Köszönöm megtisztelő bizalmát!"

5 mondat, 5 felkiáltójel. 2 mondat végére illik, a többi végére nem, mert így a levél egy ordítás az elejétől a végéig. Egyszer egy jelöltnek megírtam ezt, hogy ez így fura, nem szokványos, és az volt az érdekes, hogy neki ez fel sem tűnt. De megköszönte, hogy szóltam, újraolvasta a leveleit, és így már neki is fura volt. Na, ez a post kicsit uncsi lett, minnyá jön egy kis idiotizmus.

Ez még péntekről maradt. Ha valaki most kapcsolódna be, a mindennapi idióta általában egy-vagy két pályázó, aki felkészületlen, meggondolatlan, tökéletlen módon próbál állást találni, és nem figyel oda a részletekre, vagy úgy nagyjából az egészre se néha.

mai e-mail címünk: puncigirl@****mail.hu  -> must interview her! :)

és a nyerő nyelvtudás szint megfogalmazás: "középfokú nyelvvizsga kilátásban"

Van amikor a munkáltató sem normális. Visszajelzés egy jelöltre:

"A szakmai vezetőnk valamiért nem szeretné behívni Csabát."

Hát ez üt, mondhatnám odabasz. Álláshirdetésre beküldött Pop Art Style fotók. Andy Warhol nem élt hiába:

Ha valaki kedvet kapott - persze isten ments - de így kell csinálni: http://www.photoshopsupport.com/tutorials/or/warhol-pop-art-silkscreen.html

Imádom az irreleváns információval teleírt önéletrajzokat. Pl. az alábbi:

"Öcsém, xxxxxxxxxx  Gábor, az yyyyy nyelviskolában tanul németet, ezután pedig rendőr szeretne lenni."

Mit tudtunk meg:

- a pályázónak van egy öccse, aki Gábor

- van egy nyelviskola, ahol van német nyelvtanfolyam, Gábor ott tanul

- Gábor, ha végzett a nyelvi kurzussal, a rendőri pályát fogja választani

Csakhogy nem Gábor a pályázó, hanem a bátyó, így tök fölösleges, sőt, cikis volt ezt a mondatot egy önéletrajzba beírni.

Figyelmetekbe ajánlok két szakmai jellegű cikket:

"Durva" interjú kérdések mérnököknek:

http://www.ugyvezeto.hu/cikk/54004?wa=ehum0839

Persze ezek nem durva kérdések, hanem nagyon is jó kérdések, és nem csak a cikkben leírt "virtuális állásinterjún" fordulhatnak elő. A kérdések nagy része valóban felméri az illető felkészültségét, és azt, hogy beleillik-e az adott szervezetbe, vagy sem. A cikk a válaszlehetőségeket is felsorolja, és egyben értékeli azokat. Kicsit szájbarágós, de aki mérnök és állást keres, érdemes elolvasnia.

A másik cikk témája az online nyomozás a pályázók után:

http://www.hwsw.hu/oldal.php3?cikkid=1056&oldal=1

Sok benne a rizsa, de a lényeg az, hogy tényleg nem szerencsés a sugárbanhányós-peremigfosós képeket felrakni az iwiw-re, illetve Bob Dylan szövegeket idézni az adatlapon. Ha egy "normális álláskereső" látszatát akarod kelteni, akkor tedd rendbe az iwiw-es adalapodat, szabadulj meg a nick-neveidtől a becenév rovatban, és szélsőjobbos blogodat se reklámozd.(Persze a szélsőjobbosok általában ütik a "normális álláskereső" kitétel egyik felét. A normális ember nem politizál, nem alacsonyodik le a politikusok szintjére.) Figyelj oda, milyen klub-ok tagja vagy, és hogy készült-e rólad topless fotó valamilyen white party után, nyáron, hajnalban, részegen. Lényeg tehát, hogy legyünk igényesek, ha komoly állást szeretnénk elnyerni egy normális cégnél, mert TÉNYLEG mindenkit lecsekkolnak, és általában nem az egyéniségeket keresik (kivéve a kreativitást átlagon felül igénylő munkaköröket és 1-2 speciális pozíciót). És persze csekkolj le te is mindenkit. Nézz utána a cégnek a google-n, keress rá azokra az iwiw-en, akikkel kapcsolatba kerültél. Nagyjából erről szól a cikk.

