A. volt olyan kedves, és megosztja velünk az álláskeresése során szerzett tapasztalatokat. Szerencsére őt normális HR-essel, fejvadásszal hozta össze az élet, részletes leveléből megismerhetitek, nagyjából hogyan kell/kéne működnie a pályázó-fejvadász-hirdető(munkaadó) kapcsolatnak.

"Szia hhunter!
 
Gyakorlatilag az első pillanattól kezdve olvasom a blogodat. Gratulálok hozzá, és nem csak a tartalom miatt. (bocs, hogy a levél fényezős részét is benne hagytam, de olyan jó olvasni :))) a szerk.) Bátor vállalkozás egy nem igazán népszerű foglalkozás képviselőjétől a szakma ismertetése, a mundér becsületének védelme, a tanácsadás olyanoknak, akik nem kíváncsiak rá, ráadásul bizalmatlanok, de legalábbis szkeptikusak. Nemes a szándék és jó a megvalósítás. Tetszik, amit és ahogyan írsz.
A blogodra úgy találtam rá, hogy magam is állást kerestem. A történetem nagyjából akkor kezdődött, mikor a blog született. Amíg az események zajlottak, nagyon bele tudtam magam érezni a helyzetekbe és nagyon is értettem, miről beszélsz.
Ezt a történetet osztom meg veled.
 
Alaphelyzet: 40 feletti, eredetileg programozó végzettségű informatikus vagyok, sokat látott, tapasztalt, több különböző, a szakmába vágó tanfolyamot végeztem el, okleveleket és széleskörű tudást, rutint szereztem. Van állásom, nem a világ legjobb állása, de melyik az? Normálisnak mondható a fizetés, a juttatások, a körülmények, nincs nagy baj, nem vagyok kényszerhelyzetben, hogy váltsak. Időm, energiám viszont rengeteg. Használjuk ki, gondoltam, és kitaláltam, hogy másod-, illetve mellékállást vállalok. Ezzel együtt persze azért ott mocorgott bennem az is, hogy van olyan ajánlat, amiért most helyben felhívom a főnökömet, hogy holnap már ne várjon. :-)
A gondolatot tett követte, alaposan végigböngésztem az internetes állásportálokat, regisztráltam, feltöltöttem a CV-met, és persze előkészítettem a szép ruhámat. :-)
Nem is kellett sokáig várnom. Nem telt el egy hét sem, megkeresett egy cég és egy közvetítő portál.
Illatosítottam, habosítottam, szőrtelenítettem, kiöltöztem és elmentem az interjúkra. Csupa pozitív tapasztalat. Komolyan.
A cégnél első körben a HR-es hölgy –nem műmelles-műkörmös szőke :-) és nem is posztszockó nyannyer- és a szakmai vezető fogadott, ahogy azt kell. Ők elmondták, kik ők és mit csinálnak, és hogy milyen feladatra keresnek embert. Nem én voltam az ideális jelölt, de végül is ők kerestek meg a CV-m alapján, nekem meg tetszett munka, így láttunk fantáziát a továbbiakban. A HR-essel tisztáztuk, ami az ő dolga, aztán áttértünk az interjú szakmai részére. Nem húzom tovább, ez csak mellékszál. Visszahívtak még egy körre, aztán időben, korrekten és udvariasan közölték, hogy nem engem választottak. Gond egy szál se, ez benne van a pakliban. Tisztességesen és profi módon jártak el, szavam se lehet.
A közvetítőnél hasonló tapasztalatok. Külön tárgyaló, udvarias, kedves, közvetlen fogadtatás, zavartalan, „kötetlen” beszélgetés, ha tetszik interjú egy igazán profi HR-essel, aki még a szakmai kérdésekben is otthon van. Pontosan tudja, milyen képesítés mit fed és hogy mit kell tudnia egy DBA-nak. Vagyis képben van a területen is, amire jelöltet ajánl. Őszintén tisztelem érte. Minden releváns részletre kiterjedő felmérést csinált, mindent feljegyzett és megbeszéltük, milyen területen szeretnék elhelyezkedni, illetve mi a piaci helyzet. Nyilvántartásba vett és bíztatott, máris vannak ötletei, milyen pozíciókba tud beajánlani. Az a bizonyos „van olyan ajánlat” effektus. :-) Vagyis úgy viselkedett, azt tette, amit elvártam tőle.
Ám a történet, amiért egyáltalán belekezdtem ebbe a kis szösszenetbe, az csak ez után kezdődött.
 
