elmélkedés a foglalkoztatottság növeléséről
2009.09.03. 13:02
Foglalkoztatottság terén Magyarország igen gyenge mutatókkal büszkélkedhet. Az alacsony képzettségűek számára nincs munkalehetőség, a részmunkaidő, a munkakör megosztás jóval kevésbé elterjedt nálunk, mint külföldön, ebből fakadóan a gyermekes anyukák nagy része nem talál vissza a munkába. A nem piacképes végzettséggel rendelkező pályakezdők tömege kénytelen beérni középfokú végzettséget igénylő munkahellyel, kiszorítva több helyről a középfokú végzettséggel rendelkezőket. Ugyanakkor szakmunkára, technikusi munkakörökre viszont alacsony a kínálat. A nyelvtudás hiánya és gyenge színvonala minden korosztály elhelyezkedési esélyeit rontja. A többség pedig állást szeretne, nem munkát. A rugalmasság, a mobilitás, az alkalmazkodás a változáshoz, az objektivitás, valamint a nyitottság hiánycikk a magyar munkavállalók többségében.
A foglalkoztatás növelése több szempontból is kulcskérdés:
1. egészségbiztosítás és nyugdíj (elöregedő társadalomról beszélünk, azaz folyamatosan növekvő kiadás)
2. segélyezés
3. közszolgáltatások minőségének növelése, beruházás, fejlesztés
4. valamint a sokatmondó kulturális, társadalmi vetület: "a munka emel ki az állati sorból"
Minden egyes új foglalkoztatott növeli az ország költségvetésének bevételi oldalát, és csökkenti a kiadásit, ezáltal dupla haszon. Két dolgot kéne szerintem meglépni, amelynek úgy gondolom, van realitása:
1. alulképzettek (6-8 osztályos általános iskolai végzettség) bevonása a munkába
2. részmunkaidő, munkakör megosztás arányának növelése
1. esetén betanított munkáról beszélünk, amit azért nem hoznak az országba, mert nem éri meg. Ahhoz, hogy megérje, a minimálbérnek és ezáltal a bérterheknek kisebbnek kéne lennie. A minimálbér nem elég a megélhetéshez - ordítja a nép, és adjunk neki igazat. Ezért az állam, a korábban kifizetett segély egy részével támogatná tovább a munkába állt állampolgárt. A kiadási oldal csökkent, a bevételi oldalon pedig megjelent a járulékbevétel. A cég, aki munkát hoz ide, nem adókedvezménnyel járna jól, hanem az alacsonyabb bérköltséggel. Ha ez egyenleg pozitív, akkor már megérte a dolog, és akkor még beszéltünk a beszállítók által foglalkoztatottak utáni járulék és adóbevételekről, valamint a megnövekedett jövedelemnek köszönhetően a fogyasztás is növekedne, ami az ÁFA és a jövedéki adó bevételekben jelentkezik. A növekvő bevételek és csökkenő kiadások lehetővé tennék a jövedelemadó és pl. a benzin irreálisan magas jövedéki adójának csökkentését, valamint jutna pénz az öngondoskodás komolyabb támogatására, a vállalkozások terheinek csökkentésére, ami a gazdaság kifehérítése révén tovább javítana a költségvetés egyenlegén.
2. esetén lehetőséget adnánk azoknak, akik kiskorú gyermekük mellett szeretnének dolgozni, és a foglalkoztatási formába kódolt a rugalmasság ezt összehangolhatóvá tenné, továbbá a munkáltató sem aggódna, mert hiányzás esetén van "helyettes", szó lehet távmunkáról, műszakcseréről, ledolgozásról, stb. Támogatást a munkáltató kapna, viszont a segélyezés megszűnne, és szintén járulékbevétel keletkezik.
Az, ha valakinek nincs munkája, az úgy gondolom, hogy kudarcélményt jelent. Ha van munkahelye az embernek, az sem mindig jelent sikerélményt, de legalább a lehetőség megvan arra, hogy egy munkavállaló értéket teremtsen, teljesítményéért pénzt kapjon, amivel életfeltételein tud javítani. A tartós munkanélküliség pedig a szellemi és fizikai leépülés, a lecsúszás, lemaradás melegágya, így különösen fontos lenne ennek a megszüntetése.