Mai nyertes iskola:

"1996 -1998 Balasssa János Egéségügyi Szakközépiskola"

Igen, van ilyen. Két, minden egyes objektív feltételnek megfelelő jelöltemet szórták ki a fotó alapján. A pozíció egy terület technikai specialistája, tehát nem egy modell iskola recepciósát keressük. Ja, és persze fiú legyen. Ezt teljesítik, de egyik sem egy Brad Pitt. Arról sincs szó, hogy csúnyák lennének. Az indok: az osztályon "kellemes külsejű" emberek dolgoznak, és az új kolléga felé is ez az igény. De hogy döntsem el én, ki kellemes külsejű és ki nem?

Ezért gondoltam, felállítok egy skálát, hogy egy nyelvet beszéljünk. Ez lesz a Gollam-Gere Skála (GGS, a Gere jelen esetben Richard Gere, Gollam ugye tudjuk, Gyűrűk Ura). Így a cég megmondhatja, hogy egy 6,5-8,5 GGS-ű jelöltet szeretne, és én meg tudom állapítani, hogy Gollam értékéhez közelít-e inkább, vagy Gere-hez tendál.

E fenti kirohanás is jó példa arra, hogy ügyeljetek a fotókra! A tag kicsit túlzásba vitte persze:

Mit látunk a képen? Beállított, szinte egészalakos kép az egész napi munkát egy műtermi fotó erejéig megszakító menedzserről (erre utal a nyakkendő, és az, hogy ilyen fotó készült).A kigombolt nyak, a meglazított nyakkendő, valamint a feltűrt ingujj azt mutatná, ha nem tudnánk, hogy az egész meg van rendezve, hogy menedzserünk nem csak delegál, kiveszi a részét a munkából, vállvetve az alkalmazottakkal irányítja a cég vitorlását a piacgazdaság viharos tengerén. Mobiltelefonját az ing zsebébe csúsztatva hordja - a káros sugarzástól védi a heréit talán. A kép nyáron készült, a ventillátor szele lazán meglibbenti a nyakkendőt, ami méginkább komolytalanná teszi a képet. Vagy csak Dilbert-re hajaz?

Nem fikázni akarom az ürgét, de hátha más tanul a hibájából. Az álláskeresés nem társkeresés, nincs szükség egészalakos képre. Az alábbi méretre van szükség:

Na, ennyit erről.

Kb. fél éve láttam egy önéletrajzban a saját szememmel. Egyébként nem hittem volna el. Na jó, de.

"Végzettség: Bánki Donáld Műszaki Főiskola"

és az ilyen diplomát kapott... gáz, mi?

Néha elég szerencsétlenül sikerül megfogalmazni az önéletrajzot, minden napra jut nagyjából egy "nyertes", íme a mai:

"Nyelvismeret: Angol, Szint: folyamatban"

Jókat nevetünk a cégnél az önéltrajzokhoz csatolt fotókon. Bár néha inkább sírnék, hogy milyen elvetemült öltettől vezérelve raknak be pályázók hajcsavarós képet, vagy egészalakos fotót a nyaralásról, ahol a képen még rajta van a család. Ilyen esetben ki is a pályázó? Netán az 5 éves Petike, aki pisztáciát nyal? Vagy a nő, aki háttal álva a tengert fürkészi?

Több alosztályba csoportosíthatóak eme fotogén pályázók. Külön csoportot képeznek tehát azok, akik a nyaraláson készült többszereplős képeket gondolják, hogy jól festenek egy szakmai önéletrajzban. Vannak, akik a fényképezőgépet maguktól eltartva készítenek képet, ez könnyen felismerhető a testtől eltartott karról, valamint a kissé hátrabiggyesztett fejről, az erősen koncentráló szempárról amiben tükröződik a neuronvihar az agyban, miként egyszerre kell figyelni arra, hogy benne legyen az arc a képben, ne mozogjon a kar, és az újj lenyomásával elkészüljön a kép. Az ilyen finommotoros mozgás és többszörös izomkoordináció nem kis teljesítmény. A végeredmény viszont extrán gázos fotó. Felmerül a kérdés, hogy ezeknek az embereknek nincs senki, akit megkérhetne? Család, barátok, legalább a szomszédból Joli néni? Vagy nem fontos ennyire a CVben lévő fotó?! Ha nyaraláson meg tudjuk kérni Stavros-t, a korfui motorkölcsönző Customer Service Representative-jét, hogy fotózzon le minket a frissen bespájzolt napernyővel, akkor itthon nem találunk senkit?