Egy nap csörög a telefonom. Udvarias fiatalember, bemutatkozik, ő egy munkaerő-közvetítő cégtől hív, mert az egyik portálon megtalálta a CV-met. Alkalmas időben hív-e, tudunk-e erről most beszélni. (Azóta sokszor beszéltünk. Mindig megkérdezi, alkalmas-e az időpont. Nyilván egy amúgy állásban lévő álláskeresőnek munkaidőben nem feltétlenül szerencsés egy „fejvadásszal” beszélni, még telefonon sem. Óriási piros pont neki!) Alkalmas. Nos, volna egy ajánlata, egy pozíció, ami esetleg megfelelne nekem. Be tudnék fáradni hozzá egy interjúra ez ügyben? Hát hogyne. :-)
Modern iroda, recepció, láthatóan rengeteg tárgyaló, kellemes légkör. Fiatalember jön, mosolyog, kedves, udvarias és buzgó. Láthatóan nem igazán rutinos, de igyekszik és érti is a dolgát. Tisztázzuk, hogy az ajánlat potenciálisan „olyan”. Felmér, kérdőívet töltünk, jegyzetel. Aztán szinte elnézést kérve elém tol egy szakmai tesztet. Itt és most kicsit meglepő, de hát ez volt a megbízó kérése. Legyen neki. :-) Kitöltöm ahogy tudom, messze nem teljesen és tökéletesen. Fiatalember elteszi, csatolja a CV-hez, továbbítani fogja a megbízóhoz. Bíztat és kiokosít. Neki is érdeke, hogy sikeres legyek, figyelmembe ajánl pár dolgot a megbízóval kapcsolatban, főleg, hogy mit ne mondjak az interjún. Sőt, azt is megsúgja, mennyit „ér” az állás, milyen fizetési igényt érdemes mondanom.
Az ajánlat nagyon jó, minden tekintetben. Jó cég, jó munka, jó fizetés.
Rá pár nappal újabb telefon, a Fiatalember megbízójától, egy HR asszisztens. Udvarias hölgy, csak egy időpontot szeretne velem egyeztetni egy interjúra, mostmár náluk. Megbeszéljük, 10 percen belül landol is az emlékeztető e-mail a postafiókomban. Korrekt.
Pipere, hacuka, időben érkezem. „Senior” –nem kora szerint!- HR-es hölgy és két szakmai vezető, egy nő és egy férfi fogad. Udvariasak, közvetlenek, disztingváltak, szimpatikusak. A cégnél a tegeződés a divat, engedjem meg. Hát persze, mindenkinek könnyebb úgy. Elmondják kik és mik ők a cégnél, konkrétan mivel foglalkoznak és mire keresnek embert. „HR-es Hölgy” vérprofi, felteszi a maga kérdéseit és háttérbe vonul. Mint kiderül, a két szakmai vezető két csoportvezető. A megcélzott állás olyan, a cégnél több embernek munkát adó területhez tartozik, ahol több specifikus csoport párhuzamosan dolgozik, ők ketten egy-egy kvázi teamet vezetnek. „Főninéni” –bocs érte, nem lehet sokkal több 30-nál- inkább a motívációmról érdeklődik, láthatóan inkább emberileg akar többet tudni rólam, például hogy miért akarok váltani, férfi kollégája először a Fiatalembernél megírt tesztet veszi elő. Tisztázzuk, mit nem tudok és hogy nincsenek igazán nagy különbségek az elvárásaik és az én tudásom közt. Szakmázunk, főleg az a kérdés, a náluk felmerülő feladatok és problémák közül melyikkel találkoztam már és hogyan kezeltem. Néhány dolog új, néhány nagyon is ismerős, főleg ami az eljárások szabályozottságát illeti. Az ajánlat egyre vonzóbb, a meló nagyon is kedvemre való lenne. Nem én vagyok az ideális jelölt, de az optimális szintet megütöm. Bő egy óra után egyelőre végzünk, ismét „HR-es Hölgy” következik. Fizetési igény, felmondás idő, stb. Szívélyes búcsú, két héten belül értesítenek.
Másnap telefon, a Fiatalember. Tud, hogyne tudna az interjúról, érdeklődik, mik a benyomásaim, érzéseim. Annyit tesz csak hozzá, hogy amennyire ő tudhatja, én is jó benyomást tettem.
Szinte napra pontosan két héttel ez után újra a kis asszisztens hív, újabb interjú, egy hét múlva van egy időpont, alkalmas? Hát hogyne. :-) Emlékeztető e-mail 5 perc múlva becsapódik, profi.