Számos terület fejlesztése szükséges még persze ahhoz, hogy hosszútávon javuljon a magyar munkaerőpiac helyzete, pl. az oktatás fejlesztése, infrastruktúra fejlesztése, korrupció felszámolása. A korrupció, az állami pazarlás, a kisstílű de nagy pénzeket megmozgató politikusok játszmái, az adócsalás, a feketegazdaság iszonyatos pénzeket rejt el, aminek az árát a magas adóterhek révén kell megfizetnie a tisztán foglalkoztatott munkavállalóknak és a vállalkozásoknak.
Nem vagyok egy aktívan elemző közgazdász, csak nyitva tartom a szemem, és igyekszem logikusan gondolkodni. A fent vázolt elmélet csak elmélet, kíváncsi vagyok a demagógiát és a populista kirohanásokat mellőző véleményetekre, ti hogy látjátok ezt a kérdést?
Szerző: hhunter
5 komment
Címkék: munka adó költségvetés munkanélküliség segély távmunka munkahely munkaerőpiac munkavállaló munkáltató részmunkaidő munkakör megosztás járulékbevétel tartós munkanélküliség
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
szörp epe · http://szorpepe.blog.hu 2009.09.03. 15:17:00
Volt idő, amikor nem szivesen mondtam el, hogy mennyit keresek a (volt) évfolyamtársaimnak, mert az összeg hallatán kaptam egy két lesajnáló mosolyot ("ja, én kétszer annyit kapok"), csak nekem fontos volt az is, hogy mennyit tanulhatok azon a helyen és a rugalmas munkaidő. A nem pénzben kifejezhető munkahelyi paramétereket hajlamosak elfelejteni. Ráadásul sokan nem látják, hogy mi az tényleges érték, amit megtermelnek, és ebből is jönnek a magas (irreális) igények. Persze, hogy jó a több pénz, de nem a kiaádáshoz kéne a bevételt igazítani (próbálni), hanem fordítva...
Amiben nagyon igazad van, hogy az emberek nem munkát keresnek, hanem állást. Néha a munkahelyi terrort olvasva van egy ilyen érzésem, aki beadott már 100 pályázatot, annak el kéne gondolkoznia, hogy kiben van a hiba.... Én mondjuk már felmértem magamban, ha mégse jönne be az IT szektor, akkor simán elmegyek egy rövid átképzéssel asztalosnak :)
flora.a 2009.09.03. 18:26:00
bng · http://emberitisztesseg.blog.hu/ 2009.09.03. 22:50:38
Néhány javaslat a hosszú távú munkahely teremtésre: emberitisztesseg.blog.hu/2009/07/18/munkahelyteremtes_hosszu_tavon
mesmithy 2009.09.04. 01:04:45
A tonkre vert mezogazdasag es elelmiszeripar helyreallitasa, mert nem biztos, hogy a kulfoldi szemet jobb.
hummingbird · http://allasfoglalas.blog.hu/ 2009.09.04. 11:00:09
Az állami beruházások képesek lennének "felszippantani" egy sereg alacsony iskolázottságú munkavállalót (pl. útépítések), de amíg alvállalkozók alvállalkozói végzik ezeket a beruházásokat, körbemutyizás alapján, addig a kérdés nem megoldott...
A részmunkaidős foglalkoztatással (illetve annak hiányával) egyetértek, bár meg kell mondanom, hogy látok néhány pozitív példát is magam körül - pl. programozó anyukát távmunkában, részmunkaidőben foglalkoztatja tovább a cége (ez tipikusan egy olyan munkakör, amit akár távmunkában is lehet végezni).
A másik példa - bár hivatalosan nem részmunkaidőről van szó - a saját családomban fordul elő: férjem iskolaotthonos általános iskolában tanító, váltott műszakban dolgoznak a "párjával", ami gyakorlatilag napi 4-5 óra "iskolai" munkát, és heti 10-12 óra otthoni készülést jelent. (Bár főállásról beszélünk, de valljuk be, a fizetés a versenyszférában inkább részmunkaidősnek felelne meg...) A gyakorlatban itt nagyon jól működik az egymás közti munkamegosztás, a főnökség gyakorlatilag nem is szól bele, hogy a "párok" egymás között hogy osztják fel a munkát, lehet cserélgetni, egymást helyettesíteni szabadon - és ha végképp nem tudják megoldani, akkor "hivatalos" helyettesítést is tudnak biztosítani - bár erre még nem nagyon került sor, olyan jól működik az egymás közti felosztás. Itt valóban nincs gond, ha az egyikük beteg, vagy éppen csak sürgős elintéznivalója akad...
Utolsó kommentek