Ezután rátérnék a 70-es, 80-as években készült beszkennelt igazolványképekre, Sophia Loren szemüveggel, vagy vastagkeretes SZTK kerettel, feszülős zakóban, kötött pulcsiban, még nem ősz hajjal. Zsibadtra röhögöm magam, ha a gémkapocs is ott van a szkennelt képen. Ők sajnos az 50 feletti pályázók, akik persze a születési dátumot is igyekeznek kifelejteni a CVből, mintha a HR-esek, fejvadászok, nem tudnának kivonni az érettségi dátumából 18 évet. A rafináltabbak beírják a születési dátumot, csak elcsalnak belőle egy 5-10 évet. Ez úgyis kiderül, felesleges. Ahol pedig nem fognak felvenni idős jelöltet, ott csak felesleges túráztatás van a szockó időkben készült fotóval és az elcsalt dátumokkal.

Nagy csoportot alkotnak azok, akik beraknak egy képet, de valójában jobban néznek ki az életben. Ha szar a kép, minek berakni? Tudom, hogy kérik, de akkor addig ne rakjunk be, amíg nem készül egy vállalható. Ha ehhez 60szor kell próbálkozni, akkor annyiszor. Sajnos a szemét cégek előítéletesek, a csúnya, rossz felbontású fotó szűrőszempont lehet, az igénytelenség látszatát kelti.

Hát, tudnék még mesélni...

Nagyon gyakran hallom, hogy a pályázók más munkaerő-közvetítő cégektől, illetve a vállalatoktól sem kapnak semmilyen visszajelzést. Ez tényleg gáz. Vegyük először a vállalatokat. Mivel volt szerencsém tapasztalni a vállalati HR oldalon lévő technikai, informatikai és egyéb feltételeket, elmondható, hogy ennek a fő oka az, hogy nincs egy olyan rendszer, ami támogatná a pályázatok egy rendszerben történő átlátható kezelését, és a levelezést. Persze a HR-es kreálhatna egy Excel táblát, ahol ez kezelhető, csak:
1. kis cégnél nincs HR-es, aki pedig megkapja ezt az áldásos feladatot az évben 5-15 alkalommal, nem gondol erre, hogy a napi munkája mellett ezzel is görcsöljön
2. nagy cégnél annyi a pozíció és a pályázat, hogy nincs idő feltölteni az Excel táblát
3. van egy pár kivétel :)
 

Az Excel tábla persze egy alap, léteznek már korszerű recruitment szoftverek erre a részterületre, de ez nyilván egy költségesebb, bár sokkal hatékonyabb és elegánsabb megoldás. Nekünk ilyen van, juhú! :)

Munkaerő-közvetítő (nevezhetjük fejvadásznak, bár az egy másik kategória) cégeknél pedig már igénytelenség kategóriája, ha nincs visszajelzés. Ismerek egy céget, ahol 2 éve még papíron, dossziékban volt minden. Na, onnan kikeresni bármit...

Érthető módon a pályázó pedig ül és vár, és bepöccen, ha nem kap visszajelzést, és neki kell utánatelefonálni mindennek. Én annyit tanácsolok, hogy azután az állás után érdemes csak utánajárni, ami nagyon tetszene, és minden elvárásnak megfelelünk. Ez nagyon fontos megértenie a kedves pályázóknak, mert nem a szájbabaszott szórakozásukból rakják össze a hirdetők az elvárásokat, nem viccből várnak el adott szintű nyelvtudást és munkatapasztalatot. Itt bejön a korábban említett idő faktor. Bizonyos állásajánlatoknál a beérkezett önéáletrajzok 85%-a szemét, mert asszinkronban van az elvárásokkal. Ugyanakkor ezeket is meg kell nyitni, meg kell nézni, ill. iktatni kell, és ha valami, akkor az adminisztráció kurvára elviszi az időt. Konklúzió: ha a pályázók is csak azokat az állásokat pályáznák meg, amire megfelelnek, akkor több idő jutna a korrekt visszajelzésekre.

Az a cég, ahonnan legalább a "köszönjük, megkaptuk, majd szólunk" visszajelzés megjött, már eljutott egy alap szintre. Náluk is csak akkor érdeklődjünk, ha abszolut magunknak érezzük a pozíciót a leírtak alapján. Egy udvarias érdeklődés nem árt, ha eltelt a pályázat óta 1-2 hét. Ha utána sincs visszajlezés, hagyni kell a picsába. Miért?
1. Mégsem téged akarnak, ezen egy újabb telefon sem fog változtatni
2. Már rég megvan az ember
3. Bár te lennél a legjobb rá, töketlen a HR-es. Ne telefonálj megint, mert ha ilyen a HR-es, akkor milyen lehet a többi kolléga? Nem érdemes ilyen cégnél dolgozni.