Sikamika, ruci, hosszas parkolóhely kereséssel együtt is időben érkezem. „HR-es Hölgy” jő és jelzi, az interjúztató késik, elnézést kér. Csak egy valaki lesz, eddig ismeretlen, az viszont annak a csoportnak a vezetője, ahová a pozíció szól, vagyis siker esetén az illető lenne a közvetlen főnököm. Hűha… :-)
„Főni” megérkezik, bemutatkozik, elnézést kér, vágjunk is bele. Csak úgy kettesben, „HR-es Hölgy”-nek pillanatnyilag nincs dolga velem. Jó egy órát elbeszélgetünk, főleg a „hogyan kezelnéd azt a helyzetet, ha….” témakörben. Aztán a „hogyan képzelnéd a helyzetedet 3 év múlva itt?” és a „mit vársz el a főnöködtől?” kérdések következnek. Nekem tetszik a fickó, szerintem én is tetszem neki. Tudnánk együtt dolgozni. Akarom ezt az állást! Kedélyes és közvetlen búcsú, amennyire meg tudom ítélni, kölcsönösen elégedett hangulatban. Két héten belül értesítenek. Vagy a Fiatalember hív, hogy „nem nyert”, vagy ők hívnak egy ajánlattal.
Két nap múlva Fiatalember hív, belém áll a frász. Hallott az interjúról érdeklődik és elmondja, hogy ő is pozitív visszajelzéseket kapott, bizakodjunk.
Eltelik több mint két hét. Hívom Fiatalembert, ő se tud semmit, a megbízó nem nyilatkozik neki se.
Összesen több mint három hét után személyesen „HR-es Hölgy” hív. Szabadkozik, elnézést kér, köszöni a türelmemet. Az történt, hogy átszervezés volt a cégnél, ami a célterültet is érintette, amíg az le nem zajlott, addig a szakmászok nem nyilatkoztak, bármennyire is próbálta őket hajtani az ügyben. Ráadásul „Főni” kapott egy visszautasíthatatlan ajánlatott és elhagyta őket. Úgyhogy ha lennék szíves egy újabb, biztosan az utolsó interjúra bemenni. Hát hogyne, persze. A gyomorfekélyemet meg majd kezeltetem. :-)
Az időpont megint nem túl közeli, újabb egy hét…
Már szinte hazajárok, a recepciósok felismernek, vakon is eltalálnék a HR irodába.
A „bizottság” a már ismert „Főninéniből” és egy eddig ismeretlen fickóból áll, mint kiderül, ő az „Utód”. „Főninéni” kedves, mosolygós, felvezeti az urat, mint utódot, aztán arról kérdez, mit gondolok most az állásról. Jól érzékeli, hogy lelkes vagyok, motívált, hogy akarom ezt a munkát.
„Utód” kimért és kiismerhetetlen. Arról érdeklődik, miket csináltam eddig, milyen tapasztalatokat szereztem a nekik kritikus területen. Mint kiderül, csináltuk már pontosan ugyanazt is, máskor és máshol ugyan.
Sokat lovagol azon, hogy náluk nagy a pörgés, kemény a meló, gyorsnak és hatékonynak kell lenni. Sok a még rutintalan fiatal és kevés a senior, akikre nagy szükség lenne.
Összesen nem szán rám fél órát se. Röpke búcsú, nem lesz több kör, egy héten belül értesítenek. „Főninéni” mosolyog, szívélyes, „Utód” fapofa.
No, ha ez előtt az „interjú” előtt azt gondoltam, csak formaság lesz, hát most még inkább az az érzésem, hogy az volt. Kötelező kör, az utód pofavizitet tartott.
Ez pénteken történt. Kedden hívott a „fejvadász”, a „Fitalember”.
Nem nyertem. Konkrét okot nem tud, csak annyit tudott levenni, hogy az új főnöknek „személyiségi kifogásai voltak”. Na, ezt próbáld megfejteni.
Megfejteni nem próbálom, ötleteim vannak, de azokat inkább megtartom magamnak.
Ennyi a történet. Nincs happy end, tanulság se sok. Talán csak annyi, tényleg sosem tudhatod, mi volt a valós ok az elutasításra.
Ami pozitívum, hogy egész eddigi álláskeresésem során csak a dolgát hozzáértéssel végző, humánus humánossal találkoztam."


Annyit tennék csak hozzá, hogy azért a "személyiségi kifogást", amennyiben tényleg ez volt az elutasítás oka, jobban részletezhették volna, főleg, mivel a kiválasztás legvégső szakaszába jutottál el. Itt azért konkrétabb visszajelzést illik adni. Ha viszont nem ez az oka, hanem pl. a korod, akkor azt nyilván nem tudod meg soha...

A bejegyzés trackback címe:

https://headhunter.blog.hu/api/trackback/id/tr6719432

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

váj mí 2008.10.20. 09:47:52

Höhö ... ez ismerős, a "hülye indokok" jkategória. Nem voltál szimpi az "Utód"nak. Ennyi. Szerintem, legalábbis. Ilyet már én is kaptam, hogyaszongya "Úgy vélem, a személyiségedhez nem illik ez a munkakör" (vagy valami hasonló). Hát "Anyád!" - gondoltam én, mint Stirlitz. ;)
No, indulok, állásinterjúra. Lehet szorítani ;)

tícsör 2008.10.20. 10:17:56

hajrá, hajrá!!!
én is inkább interjúra mennék mint fodrászhoz, de mitcsináljak ha nem hívnak?:))))
különben ezt nem értem, hogy mi tart hosszú hetekig egy-egy interjú között, persze az ember több szálon is próbálkozik közben, de itt a levélben is 2-3 heteket kellett várni.mire?????????? ha nem szarakodnak ennyit rég ott dolgozna emberünk, mit kell ennyit kotlani egy döntésen? megértem én, hogy van más dolguk is, és sok a jelentkező blabla...tudom, közöm nincs a szakmához, de azért döntéseket én is szoktam hozni és viszonylag hamar megy, bár a szupermarketben eldönteni hogy melyik tejet vegyem kétségtelenül nem ez a kategória:)
jelen esetben az álláskeresőnek nem volt annyira sürgető elhelyezkedni, mivel váltani akart, és nem megélni, de egy munkanélküli számára, aki már segélyen él x ideje(ráadásul elég nevetséges összegen) túl hosszú idő ez a 2-3 hét "döntésképtelenség".
felteszem különben azért nem született időben döntés mert aki meghozta volna tudta h ugyis elmegy és szart bele- mondjuk ki-, az utóddal meg nem járt szerencsével.

kannapanna 2008.10.20. 10:18:50

jaj, az előbb is én voltam, csak álnéven:)

Hunter Milo · http://fejvadasz.blog.hu 2008.10.20. 11:54:13

Ez a kálvária sajnos elég tipikus. Nem egyszer nem a jobb, hanem a gyorsabb cég nyeri el a jó pályázót. Hogy én is átüljek egy kicsit a másik oldalra, egyszer egy nagyobb biztosítónál jelentkeztem egy junior pozícióra, ahol is 5 körre kellett mennem. Az egész hr osztállyal + a vezérigazgató-helyettessel is találkoztam. A végén még annyit sem jeleztek vissza, hogy kösszépen, nem kellesz. (Mondjuk én sem nagyon erőltettem hogy válaszoljanak, egyszer rákérdeztem, azt mondták, türelem.) Hát ennyire jól működik a rendszer...