Ha kapsz értesítést, az általában elutasítás. Érdemes-e reklamálni? Semmiképp. Érdeklődni azt lehet, de egy percig se gondold, hogy elmondják neked, "azért nem Önt válaszottuk, mert Ön fiatal / öreg / nő / férfi / csúnya / roma / arab". Ha más oka volt viszont az elutasításnak, akkor arra tudsz reagálni, pl. ha azt mondják, hogy ez nem egy vezetői pozíció, te elmondhatod, hogy tudod, és nincsenek is ilyen ambícióid, mert. És itt érvek kellenek persze. Nyilván nem változtatják meg a döntésüket, de legközelebb eszükbe juthatsz, ill. munkaerő-közvetítő cégnél jó esetben rögzítik ezt a preferenciát.

Nem tudom ki fogja olvasni ezt a blogot, azt sem tudom, hogy fog bekerülni a köztudatba. Azért próbálkozom. Biztos ha teleraknám celebbel, pornóval és vérrel, politikával és vallással, jobban pörögne :)

Sziasztok!

Nem tudom, ezt a blogot ki fogja olvasni, majd kiderül. Találtam már két hasonló blogot, de nekem egyik sem életszerű, és nincs is naprakészen frissítve. Szóval indul a blog, amely megmondja az őszintét, hogy ha állást keresel, vagy éppen eleged van abból, hogy be sem hívnak interjúra, vagy csak szívsz a munkahelyen, vagy kiváncsi vagy, mennyit kéne keresned, van-e esélyed pályát váltani, illetve érdemes-e céges bulin flörtölni a bérszámfejtő csajjal.

Fordulhatnak hozzám azok is, akik még most csak tanulnak, és az italakciós bacardi-kólától bebaszva ünneplik, hogy megvan a kettes makroökonómiából. Megtudhatjátok, miért érdemes nyáron is dolgozni, és mire jó a szakmai gyakorlat. Milyen nyelvet érdemes tanulni, és érdemes-e álmodozni? Kiket keresnek a cégek? Kérhettek-e pályakezdőként bruttó 250et? És persze mire valók az álláshirdetések, és érdemes-e "reklamálni" ha elutasítanak? Emellett biztos, hogy írok majd pár magánéleti szarságról, vagy ami eszembe jut, csak hogy legyen valami szaftos-tocsogós bulvár is a blogon. És persze alpári stílust veszek fel, gusztustalan kifejezésekkel tűzdelem a mondanivalómat, a hatás kedvéért. Ugyanakkor mindvégig korrekt és szakmailag helytálló post-okat írok, ezt ígérem. Tényleg szívesen segítek, ezt csinálom nap, mint nap, csak akkor nem lehetek őszinte, nem mondhatom meg az 40 évesnek, hogy azért nem hívtam be interjúra, mert a megbízó cég szerint már idős...
Pedig így tudná, hogy ez a szitu, sőt, ha hirdetésbe is benne lenne, totál felesleges köröktől szabadulna meg mindenki. De erről később.

Persze nem csak "szakértek", hanem írok mindenféle témáról, ami foglalkoztat, és talán titeket is érdekel.

Elsőként egy rövid, de fontos téma, ami annyira piszkálja az álláskeresők csőrét. De csak belekapok, mint gyöngytyúk a meleg takonyba. A nagy VISSZAJELZÉS TOPIC, illetve a visszajelzés hiánya. Azért írtam nagybetűt, mert egy haverom is nagy betűvel írja a leveleiben, amit fontosnak tart. Persze AZ gáz, AMIKOR kötőszavakat emel KI. Na MINDEGY. Szóval, kis hazánkban - tisztelet a kivételnek, pl. nekünk - még nagyon nem megy ez a "jelezzünk mán vissza a pályázónak" dolog. Mert 1. nincs idő, 2. mert nincs eszköz, nincs nyilvántartás, 3. de legfőképp nincs akarat.

Holnap sorra vesszük ezeket. Lesznek még olyan témák, hogy: diszkrimináció, interjúk, milyen a jó CV, érdemes-e szépíteni a CV-n, mit érdemes tanulni, hogy kell megjelenni az interjún, stb-stb. Meg persze amit akartok.