Balance Of Power 2008.10.20. 13:32:28

Gyakorlatilag hiaba volt rendben az osszes resztvevo HR-es hozzaallasa, munkaja, profizmusa, az uj fonok beleszart az egeszbe es felvette az unokaoccset.
Sajnos nagyon sok helyen ez megy - ilyesmik miatt van neha, hogy egyszerre felall az egesz HR csapat...
Es vegre egy jelolt, aki anyazas helyett gondolkozik is. Igaz, valoban kenyelmes helyzetben volt o maga is - nem jott ossze, ott maradt a munkahelyen.

kannapanna 2008.10.20. 15:00:11

nagyon OFF leszek, bár ezen a blogon az ilyen jellegű információ nem biztos h off:)
szóval örömmel jelentem, h megkaptam "álmaim munkáját", nov10én kezdek, addig a munkábaálláshoz szükséges gyakorlati tevékenységekkel töltöm majd napjaim.
és csak 1 hét volt a döntés, hogy a poszthoz vonatkozóan is hozzá szóljak:)))

meita 2008.10.20. 19:41:52

Könnyen lehet az is, hogy túl jó voltál, az új főnök pedig félti a helyét. Remélem azért nem csüggedtél el, valószínűleg nem is lett volna jó ilyen emberrel dolgoznod, még ha téged is választottak volna.

Váj mí, na hogy sikerült?

humornyomor 2008.10.20. 21:15:40

Gratulálok Niicky!!!
Én is ma írtam alá első szerződésem, de ez nem álommeló, inkább kényszermeló, amíg jobb nincs. De legalább bejelentett...

hhunter · http://headhunter.blog.hu 2008.10.20. 22:13:00

Niicky gratulálok, látod, hogy sikerült végül :)
humornyomor gratulálok neked is, még ha nem is álom meló! :)

meita 2008.10.20. 23:45:20

Gratula nektek! :)

Balance Of Power 2008.10.21. 08:49:22

Alommelo? Az nem az, amikor 100 milliot keresel es nem kell csinalni semmit? :))) Van olyan?
Szerintem az a legfontosabb, hogy ne utalj bejarni es ne erezd ugy, hogy napi filleres gondjai vannak. Elvegre egy munka csak munka marad, akarmennyire szeretjuk is esetleg.
De gratulalok az erintetteknek, isten hozott a munka vilagaban - esetleg majd meselhettek bovebben is.

váj mí 2008.10.21. 08:57:32

Gratula niicky és humornyomor! :)

Nekem meg újfent lukrafutás. Pofavizit volt (hogyhogy, nem magyar államopolgár? nahát... hát ...ööö ... majd értesítjük.... ) Nagyon unom már, nagyon elegem van

kannapanna 2008.10.21. 09:27:35

köszönöm, köszönöm!!!
közben én is elgondolkodtam, hogy miért is használtam ezt a kifejezést hogy "álommeló" hiszen ilyen nyilvánvalóan nem létezik:)))
számomra ez azért az, mert
1.szakmámba vág
2. nem csak vegetálni fogok szakmán belül, hanem komoly fejlődési lehetőség van benne, és viszonylagos pályakezdőként(10hónapot dolgoztam diploma óta) ennél többet nem kívánhatok jelenleg
3. határozatlan idejű szerződés(persze 90 nap próbaidő, meg még 2 év gyakornokoskodás, ami nekik ugyan nem kevés pluszmunkával jár, viszont képzelhetitek mennyire jó voltam ha ezt is bevállalják:)))) )
ami a fizetést illeti, hááát... közalkalmazotti besorolás, szóval az lósz@r, de mint már említettem korábban van egy jó hátterem, így megengedhetem magamnak:)
4. közel van, kerületen belül, kocsival kb 3 perc, dugó nincs!!!vagy bringával is lehet menni, és ha később végeznék akkor is 5 perc alatt a gyerekért tudok meni az oviba, mert az is egy köpésre van onnan
5. délutános beosztás többnyire,átlagban kb 10-11re kell járni a dolgozóba
és...és...és..., hosszú ideig tudnám még sorolni:)))
vájmí, sajnálom...kettős álampolgárság?az nem megy könnyebben? nem értek hozzá, csak kérdezem.

Balance Of Power 2008.10.21. 09:42:49

Miert is akarsz kocsival jarni, ha 3 perc? Akkor az gyalog kb. 10.

Hátrányos helyzetű kaviár 2008.10.21. 09:54:07

niicky

Tényleg jó konstellációk :) Gondolom, a gyerkőc miatt köll a kocsi, bár ha tényleg annyira közel van, és nem repkednek a mínusz fokok nagyon, akkor egy kis séta beleférhet ;)

Kettős állampolgárság? Háááát, az alaphangon 3 év meg csomó olyan dolog, ami nekem nincs: pölö állandó itteni lakhely, bankszámla és hasonlók. Persze, mehetnék férjhö' is, akkor azt hiszem, "csak" 1 év, de ezt egyelőre nem tervezem.
Meg őszintén, nem is igazán kellene, nagyon leegyszerűsödött a 3. generációs EU csatlakozó országok polgárainak alkalmazása a magyar piacon. Gyakorlatilag, egy formanyomtatvány a munkavállaláshoz, és 1-1 a kártyákhoz, és az egész procedúra 1 hónap alatt lefut. Csakhogy ezekhez munkaszerződés kellene, meg világosság a fejekben .... :(

kannapanna 2008.10.21. 10:12:48

igen, a gyerkőc miatt kell a kocsi, mert az oviban majdhogynem lecsesznek, ha 4 re nem vagy ott a gyerekért...délutánosként minimum4 ig dolgozom, ha egy ügyelettel is megbíznak lehet5ig kell maradni, így az a 3 perc is számít mire a gyerekér odaérek.
ne kérdezzétek, ezt hogy engedhetik meg maguknak az óvónők, mikor nekik meg minimum f6ig tart a munkaidejük...ilyen világban élünk.
de ha éppen ugy alakul, és meg tudom oldani h valaki 4re menjen a gyerekért akkor persze sétálok egy nagyot:)))
arról nem is beszélve hogy hétfőn+szerdán 4-5ig tornára sietünk...
kaviár=vájmí?

kannapanna 2008.10.21. 10:24:43

jah, s gratula Neked is humornyomor!!
ne csüggedj,a semminél jobb ez is, egyelőre...

hhunter · http://headhunter.blog.hu 2008.10.21. 10:25:30

niicky 2008.10.21. 09:27:35

nem akarok persze ünneprontó lenni, de a határozatlan idejű szerződést mindenki a tejjel-mézzel folyó kádnak képzeli, de abban azért ugye tudjuk, hogy benne lehet egy felmondás pl. az 5. hónap közepén... bocs, hogy ezt így leírom, tudjátok, őszintén, nyersen :), nem a határozatlan idejű szerződést ostorozom, hanem a határozott idejű szerződéstől való ódzkodást próbálom csillapítani

tökcsősz 2008.10.21. 11:35:02

Szegény megboldogul öreganyám vesszőparipája volt, hogy véglegesítettek-e már :)

weendigo 2008.10.21. 12:35:04

"nem akarok persze ünneprontó lenni"

Én sem.

www.origo.hu/uzletinegyed/valsag/20081021-huszmillio-munknelkuli-a-valsag-eredmenye-ilo.html

Úgy tűnik, pislákol valami az alagút végén. Atyaisten, még csak itt tartunk, de már látni az Amtrak fénycsóváját?!
süti beállítások módosítása